Isten velünk van

„…maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.” (Ézs7,14)

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm8,31)

Karácsonyra fordulván a soha meg nem állítható időfolyam elénk önt néhány olyan kérdést, amely nemcsak mennyei szépségekről faggat, hanem a hétköznapok nyugtalanító gondjaira választ keres. Az elmúlt néhány évtized legfeszültebb ünnepe következik, amelyen az életféltés mellett eltörpülni látszik a lélekfrissítés utáni vágy gyülekezeti vagy családi közösségben. A halálveszélykor tapasztalt szorongás meghamisít minden igazságot, elfelejtet reménységet, sárba tapossa a kezdeményezés lépéseit. Megzavarja a józan gondolkozást, és a mennyei üzenet is kételkedés célpontja lesz.

A kiválasztott nemzet királya Asszíria támadásakor annyira elgyávul, hogy a prófétai szóra sem mer jelet kérni Istentől. (Ézs7) Ennek ellenére ekkor küldi Urunk egy megszületendő gyermek által a messiási jelet, Immánuél, – azaz „velünk van Isten” – ez az ő nevének jelentése. Képtelen megérteni a határozatlanságában egyre erősödő király a mennyei segítség kínálkozó lehetőségét, és népét válságos kilátástalanságba taszítja. Közel háromévezred távolából a mai valóság hasonló. Karácsonyunk idején keserűen szemlélhetjük a kritikus helyzetekben szenvedő nemzeteket, a legelemibb törvényszerűségeket kikerülő, döntésképtelenségig süllyedő vezetőket. Közben fegyverek zaja hallatszik közelünkben, magyarok halnak meg, a kiválasztottakat lerohanják, túszdráma és mindenütt a világban terror. Sokan mondják, egyre hangosabban, hogy ettől már nincs lennebb, kézzel fogható a gyűlölet és a sötétség. Krisztus születése előtt a próféták is elhallgattak, zaklatott emberek sürgették a jobbulást eredménytelenül. Isten minden befolyás és emberek kényszerítő akarata ellenére akkor cselekszik, amikor jónak látja. Biztosan fontos volt minden ima, az istenkeresés minden formája, az ember istenarcúságának maradék vonásai, de a döntés a Mindenható mindentől független akarata szerint történt.

Megszületett a Krisztus Jézus, Isten Báránya, minden jóakaratú ember Megváltója! Jel, egy kisgyermek képében Betlehem jászolbölcsőjében. Teremtőnk magasztos válasza az önmagát megfékezhetetlenül alul-, és mind alább megsemmisítő embernek. Erre a tragikus állapotra úgy szabad visszatekintenünk, mint aminek vége lett, egyedül kegyelemből.

Immánuél, azaz „Isten velünk” korszak eljött, egyben az emberiség történelmének időszámításunkkal is jelzett korszak köntösváltása megtörtént, de lelkületben nem mindenkinek hozott megrendüléssel fogadott megújulást. Sőt, visszatetszőbb lett a birodalmi uralom terjedő üldözése, a tartományok kiskirályainak túlkapásai, midőn istentelenségből ugyanakkor embertelenségből versenyeztek. Gyermekgyilkosságtól Krisztus keresztre feszítéséig a terror akkori változatai rendre előkerültek.  Az ótestamentum borúlátóinak meglettek az újtestamentumi utódai. Tényleg velünk van Isten, velünk Szabadítónk, velünk Szentlélekkel? Életféltő halálveszélyben egyre nehezebb az evangélium hangját megérteni. „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt28,20) Így ment a mennybe Krisztus, hogy onnan mindenütt jelen legyen. Ezek voltak mennybemenetelekor utolsó szavai itt a földön, hogy utána az egész világ megteljen méltóságra segítő üzeneteivel.

Az apostolok kora, az ősgyülekezet léte jó példát hozott a Krisztuskövetés ügyében, sajnos akkor is rengeteg tévedéssel, gyarlósággal, a bűnök változatos formáival. Mégis sok gyülekezet alakult, rengeteg szívben megszületett Isten Fia. Az evangélium visszhangzott, hirdették a tanítványok, levelet írtak az apostolok. Kiemelkedik a sorból Pál apostol, aki missziói útjain fáradhatatlanul terjeszti Isten Szavát, amely életeket ment, jövendőt hoz a követőknek. Szívesen beszél ő is a velünk lévő Istenről, aki védelmez és oltalmat nyújt. Karácsonykor jó idézni:” Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” A Római levél olvasói örömmel fedezhetik fel, hogy Immánuél velünk él, és küzd értünk. Ha valahol, akkor ott Rómában, a birodalom fővárosában, vagy most itt a testvérengzés 23. századában hatványozottan hangsúlyos a kijelentés. A velünk szembeforduló, keresztyéneket üldöző hatalmon, egyedül Isten hatalma győzedelmeskedhet. Komolyan kellene bíznunk abban, hogy a bennünket megsemmisíteni vágyó erők egyenesen Gondviselőnkkel állnak szemben, és esélyük nem lehet felülkerekedniük. Az, aki az első karácsonykor velünk lett a legnagyobb ellenséget a halált, saját halálával legyőzte, minden más agresszor csak ideig-óráig kellemetlenkedő szélhámos.

Karácsonykor erősödjünk meg abban a hitben, hogy Isten részéről most sincs akadálya az Ő velünk való létének, annyira nincs, hogy ma kell bűneinket kegyelme elé vinnünk, ma kell nyomorúságainkat lábához helyeznünk, és ma kell ismét szeretetét szeretetünkkel fogadni.

A kétségben élők népes táborát aggályoskodásukkor karácsonyi szeretettel öleljük magunkhoz. Ha azt kérdezik, honnan tudjuk, hogy mindez igaz és ez megtartó üzenet, akkor idézzük a rész befejező mondatát is: „…semmi féle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm8,39)

              Nagyvárad, 2023 karácsonyakor

Csűry István