Az Európában fogyasztott méz közel fele „hamis” – figyelmeztet az Európai Unió. A Maszolnak nyilatkozó méhész szerint, az már eleve gyanús, ha túl olcsó a méz, hiszen dömpingáron lehetetlen előállítani.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az EU Közös Kutatóközpontjának tanulmány a szerint az Európai Unióba importált méz 46 százaléka nem valódi. A jelentést 18 különböző országban fogyasztott 320 minta elemzése alapján készítették – számol be a Rador.

A vizsgált országok között szerepel Románia is. A Törökországból importált méz 93 százaléka hamisított, míg a Kínából behozott méz 74 százaléka hamis, vagyis leginkább ebből a két országból származik a hamisított méz. Az Egyesült Királyságból az unióba behozott méz nagy része is gyanús, a tanulmány készítői szerint valószínűleg más országokban előállított, majd az Egyesült Királyságban „kevert” mézet exportálják újra az unióba.

Összességében az ellenőrzött piaci szereplők több mint fele (57 százalék) olyan mézet exportált, amelyről feltételezhető, hogy különféle cukrokkal kevert. A visszaélések konkrétan a cukorszirupok felhasználásával kapcsolatosak, ezekkel a méz összetételét megváltoztatták, így lenyomva az árát.

Az elemzés azonosította továbbá az adalékanyagok és színezékek használatát, valamint a méz földrajzi eredetének és nyomon követhetőségének eltitkolására irányuló gyakorlatokat. Fennáll a gyanú ugyanakkor, hogy a hamisított méz jelentős része felderítetlen maradt az uniós piacon.

Gyanús, ha túl olcsó

A legegyszerűbben úgy lehet kiszűrni a hamisított mézet, ha mindenki a közvetlen környezetében, megbízható termelőtől vásárol – szögezte le a Maszol megkeresésére Deák Mihály, a Kovászna Megyei Méhészegyesület elnöke. Hozzátette, hogy jelenleg a legolcsóbb vegyes virágméz kilogrammja a termelőnél 28-30 lejbe kerül, a kereskedők, a viszonteladók erre még ráteszik a saját nyereségüket, így már az gyanús kell legyen, ha ezen az áron meg tudjuk vásárolni az üzletben.

A kisebb mennyiségekben előforduló mézfajták, mint az akác, vagy erdei mézek ennél is drágábbak. Érdemes a címkét is megvizsgálni: ha azt tüntetik fel rajta, hogy öt országból származó méz keveréke van az üvegben, felmerülhet a gyanú, hogy egyebet is hozzákevertek – taglalta az egyesület elnöke. Hangsúlyozta, az eredeti méz, amit a méhek a virágokról gyűjtenek, sem ízben, sem élettani hatásait tekintve nem hasonlítható össze a cukorszirupokkal, adalékanyagokkal, színezékkel „dúsított” termékekkel.

Bár a szervezetünk megérdemelné, alig eszünk mézet

Mivel a hamisított méz elárasztotta az uniós piacot, a hazai méhészek egyre nehezebben rúgnak labdába, holott évekkel ezelőtt Románia még az egyik legnagyobb mézexportőr volt. Most már a kereskedők is inkább az import mézet hozzák be, mert azt nagyobb haszonnal tudják továbbadni. A termelők így arra kényszerülnek, hogy közvetlen környezetükben, önerőből oldják meg az értékesítést. Igyekeznek kialakítani a saját ügyfélkört, de ha többet termelnek, azt már nehezen tudják eladni.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy gyengül a vásárlóerő, a méz pedig nem szerepel a vásárlók prioritásai között. Deák Mihály abban reménykedik, változik a mentalitás, egyre többen belátják, hogy a szervezetünk megérdemli a „kényeztetést”, a kis pluszt, amit a méz jelent. Korábbi statisztikák szerint kevés mézet fogyasztunk, három-négyszer kevesebbet, mint például Németországban és Belgiumban, ahol évi 2, illetve 1,5 kilogramm az egy főre eső átlag mézfogyasztás.

Támogatás nincs, csak szaporodó kiadások és feladatok

A méhészet a romániai agrárium mostohagyermeke Deák Mihály szerint. Miközben a kiadásaik folyamatosan emelkednek a növekvő energia- és üzemanyagárak miatt is, semmilyen segítséget nem kapnak, hátrányosan megkülönböztetik őket a támogatási rendszerben.

Míg a gazdák a földek, állatok után kapják a szubvenciót, a méhészek korábban részesültek ugyan de minimis típusú támogatásban, ami 20 lej volt méhcsaládonként, de évek óta már ez sem jár. Pályázati lehetőségek vannak ugyan fejlesztésekre, ám mivel bizonytalan az értékesítés, kevesen merik ezt bevállalni. Mindez oda vezet, hogy egyre kevesebben foglalkoznak méhekkel, a fiatalok csak abban az esetben teszik, ha a családi hagyományt folytatják, megöröklik a kaptárokat, de így is a többség csak hobbiszinten, jövedelemkiegészítésnek, nem látják az ágazatban a biztos megélhetést.

A klímaváltozás odavezetett, hogy a méhészeknek folyamatosan résen kell lenniük. Idén például az évszakhoz képest túl meleg januárban elindult, majd a lehűléssel félbeszakadt a fiasítás, elszaporodtak a méhek kártevői, pótolni kellett az élelmet, a kezeléseket. Deák Mihály arról is beszámolt, hogy tavaly országos szinten ingadozó volt a hozam: míg egyes vidékeken sikerült az átlagot megtermelni, máshol a szárazság miatt jelentősen megcsappant a méztermés.