Könyv formájában jelentette meg a vadgazdálkodással kapcsolatos élményeit, értékes szakmai ismereteit dr. Benke József erdőmérnök, a Zetelaka és Társai Vadásztársulat vezetője. A szakember tanulmányokat, leveleket, a döntéshozók felé tett javaslatait is leközli, mert úgy véli, hogy a vadgazdálkodást, ezen belül a medvekérdés ügyének intézését kivették a szakemberek kezéből, a döntéseket többnyire irodákban hozzák meg, a medvék kóbor kutyákká vedlettek, a vadgazdákat pedig odatették, hogy sintérkedjenek felettük. A könyv szerzőjét faggattuk.

Miért látta fontosnak a könyv megjelentetését?

Szeretném befolyásolni a közvéleményt, de főleg a politikusokat, felhívni a figyelmet, hogy a medveügy Székelyföldön szó szerint élet-halál kérdéssé változott. Történtek lépések, előre és hátrafelé is, sajnos utóbbiból van több. A mondvacsinált Arthur-esettel kapcsolatosan hónapokkal később derül kit, hogy az Agent Green környezetvédő aktivistája hazudott. Csakhogy a hazugság miatt jelenleg nem lehet értékesíteni a medvét, még kilövési kvóta sincs rá. Azóta a medve tovább szaporodott, zavartalanul terjeszkedik, amit mi a faj diszperziójának nevezünk, a túlzott medvejelenlét káros hatásait pedig mindannyian érezzük.

Hogyan jutottunk idáig?

Sorozatos hibás döntéseknek a negatív hozadékaként. 2016-tól megtiltották a medvevadászatot, 2017-ben kiadtak egy problémás medverendeletet 140 egyed kilövéséről, 2019-ben pedig egy újabb rendeletet, szintén 140 egyedről. A medve egy regenerálható, fenntartható erőforrás, együtt lehet vele élni, de szabályozni kell, és ez csak vadászattal lehetséges. Ez az egyetlen útja, nincs más mód. A tusnádi példa nem megoldás, nem keríthetjük körbe házainkat villanypásztorral, lágerbe kényszerítve ezzel önmagunkat, ez az út nem járható. Pillanatnyilag nem beszélhetünk medvegazdálkodásról, ilyen most nem létezik. Rossz irányba indultunk el, és oda jutottunk, hogy az emberek irtják a medvét, ahol és amikor csak tudják, méreggel, hurokkal, bármilyen módszerrel. Bűn ezt ki nem mondani, de így szenved a medve és az ember is.

Mekkora medvepopulációról beszélünk?

A világháborúk után a medvék száma 1000-en alul volt. 2016-ban hivatalosan 6-7 ezer egyedre becsülték számukat. Mivel azóta betiltották a vadászatot, így évi 10 százalékos szaporulattal számolva most 9000 körül lehet az egyedek száma, bár én meg vagyok győződve, hogy a számuk tízezer felett van. Ez egyszerűen túl sok.

Miért késlekedik a megoldás?

Mert nincs rá politikai akarat. Az országos vadászszövetség próbál minden vonalon, még politikai vonalon is, képviselőkön keresztül hatni, de falakba ütközik. A politikusok 2016 óta nem mernek a medvéhez nyúlni, mert a választók 70 százaléka szereti a plüssmacit, és a politikusok nem akarnak választókat veszíteni. A nyugati ökoimperializmus hat éve próbál terjeszkedni Kelet-Európában. Magyarországon és Lengyelországban az ország politikusai a sarkukra álltak, sajnos Romániában a politika még nem erősödött meg annyira, hogy ezt a lépést meg merjék tenni. Pedig minden lehetőséget kimerítettünk, petíciókat írtunk, tüntetést szerveztünk, sőt per is van folyamatban 2022-es terminussal. Mert a törvény szerint a környezetvédelmi minisztériumnak minden évben május 15-ig ki kell adnia a prevenciós medvekvótát. Azzal, hogy ezt nem teszik, szerintünk bűncselekményt követ el.

Szeptember elején Tusnádfürdő adott otthont annak a konferenciának, amelyen a romániai barnamedve-populáció felmérésére és egy országos akcióterv megvalósítására irányuló projektet mutattak be a meghívott szakembereknek. A konferencia délutáni programjának szünetében Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter elmondta: a medvepopuláció menedzsmentjét tekintve jelentős előrelépést jelent a program elindítása.

„Tíz millió eurós projektről beszélünk, amely részben a populáció felmérését fogja szolgálni genetikai vizsgálatok alapján, ugyanakkor egy olyan menedéket is létrehozunk, ahol a problémás, vagy olyan medvék helyezhetők el, amelyek a természetes életterükben nem tudnának megélni” – emelte ki a miniszter. Hozzátette: villanypásztorok beszerzését is finanszírozni fogják a program során, amelyekkel a gazdákat és azokat a személyeket támogatják, akik meg kell védjék gazdaságukat a medvekárokkal szemben.

„Jelentős előrelépésről beszélünk, hiszen láttuk azt, hogy az elmúlt években hiányoztak az ilyen aktív intézkedések és én biztos vagyok abban, hogy felelős és bátor döntésekkel a probléma országos szinten kezelhető” – fogalmazott a miniszter. Hozzáfűzte: szükség van olyan közszereplőkre, szakemberekre, akik „ellenszélben” is dönteni mernek, és a szakmai alapokon nyugvó megoldásokat vállalni merik.

A medvekérdést hivatott sürgősségi kormányzati intézkedés után október elején közölte az RMDSZ, hogy külterületekre is kiterjesztenék a veszélyes medvék azonnali eltávolítására vonatkozó sürgősségi kormányrendelet előírásait. Erre dolgoztak ki módosító javaslatot a Szövetség képviselőházi frakciójának tagjai, amelyet az alsóház mezőgazdasági szakbizottságában már elfogadtak. Magyar Lóránd parlamenti képviselő, a mezőgazdasági bizottság alelnöke a szavazást követően kiemelte, hogy az RMDSZ-frakció szakpolitikusai egyeztettek Tánczos Barna környezetvédelmi miniszterrel a módosításokról, a sürgősségi kormányrendelet ugyanis csak az első lépés volt a veszélyes medvék eltávolítására.

„A sürgősségi kormányrendelet nem elégséges a medvekérdés rendezése érdekében. Annak előírásai csak a településekre bejáró medvék elűzésére, elszállítására, illetve kilövésére vonatkoznak. A legtöbb támadás azonban a településeken kívül történik, esztenákon, ahol bár jelentős károkat okoz a nagyvad, mégsem lehet azonnal, törvényesen közbelépni” – magyarázta Magyar Lóránd.

Korábban hangoztatta, hogy az Európai Bizottság által remél nagyobb nyomásgyakorlást a román kormányra.

Nem csak Romániában feszegettem a medvekérdést. Globálisan három szervezet foglalkozik a vadászattal, az egyik a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC), amelynek romániai tagja vagyok, a másik a Safari Club International, ez inkább amerikai központú, a harmadik az Európai Vadászszövetségek Szövetsége. A medvekérdés a budapesti kiállításon is téma volt, ahol én is felszólaltam. Brüsszel egyelőre sikamlósan viszonyul a témához. Bár vannak jó példák is, Svédországnak 3000 medvéje van és évi háromszázat kilőnek. Minálunk évi 500-600 egyedet kéne kilőni, főleg a középkorosztályból, mind a két nemből, javítva az állomány minőségét.

Mire számít, ha ez továbbra sem történik meg?

A már amúgy sem rózsás helyzet tovább rosszabbodhat, amíg az embereknek elege lesz ebből, és a puliszka robbanni fog. Pedig nem lenne szabad idáig eljutni. Idén 30 olyan medvetámadás volt, hogy az áldozatok kórházi kezelésre szorultak, hárman meg is haltak. 2019-ben 8 halálos áldozata volt a medvetámadásoknak. A vadkárok is növekednek, úgy, hogy a károk egyötöde be sincs jelentve. A károk értéke 2016-ban fél millió eurót jelentett, most már 3-4 milliónál tartunk.

A pohár betelt, csordul ki, annyira súlyos a baj. A kormány tétlenségét látva, az emberek saját kezükbe vették a probléma megoldását, önbíráskodó módon ott ölik a medvét, ahol tudják, dacára annak, hogy a medve eszmei értéke 40.000 euró, ennyit kell fizessél, ha rád bizonyítják. Más kérdés, hogy a medve által okozott sérülésekre 15 ezer eurót fizetnek, kérdem én, hogy akkor most ki mennyit ér?

De van, amit nem lehet pénzben kifejezni, a túlzott medvejelenlét megváltoztatta az életmódunkat is. A gazdák már nem ültetik be azokat a földeket, ahol gyakran fordulnak meg vadállatok. A városi ember már gombászni sem mer elmenni, a természetjárás életveszélyes kalanddá változott, felnőtt emberek nem mernek kimenni a természetbe, nemhogy még gyermekeiket is magukkal vigyék.

Mi lenne a megoldás?

Ma már ott tartunk, hogy a medve nem tartja veszélyesnek az embert, a korábbi halálfélelme eltűnt. Vannak rá módszerek, hogy ezt „visszaszerezze”. Az emberek véleménye is megoszlik. A városiak, akik sosem találkoztak még a medveproblémával, túlzottan szeretnék megvédeni a plüssmacit, míg a falusiak legszívesebben kiirtanák a nagyvadat. Valahol középen kellene keresni a kiutat. Oda jutottunk, hogy a medvék kóbor kutyává vedlettek, minket vadgazdákat pedig odaraktak, hogy sintérkedjünk fölöttük. Így sem jó. És ez csak a jéghegy csúcsa, amikor látjuk, hogy az emberek a baltával mennek neki a medvének, vagy a medve szétmarcangolja az ember arcát, testét.

A helyzet már tragikus, szenvednek a medvék is és az emberek is. Ide jutottunk, mert a döntéshozók kivették a probléma kezelését a szakemberek kezéből, döntéseiket pedig többnyire irodákban hozzák meg. Egyszerűen nem engedték, hogy szakszerűen gazdálkodjunk. A megoldás egyszerű, kellő kezekbe kellene adni a probléma kezelését. Ha rám bíznák, két év alatt megoldanám a medvekérdést.

Idén a kormány elfogadta a veszélyes medvék eltávolítását szabályozó sürgősségi rendeletet, egy módosítással pedig előírásait kiterjesztenék a külterületekre is. Hogyan látja, ez mennyit segít a probléma orvoslásán?

Nem segít, mivel nem szünteti be a probléma okát. A sürgősségi rendelet csak egy tűzoltási kísérlet, eddig nem vált be. A medvetámadások száma 2021-ben elérte a 36-ot, az áldozatok fele súlyosan sebesült, skalpolt ember, három pedig belehalt sérüléseibe. A kültelkekre való kiterjesztése segíthet, de ehhez változtatni kell a sürgősségi rendeleten, ahogy ezt Szép Róbertnek, a környezetvédelmi államtitkárnak is elmondtuk Bukarestben.

Jómagam személyesen javasoltam a közös gyűlésen, ahol jelen voltak az érintett szervek, a belügy, az állatorvosi hatóság, meg a többi. Itt a belügy átdobta a döglött macskát a helyi önkormányzatok udvarába. Nincs szükség a polgármester és az állatorvos jelenlétére a bizottságokban, hogy döntsenek a medve sorsa felől. Elég, ha ismételt medvetámadás esetén az önkormányzat írásban kiadja a kilövési javaslatot, ennek alapján a csendőrség jelenlétében mi elűzzük, vagy szükség esetén kilőjük a veszélyes egyedeket.

A törvényhozóknak meg kell érteniük, hogy főleg a prevenciós medvekilövési kvótára lenne szükség, ahogy ezt a 407/2006-os és a 13/2020-as törvények előírják, ahogy azt is, hogy be nem tartása bűncselekménynek minősül. Azt tudom javasolni, hogy akár telekonferencián, de konzultáljanak, és az alkotmánynak megfelelően módosítsák a sürgősségi kormányrendeletet. Ismételten kihangsúlyoznám, hogy a legfontosabb az évi 500 egyed kilövése, e nélkül semmit nem ér az egész. Emberek halnak meg és állatok pusztulnak el!