Az Antikommunista Ellenállás Emlékművét avatták fel Szatmárnémetiben vasárnap, amely nem csak a hét megölt szatmári fiatalnak, de Kelet-Európa valamennyi antikommunista ellenállóinak állít mementót.

Bár három évtizeddel ezelőtt Szatmárnémeti nem tartozott a harcok dúlta városok közé, meghozta a maga véráldozatát a forradalom, államcsíny vagyr rendszerváltás oltárán — elsőként a Temesváron egyetemi hallgató Raluca Sălăjant, aztán Szabó Antalt, Király Mihályt, Gergely Csaba sorkatonát, Ioan Marinel Ciul hadnagyot, Grigore Zimbru alhadnagyot, majd december 27-én, az akkori események legzűrzavarosabb és homályosabb napjainak végén ifj. Sófalvi Györgyöt Brăilán kaszabolták le a golyók.

Neveik eddig a Közigazgatási Palota falán lévő emléktáblán sorakoztak s előtte hajtottak főt minden decemberben, most azonban helyt kaptak ők is az Antikommunista Ellenállás Emlékművén, amelyet Szatmárnémeti új központjában lepleztek le december 22-én. A hagyományosan ökumenikus és kétnyelvű emlékmisét követően – melynek keretében az egyházak képviselői Győri Csaba marosvásárhelyi szobrászművész alkotására áldást, az országra békét kértek – Kereskényi Gábor polgármester, az emlékmű állításának ötletgazdája szólt az egybegyűltekhez.

Mint fogalmazott: az emlékmű Kelet-Európa antikommunista ellenállóinak emlékműve, mindazoké, akik életüket, szabadságukat áldozták egy magát igazságosnak, emberközelinek mondó, de alapvetően hazug és elnyomó rendszerrel szemben. Ezért több az 1989-es romániai forradalom emlékművénél: szerepel rajta Berlin, Prága, Budapest neve, valamint a romániai ellenállás helyszínei, többek közt Zsil-völgye, Brassó, Temesvár és Bukarest – és természetesen az emlékművön méltó helyre kerültek az 1989-es decemberi forradalomban elhunyt szatmári áldozatok nevei is.

„Az emlékmű hatalmas rozsdás tömbje a reánk nehezedő állampárt monolitikus hatalmát jelképezi – illeszkedik egyébként a korszak légkörét mindmáig érzékeltető új központ épített környezetéhez. Az elnyomó hatalmat az ellenállók ereje repesztette szét, akárcsak az emlékművön hosszan végigfutó, repedést idéző fénylő fémcsík, kettészakítva a régi rendszert. Az ellenállásnak, a hős ellenállóknak állít emléket ez a mű, mindazoknak, akik életüket, szabadságukat áldozták egy magát igazságosnak, emberközelinek mondó, de alapvetően hazug és elnyomó rendszerrel szemben” – mondta.

Kereskényi hangsúlyozta azt is: a romániai forradalomnak sok hőse és még több áldozata volt; így hősök azok – ha nem is mind tolakodott a későbbi előnyökért –, akik a rendszer bukása előtti napokban, órákban, de akár percekben is, életüket és akár családjukat is kockáztatva kimentek az utcára, hangot adtak elégedetlenségüknek. Miattuk alakult ki a forradalmi helyzet, ami Ceaușescu bukásához vezetett, s harminc év után, vagy majd később, a felnövő új generáció talán már tisztábban lát és világosabb lesz, kik is az igazi hősök. „Bízom benne, hogy ez az emlékmű a világosabb látást segíti, emlékeztet minket és az elkövetkező generációkat, hogy az elvekért, a szabadságért érdemes kiállni és áldozatot hozni. Szükséges, hogy városunkban is legyen ilyen hely. Bízom benne, hogy városunk lakói felismerik és értékelik az igazi áldozatot. Lassan a történelem a maga helyére tesz mindent – segítse mostantól ezt ez az emlékhely” – tette hozzá a polgármester.

Meg kell jegyezni, hogy első alkalommal történt meg, hogy a rendszerváltás áldozatai emlékének adózó szatmárnémeti rendezvényen magyar nyelven is elhangzott az ünnepi beszéd.

A koszorúzást és katonai parádét követően a Közigazgatási Palota előcsarnokában megnyílt Az 1989–es forradalom szatmárnémeti eseményei képekben című kiállítás –Gheorghe Iancu és Martin Sarca korabeli fotóriporterek felvételei ma már a megyei múzeum gyűjteményét gazdagítják, felidézve a Szatmárnémeti különböző utcáin, terein három évtizeddel ezelőtt zajlottakat.

A megnyitó keretében a megyei tanács vezetősége emlékérmet és oklevelet nyújtott át annak a még életben lévő 60 személynek, akik harminc éve is jelen voltak az új központban, hangjukat hallatva a kommunista rezsimmel szemben.