Több mint egy hete nyitott meg a nagyszebeni karácsonyi vásár, amelyről úgy tartják: Erdély egyik legszebb vására. A 15. kiadásra 110 kiállító érkezett 20 megyéből, a termékek között pedig megtalálhatunk mindent, amit egy ilyen vásártól elvárnánk: volt sapka, sál, kesztyű, de gyertyák, ékszerek, kerámiák, rengeteg édesség, étel, ital is. Egyvalami azonban feltűnt: idén, mintha kevesebb lenne a kézzel készített termék, és egyre több a színes, világítós bóvli.

A vásár egyik bejáratához közel kapott helyet Deme Lóránt, aki fából készített játékokat és konyhai eszközöket árult. Rögtön feltűntek kézműves termékei, így szóba is elegyedtünk vele. Mint kiderült, Érmihályfalváról érkezett és 2013 óta jár a vásárra a termékeivel. Inkább a konyhai faeszközökre összpontosítanak, de vannak gyerekjátékaik, dísztárgyaik is. Cége csak forgalmazza a termékeket, több fafaragóval dolgoznak együtt, akik elkészítik a tárgyakat. Deme Lóránt 10 éves szebeni vásáros tapasztalat után azt mondja, szeretik a termékeiket a helyiek, visszajáró vendégeik is vannak, akik kifejezetten őket keresik a vásárban. Minden évben más fogy a legjobban, nem lehet azt mondani, hogy csak egy bizonyos terméket szeretnek a vásárlók, ám a konyhai eszközök a legnépszerűbbek, mondja.

Az árus úgy vélte, a vásár a kezdetekkor teljesen más volt: több kézműves termék volt, mint jelenleg. „Sajnos évről évre egyre kevesebben foglalkoznak a kézzel készített tárgyakkal, nagyon nehéz megtalálni azokat a mestereket, akik még csinálják ezeket. Az a helyzet, hogy kevesen öröklik az édesapjuktól, nagyapjuktól a mesterséget, és így csendben kihaló félben van például a fafaragás mestersége. Ugyanakkor egyre nehezebb ebből megélni is. De mit csináljunk? Ez van. Csináljuk, ameddig tudjuk. Meg ameddig tudják a mesterek is” – mondta. Ők amúgy Erdély több vásárában is árulnak: Kolozsváron, Szatmáron, Marosvásárhelyen, a Brassói Magyar Napokon, a Kolozsvári Magyar Napokon is részt vesznek. Általában a vásár elejétől a végéig ott vannak, Szebenben január másodikáig maradnak.

Inkább a külföldiek értékelik a korondi kerámiát

A vásárt járva egy másik terméken is rögtön megakadt a tekintetünk. Nem gyakran látni vásárokban kézműves lámpást, párologtatót, ráadásul korondi mintával. Szőke Szimóna árulta termékeit, „csodálatos lámpákat”, párologtatókat, mécseseket, gyertyatartókat hozott a vásárba Korondról. A termékek palából, agyagból és kerámiából készülnek, a családi vállalkozás fő terméke a lámpás. Mint az árus elmondta, a nagyobb lámpás legalább négy-öt kézen megy át, míg elkészül, fazakalni, csíkozni, kivágni, megszárítani, égetni is kell. Tehát legalább egy hét, amíg elkészül.

A korondi fazekasok idén elsőször jártak Nagyszebenben, általában Magyarországon és otthon, Korondon értékesítik a termékeiket, vagy az interneten árusítják őket. Sajnos Szőke Szimóna azt látja, hogy nem nagyon ismerik termékeiket a vásárban, nehezen ismerik fel, hogy milyen fontos kézimunka, hogy nagyon sok munka van egy-egy ilyen lámpással, és „csak annyit tudnak mondani róla, hogy drága”. Egy nagy lámpás olyan 150 lejbe kerül, a párologtató 60 lej, a mécses 70.

„Ez nem sok annak, aki ismeri a kézimunkát, tudja, hogy milyen nehezen lehet elkészíteni egy-egy ilyen darabot, és mennyi munka van vele. Akik értékelik, meg is vesznek kettő-hármat, mert tudják azt, hogy kézimunka, és nem kínai” – mondja. Hozzátette: volt azért, aki értékelte termékeiket, és azt a visszajelzést kapták, hogy az ő lámpásuk a legszebb az egész vásárban. Szőke Szimóna reméli, hogy megszeretik a szebeniek is a korondi kerámiákat, mert eddig leginkább a turisták, külföldiek vásároltak tőlük. Úgy látja, a németek és az olaszok értékelik a legjobban kézműves termékeiket, és nagyon csodálják a kézimunkát.

A német, osztrák vásárok mintájára alakították ki a nagyszebenit is

Serfőző Emese több mint 50 éve él Nagyszebenben, őt arról kérdeztük, hogy milyen volt a vásár a kezdetekben. Mint elmesélte, emlékei szerint '90 után volt az első vásár Szebenben, ám ekkor még nagyon kicsi volt, és ahogy növekedett a város, úgy növekedik a vásár is: először csak egy pár bódéban árultak, aztán egyre több és több lett. A parkban mindig volt állítva karácsonyfa, már a kommunista időkben is, ott december 30-án a gyerekeknek osztogattak ajándékokat.

Emlékei szerint az első vásárokon Nagyváradról érkezett árusok fából készült termékeit lehetett megvásárolni, kezdve a fakanáltól egészen a nagy fatálakig, péklapátig, játékokig. De voltak fazekasok, karácsonyi díszekkel, téli ruhákkal, papucsokkal, sálakkal, sapkákkal érkező árusok is, akik általában kézzel készítették termékeiket. „Akkor lett tulajdonképpen vásáros jellege az egésznek, miután Klaus Iohannis polgármester lett, ő az osztrákoktól és németektől mintázta a vásárt. Először nem volt annyi fény, nem volt annyi dísz, mint most, évről évre több és több lett. Aztán jött a két év, ami nagyon megtörte a rendezvényt, de most már megint teljes pompájában áll a vásártér” – mondta.

Hozzátette, neki nagyon tetszik, hogy nem használnak tarka-barka színeket a világításnál, a fehér, a sárga szín dominál leginkább. „Ugyanakkor nekem kicsit fájó, hogy nagyon sok bóvli jelenik meg, így elveszíti az értékét a vásár. Én általában szétnézek, de nem veszek semmit, mert sokat szoktam otthon kézimunkázni, és elkészítem én saját kezűleg a karácsonyi díszeket, ajándékokat” – nyilatkozta.