„Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20)

Karácsony misztériuma mindig megragadja és mozgásba hozza az embert. Nemcsak a hívőket, hanem még azokat is, akik ateistának vallják magukat. Sok esetben ez csupán egy felületes találkozás, érintkezés az ünnep hangulatával, amit lehetetlen elkerülni. Városainkban, falvainkban már jóval karácsony előtt megjelennek az ünnepi érzéseket előidézni hivatott dekorációk. Az idén már november elején láttam karácsonyi díszekbe öltöztetett vendéglőt. Akarva-akaratlanul hatások értek/érnek mindannyiunkat. Csillog-villog minden. Legalábbis a felszín erről beszél.

Vajon mi van a mélyben? Mi van az emberek szívében?

Karácsony titkának kulcsát Jézus érkezése, jelenléte adja. A karácsonyi csoda lényegét János evangélista így fogalmazza meg az újszövetség hajnalán: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Ugyancsak János az, aki a Szentírást lezáró Jelenések könyvének a végén így imádkozik: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20).

Imádkozzunk olyan ünnepért, amelyet karácsony titkának egyre mélyebb átélése, megtapasztalása jellemez. Advent útján haladva, karácsonyhoz közeledve legyen ez a mi imádságunk is: „Jöjj, Uram Jézus!” Jöjj szívembe, családomba, mindennapjaimba! Jöjj! Egyre mélyebben és teljesebben töltsd be lelkemet önmagaddal!

Így lesz részünk olyan ünnepben, amely élethelyzetünktől függetlenül feltölt, gazdagít és boldoggá tesz.

Jézus Krisztus jelenlétében megélt áldott karácsonyt, és reményteljes boldog új évet adjon Isten mindannyiunknak!

Testvéri szeretettel,
Nagyvárad, 2024 karácsonyán
Bogdán Szabolcs János
püspök

(Nyitókép: Kiss Gábor)