Emlékoklevéllel és ezer lej pénzjutalommal köszöntötte a 100. életévét betöltő Polman Mária Lucianna vincés nővért Nagyvárad alpolgármestere, Teofil Filimon.

Az önkormányzat csütörtöki közleményében idézett elöljáró megtiszteltetésnek nevezte, hogy egy olyan személyt köszönthetett, aki az egész életét a hitnek, a tanításnak és a gondoskodásnak szentelte. „Lucianna nővér példája alázatról, odaadásról és méltóságról szóló lecke az egész közösségünk számára” – mondta Filimon, egészséget, békességet és boldogságot kívánva neki.

Polman Mária Lucianna nővér október 23-án töltötte be a századik életévét, amit a vincés közösség rendházában is megünnepeltek. A nagyváradi római katolikus egyházmegye honlapján felidézték, hogy 1942-ben, tizenhat évesen lépett be a rendbe. Ez mentette meg az orosz fogságtól, 1945-ben ugyanis palotai születésű svábként édesapjával és öccsével együtt került fel a deportáltak vonatjára, de Adjudnál a nunciatúra kérésére többedmagával szabadon engedték. Akkor látta utoljára életben édesapját, aki elváláskor azt mondta neki: „Menj nyugodtan haza, hiszen ezért adtalak Istennek és csak azért imádkoztam, hogy te megmenekülj.”

A kedves nővér tanítóképzőt végzett Nagyváradon, de miután 1949-ben a kommunisták feloszlatták a rendeket és megszüntették a felekezeti iskolákat hazatért Palotára, ahol tíz éven át kántor volt. 1960-ban vették fel ápolónőnek a tüdőszanatóriumba, ugyanakkor a kommunizmus bukása után ő volt az, aki felkarolta a közösségbe érkező fiatal lányokat. Lelkükre kötötte, hogy az Istenbe vetett feltétlen bizalom legyen mindig az első helyen életükben, és akkor nincs az a nehézség, amely eltántoríthatná őket a hivatásuktól.