A schengeni csatlakozás elhúzódása szimbolikus üggyé alakult, emiatt jelentősen romlott az Európai Unió romániai megítélése. Egyes szakemberek szerint csupán átmeneti euroszkeptikus hullámmal állunk szemben, amely várhatóan elül Románia felvételével. Horváth István szociológus szerint Romániában az osztrák és a holland vétótól függetlenül létezik egy euroszkeptikus irányzat, amely a protestáns Nyugat-Európa értékrendjével szemben artikulálódik, és egyre erőteljesebben mozgósítja és strukturálja a közvéleményt.

A tavalyi év végén hirtelen harmadával csökkent azoknak a romániaiaknak az aránya, aki szerint az országnak hasznára válik az európai uniós tagság. A legfrissebb, ősszel készült Eurobarométer felmérés során még a románok 66 százaléka, viszont decemberben már csak 41 százalék vélekedett így. Az utóbbi arány már a G4Media portál által megrendelt Avangarde-kutatásból derült ki, amely a schengeni bővítés körüli huzavona, valamint az osztrák és a holland vétó után készült.

Az összefüggés nyilvánvaló: a schengeni csatlakozás elodázása kihat az Európai Unió romániai megítélésére. „Miközben kevesen látják át, hogy pontosan mit jelent például az áruforgalom szempontjából, addig a nagyszámú román migrációs tömegek és a turisták közvetlenül is megtapasztalták, hogy a személyforgalom szempontjából mit jelent a schengeni és a nem schengeni határ. Másrészt nem kaptak meggyőző érveket a tagfelvétel halogatására, ezért a társadalom egyre inkább úgy éli meg, mint egyfajta fegyelmezést, aminek az okát-célját nem tudják” – magyarázta a Maszolnak nyilatkozó Horváth István, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológus professzora. Hozzátette: a csatlakozás „a nagyon hosszú elhúzódása okán szimbolikus üggyé alakult”.

A szintén decemberben publikált INSCOP Research-kutatásból kiderül, hogy a románok mintegy háromnegyede szerint az ország a schengeni tagság összes feltételét teljesítette. Több román politikushoz és szakemberhez hasonlóan az INSCOP vezérigazgatója, Remus Ștefureac úgy vélte, hogy az EU-val szembeni ellenérzések enyhülnek majd, ha Romániát felveszik a schengeni övezetbe. Érvelése szerint az a tény, hogy a schengeni vitában az Európai Bizottság és a Parlament erőteljesen kiállt Románia mellett – még ha a döntés végül nem ezeken az intézményeken múlott is –, csökkenti az euroszkepticizmus erősödésének kockázatát.

Horváth István úgy látja, a távolságtartó viszonyulás az EU-hoz nem köthető kizárólag a Schengen-dossziéhoz. „Ne feledjük el, hogy a 2007-es csatlakozás időpontjában Romániában nem létezett euroszkeptikus politikai erő vagy közvélemény-formáló csoport – legalábbis sokkal marginálisabbak voltak, mint bármely más országban a csatlakozás előtt –, viszont az utóbbi időben elkezdtek formálódni ilyen irányzatok a mag-EU kapcsán, illetve különböző típusú, értékrendbeli különbségek, víziók mentén” – mondta.

A Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára elképzelhetőnek tartja, hogy Románia felvételével (a várakozások szerint az év vége előtt) bizonyos mértékben visszaszorul az euroszkepticizmus, ugyanakkor úgy véli, hogy hosszabb távon a Schengen-affér – az indokolatlannak és ezért igazságtalannak érzett vétó megtapasztalása – megerősítheti azt a tábort, „amelyik nem egyetlen esemény okán, hanem általában véve inkább távolságtartó” az EU-val szemben. Ez a réteg a szociológus leírása szerint nem feltétlenül szuverenitáspárti – „hogy ezt az ideológiai minősítést alkalmazzuk” –, de mindenképpen úgy látja, hogy „nem az EU a megoldás mindenre, és nem mindenben követendő norma”.

Az euroszkepticizmust tápláló értékrend-különbségeket érintő kérdésre Horváth István felidézte, hogy a Román Ortodox Egyház sikerrel mozgósított a tradicionális család védelméről szóló 2018-as referendumon, még ha az alkotmánymódosító népszavazás jogi értelemben érvénytelennek bizonyult is. „Ez a fajta viszonyulás összefügg a párkapcsolatok pluralizálódásával, a meleg párok házasságkötésével, egyéb ilyen típusú, most már normaként érvényesített gyakorlatokkal, illetve az ezekkel szembeni, intézményes szinten megnyilvánuló ellenkezéssel” – fejtegette a szociológus. Hozzátette: az előző években készült Eurobarométer felmérések egyértelművé tették, hogy jelentősek az eltérések egyfelől a keleti és déli „ortodox Európa”, másfelől a nyugati „protestáns Európa” között; előbbi sok tekintetben, de mindenekelőtt a magánélet és az egyház viszonylatában egy sokkal konzervatívabb álláspontot képvisel.

A szociológus professzor szerint a konkrét értékkülönbségeken túl létezik egy elégedetlenség azzal kapcsolatban is, ahogyan végbemegy „a morális átformálása Európának” a nyugat részéről. „E tekintetben van egy konkrét politikai mozgósítás, van ennek szószólója, tehát az értékrend nemcsak elvont tapasztalás, hanem megnyilvánul a politikai napirend szintjén is. Ez mozgósítja és strukturálja a közvéleményt az úgynevezett hagyományos értékek mentén” – fejtegette Horváth István.

Nem használ az EU megítélésének az sem, hogy a felmérések szerint a romániai közvélemény elsöprő többsége egyáltalán nincs tisztában a tagság konkrét előnyeivel. Az Avangarde decemberi kutatása szerint nagyjából egyforma azoknak a tábora, akik szerint Románia a lehívott uniós források összegénél többel, illetve kevesebbel járul hozzá az EU költségvetéséhez. Miközben a megkérdezettek több mint felének (55 százalék) nincs kialakult véleménye, 23 százalék hisz a második variánsban, és 20 százalék úgy tudja, hogy Románia nettó befizető (!).

A felmérések rávilágítanak más tényezőkre is, amelyek megalapozhatnak egy tartósabb bizalmatlanságot az EU-val szemben. Az INSCOP-adatok szerint a megkérdezettek valamivel több mint 77 százaléka úgy ítéli meg, hogy Romániát másodrendű államként kezelik az EU-ban. Az Avangarde-kutatásban 47 százalék nyilatkozta azt, hogy a nyugati cégek gyengébb minőségű árukat pakolnak a romániai boltjaik polcaira. Ugyanakkor 38 százalék tartja reálisnak azt a forgatókönyvet, hogy Románia lassú fejlődése a nyugat-európai államok stratégiájának az eredménye.