Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel idő előtti távozásának bejelentésével eldördült a startpisztoly, megkezdődött a versengés a legfontosabb brüsszeli pozíciókért.

Június 6-9. között választják meg a következő, 10. uniós Európai Parlament 720 tagját. A tagállamok polgárai a belpolitikából ismert pártok jelöltjeire szavaznak, de a megválasztott törvényhozók páneurópai családokba tömörülve alkotnak frakciót. Noha a felmérések a szélsőjobboldali pártok előtörését mutatják mindenfelé – nemcsak Romániában –, a két legnagyobb képviselőcsoportot a következő öt évben is az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) adhatja. Utóbbi várhatóan ugyanannyi képviselőt küld majd Brüsszelbe és Strasbourgba, mint a jelenlegi ciklusban, előbbi valamivel kevesebbet. A felmérések szerint a frakciók létszáma szerint harmadik liberális Renew helyét szinte biztosan átveszi a szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártokat tömörítő Identitás és Demokrácia (ID), mindazonáltal a jelenleg is „kormányzó” három tömörülésnek még mindig kényelmes többsége lesz az uniós törvényhozásban. Ebből adódóan a csúcspozíciókat továbbra is egymás között osztják majd el.

Méretei ellenére az Európai Parlament meglehetősen korlátozott hatáskörökkel rendelkezik. Lényegében egymaga nem törvénykezhet, sőt nem is javasolhat EU-s szintű jogszabályokat. A kezdeményezés joga a legtöbb esetben az Európai Bizottság kezében van, és a javaslatokról a parlament csak a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanáccsal egyeztetve dönthet. Ezért az uniós törvényhozás legfontosabb aktusának az Európai Bizottság elnökének megválasztása tekinthető. Utóbbira az állam- és kormányfők testülete, az Európai Tanács tesz javaslatot.

Ursula, a királynő

Nyílt titok, hogy a hivatalban lévő Ursula von der Leyen újabb mandátumot akar. Indulását várhatóan az EPP márciusi, Bukarestben tartandó kongresszusán jelentik be – bár az utóbbi időben érkeztek jelzések arra nézve, hogy a Néppárt már nem föltétlenül érzi magáénak a német politikust.

A jobbközép tömörülés fennállásának 70-ik évfordulóján tartott tavaly júliusi ünnepségen állítólag azzal poénkodott Joseph Daul egykori elnök, hogy „az Európai Néppártnak nem volt bizottsági elnöke az elmúlt négy évben”, szavaira pedig óriási tapsviharral reagáltak a frakciótagok. Brüsszelben és számos európai kancelláriában sem maradéktalanul elégedettek a bizottsági elnök vezetési stílusával. Von der Leyen gyakorlatilag felszámolta a kollegiális vezetést az Európai Bizottságban, szűk tanácsadói körrel hozott gyakran átláthatatlan döntéseket (például a koronavírus elleni oltások beszerzése kapcsán). Egy októberi sajtóbeszámoló szerint „VDL hovatovább királynőként viselkedik”, túllépve a hivatali hatáskörét. A Hamász október 7-i terrortámadása után hatalmas felhördülést okozott, amikor Izraelbe utazott anélkül, hogy akár a külügyi főképviselővel egyeztetett volna.

Mindezek ellenére széles körben vallott nézet, hogy von der Leyen asszony újabb esélyt kap. Olaf Scholz német kancellár – aki szocialista ugyan – támogatja őt, és úgy tűnik, Párizs is beáll mögé.

Michel, az ügyeskedő

A bizottsági elnök és a többi csúcsvezető – a parlament és az Európai Tanács elnöke, a külügyi főképviselő – nevesítését általában hónapokig tartó egyezkedések előzik meg. Az idei év kivétel lehet, nemcsak azért, mert a bizottsági elnök személyét illetően egyszerűnek tűnik a választás, hanem mert Charles Michel idő előtti távozása felborította a napirendet. Az Európai Tanács belga elnöke bejelentette, hogy indul a júniusi európai parlamenti választásokon, ami azt jelenti, hogy nem tudja kitölteni novemberig tartó megbízatását.

Uniós körökben azonnal elkezdődött az utód keresése, különösen miután felröppent, hogy az EU soros elnökeként 2024 második felében Orbán Viktor veheti át a csúcstalálkozók lebonyolítását és a napirendek összeállítását. (A feladat amúgy 2009 előtt a mindenkori soros elnökre hárult.) Ezt egyesek mindenáron szeretnék elkerülni. A román sajtóban felröppent Klaus Iohannis neve is, de gyorsan kiderült, Bukaresten kívül sehol nem mérlegelik komolyan, hogy Michel utódja a román elnök legyen. Az egyik legfontosabb ellenérv, hogy Iohannis az EPP-hez tartozik. Az Európai Néppárt nem foglalhatja el az összes csúcspozíciót az Európai Unióban, osztoznia kell a parlamenti többséget alkotó másik két frakcióval. Ha a Néppárt megkapja most a tanács elnökségét, át kell engednie a szocialistáknak és a liberálisoknak a bizottságot, a parlamentet vagy a külügyi főképviselőt. A Néppárt aligha elégedne meg a többnyire protokolláris tanácselnöki poszttal, sőt a legnépesebb frakcióként mindenképpen megtartaná az Európai Bizottságot.

Brüsszeli körökben felmerült Charles Michel lehetséges utódjaként Pedro Sánchez spanyol és Mette Frederiksen dán miniszterelnök is, de a Financial Times értesülései szerint Mario Draghi volt olasz miniszterelnök lehet a legesélyesebb. A tárgyalások kimenetelét nehéz megjósolni, viszont a 76 olasz politikus mellett szól, hogy úgy tartják számon, mint aki az Európai Központi Bank elnökeként megmentette az eurót. A brit lap idézte Nathalie Toccit a római Istituto Affari Internazionali nevű agytröszttől, aki szerint „Draghi olyan figura, aki ellen nehéz érvelni, ha tényleges lendület alakul ki mögötte”. Úgy vélte, Draghi valószínűleg nem mondana nemet a felkérésre, de nem fog könyökölni az állásért.

Csakhogy a jelenlegi helyzetben Draghi legnagyobb előnye akár áthidalhatatlan akadálynak is bizonyulhat. Elvileg nyomós érv  mellette, hogy függetlenként egyik brüsszeli politikai család sem fogná fel veszteségként a kinevezését, de éppen ez teszi politikailag kevéssé vonzóvá. Egy párton kívüli jelölt ugyanis eggyel csökkentené a pártok között elosztható uniós csúcspozíciók számát. Parlamenti források szerint főleg az EP második legnagyobb frakcióját adó szocialisták nyelnék le nehezen, ha ezúttal sem nyílna alkalmuk saját jelöltet állítani az Európai Tanács élére. A Lisszaboni szerződés alapján létrehozott tisztséget elsőként a belga Herman Van Rompuy látta el kétszer két és fél éven át, majd a lengyel Donald Tuskot választották meg szintén öt évre. Mindketten az EPP-t képviselték. A parlament jelenlegi elnöke, a máltai Roberta Metsola szintén néppárti.

Amúgy Michel lépésének motivációja szintén megér egy misét, sejteni lehet ugyanis, hogy korántsem háttérbe vonulásról van szó, ahogyan azt maga állította, hanem sokkal inkább taktikai húzásról. A De Standaard című újság kommentátora szerint nehezen hihető, hogy egyszerű képviselőként akar szolgálni az Európai Parlamentben, „az ambiciózus Michel nem elégszik meg ilyesmivel”. Ellenkezőleg, az Európai Tanács távozó elnöke a legmagasabb szinten folytatni akarja az európai politizálást, és a folyamatban lévő mandátuma éppenséggel akadályozná ebben. Novemberig ugyanis, amikor lejárna az elnöki megbízatása, valamennyi csúcspozíciót kiosztanak.

(Nyitókép: az Európa Tanács X-csatornája)