A választásokat követő elemzések többnyire a gazdasági nehézségekre, a megélhetési költségek növekedésére és a mainstream pártok korrupciójára összpontosítanak. A szélsőjobb kihasználta az állami intézményekkel szembeni általános bizalmatlanságból adódó zűrzavart.

Ez a „recept” az európai szélsőjobb számos közelmúltbeli előretörése kapcsán előkerült. Ugyanakkor a romániai helyzet nem érthető meg az ortodox egyház szerepe és a legionárius mozgalommal összefonódó román szélsőjobb normalizálása nélkül.

A júniusi európai parlamenti választások alkalmával a két hagyományos nagypárt – a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közös listája a szavazatok csaknem felét gyűjtötte össze, több mint 48 százalékot. Kérdés tehát: mi történt az időközben eltelt félévben, ami kiváltotta a választók tömegeinek felháborodását és hirtelen elfordulását a hagyományos politikától?

Két dolog történt. Egyrészt a liberálisoknak a fejébe szállt a dicsőség. A választások előtt a PNL a padlón hevert. A pártot erősen megviselték a belső viszályok, a Klaus Iohannis által beejtőernyőzött pártelnökök. Egy gyenge választási eredmény a Ciucă-elnökség végét és a pártelnök államfői ambíciónak végét jelentette volna.

Az EP-választáson a liberálisok közös listán indultak, tehát a 2020-as választáson a még ősellenségként kezelt Szociáldemokrata Párttal, és ennek köszönhetően végül 8 képviselőt küldhettek az EP-be a korábbi 10 helyett, ami az adott körülmények között egyáltalán nem volt rossz.

Miután ily módon a sokkal népszerűbb szociáldemokraták „kimentették” a liberális vezetést, utóbbiak bepróbálkoztak egy újabb, jónak tűnő „üzlettel”. A versenytársakat megelőzve elindítottak egy jogilag is aggályos államfői kampányt Nicolae Ciucă PNL-elnöknek, amelynek során megtöltötték az országot a „Ciucă közlegény” önéletrajzi könyvét népszerűsítő plakátokkal.

A számításuk nem vált be, nem utolsó sorban azért, mert a liberális pártelnököt következetesen alacsonyan mérték a közvélemény-kutatók. A PSD nem volt hajlandó közös jelöltként a PNL-elnököt támogatni.

Csak sejthetjük, mi lehetett ekkor a PNL vezetőinek a fejében. Nyilvánvalóan azt gondolhatták, hogy nem Ciucă kvalitásaival van a probléma. Azt a megoldást találták ki, hogy az elnökük támogatottságát a PSD elleni támadásokkal turbózzák fel. Mentségükre legyen mondva, a múltban ez többször működött.

A támadások részeként elkezdték terjeszteni, hogy a Szociáldemokrata Párt szavazatokat készül átadni a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökének, és George Simiont juttatná be az elnökválasztás második fordulójába a PSD-elnök mellé. A forgatókönyv szerint ezzel biztosították volna Marcel Ciolacu – mint a kisebbik rossz – győzelmét.

Még mielőtt hírbe hozta volna a PSD-t az AUR-ral, az önkormányzati választások előtt, illetve után maga a PNL fogott össze a radikális alakulattal – ezzel pedig sokak szemében elfogadható, szalonképes alternatívaként tüntette fel.

A szakirodalom ezt nevezi normalizálásnak. Ennek számlájára írják, hogy szeptemberben a második világháború óta először választást nyert egy német szövetségi államban egy szélsőjobboldaliként számon tartott párt. Mint utólag kiderült, nagyon sok, önmagát centristának tartó fiatal is a neonáci Alternatíva Németországnak (AfD) pártra szavazott. Hasonló jelenség figyelhető meg Franciaországban is, ahol a júniusi EP-választáson a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (FN) 31 százalékkal az első helyen végzett, több mint kétszer jobb eredményt érve el, mint Emmanuel Macron Reneszánsz pártja.

Cas Mudde holland politológus szerint – aki több évtizede kutatja a szélsőjobb fejlődését –, amíg Le Pen pártja elszigetelten tengette napjait, föl sem merült, hogy hatalomra kerüljön. Működött egyfajta vesztegzár, cordon sanitaire, amelynek célja a szélsőségek terjedésének a megelőzése volt. Amikor a fősodor pártjai átveszik a szélsőségesek retorikáját – ahogy azt szinte valamennyi román párt esetében tapasztalhattuk –, vagy „csak” együttműködnek ezekkel a korábban szalonképtelennek tartott alakulatokkal, akkor sokak szemében legitimálják őket. Ez történt Németországban az AfD-vel, Franciaországban a Nemzeti Tömörüléssel, Ausztriában az Osztrák Szabadságpárttal és most nálunk az AUR-ral és a társaival. A normalizálásban fontos szerepe volt a sajtónak, amely meg sem próbált vesztegzárat vonni az AUR köré.

Az AUR választói valóban elpártoltak a hagyományos pártoktól, de a többségük vélhetően nem gazdasági okokból. Bogdan Teodorescu politikai elemző – akit rendre megtalálunk a Szociáldemokrata Párt közelmúltbeli választási sikerei mögött – hétfőn arról beszélt egy tévéinterjúban, hogy az ortodox hívők úgy érzik, „mindenfelől támadás alatt állnak”. Marcel Ciolacu PSD-elnök pedig szintén hétfőn azt mondta: a Szociáldemokrata Párt kell hogy legyen „a kapocs az európai alapokkal történő fejlesztés, az európai uniós, NATO- és schengeni tagság, valamint a keresztény értékekben és a nemzeti identitásban továbbra is hívő románság között”.

A román szélsőjobb előretörését lehetetlen megérteni továbbá az ortodox vallás szerepe nélkül. Călin Georgescu nemcsak azért tudott hódítani a TikTokon, mert sok emberhez eljutottak a videói, hanem azért is, mert egy archaizáló, az egyházi szertartásokat idéző nyelvezetet használ.

Ezek ugyanazok

2019-ben az úzvölgyi temető erőszakos elfoglalása után a Maszol felkutatta – lényegében a rendőrség helyett – a magyarok elleni támadást vezető futballultrákat. A támadók közösségi médiás profiljait böngészve neofasiszta oldalak és blogok komplex hálózata tárult fel. Nemcsak az derült ki, hogy az illetők – nyilvánvalóan – nem véletlenül futottak össze az úzvölgyi temető kapujában, hanem az is, hogy egy laza, viszont jól szervezett és főleg kiterjedt hálózat tagjai, amelyben a legkülönfélébb társadalmi-gazdasági hátterű embereket kötnek össze a legionárius szimpátiák.

A Vasgárda – vagy más néven a Szent Mihály Arkangyal Légió – természetesen nem egyenlő a Román Ortodox Egyházzal, de a fasiszta mozgalom követői minden esetben hívő ortodoxok. A Corneliu Zelea Codreanu által vezetett mozgalom programja az volt, hogy visszatérítse a román nemzetet az ősi vallási és népi tradíciókhoz, és ezáltal erkölcsileg is megtisztítsa. Leginkább az egyetemet végzett ifjúságot vonzotta, és ma is számos követője van értelmiségi körökben.

A „Kapitány” kultusza – ahogy az Antonescu marsallé is – külföldi nyomásra tilos Romániában, de a vonatkozó törvénnyel a társadalom nagy része nem ért egyet, ezért nem is alkalmazzák. A légiókapitány emlékműve Románia legfontosabb főútja, a DN1 mellett áll, ennek ellenére a hívei minden évben háborítatlanul megemlékeznek róla. Most bűnvádi eljárás indult, de ez nem jelent sokat. A magát a Legionárius Mozgalom elnökének nevező Șerban Suru ellen is többször zajlott nyomozás, de a közösségi médiában a mai napig büszkén hirdeti magát legionáriusként.

Bukarest utcáin sétálva mindegyre a Vasgárdára és a „Kapitányra” utaló feliratokba és rajzokba botlik az ember. A könyvesboltok tele vannak legionárius irodalommal – amit „tudományos tevékenységként” a törvény mellesleg nem is tilt. Se szeri, se száma a konferenciáknak, ahol a fasiszta vezetők kultuszát ápolják.

A mainstream nyilvánosság előtt ismeretlen számtalan újság és blog szerzői közül többen felbukkantak a családról szóló 2018-as referendum kampányában, sőt a kezdeményező Koalíció a Családértban is.

A család fogalmát szűkítő alkotmánymódosítást hárommillióan írták alá. A sikertelen referendum mély nyomokat hagyott a hívőkben. Véleményüket jól összefoglalja egy a Koalíció a Csaláért bejegyzéséhez fűzött hozzászólás: „Ha nem akarnak engedelmeskedni az emberek akaratának, maradjanak Európával, mi pedig másokat választunk, akik tudják, hogyan tárgyaljanak helyettünk Brüsszellel. Ha pedig Európa nem akarja figyelembe venni a mi akaratunkat a jövőnket, a törvényeinket, eszményeinket, meggyőződéseinket illetően, akkor talán békén hagyjuk őket, és foglalkozunk magunkkal. Csak így fognak tisztelni minket, különben joggal kezelnek minket másodrendű emberként!!!”

A referendum óta eltelt hat év, de a hívők frusztráltsága nem csökkent, sőt kiegészült a Teodorescu által leírt – és nyilvánvalóan az ortodox klérus által gerjesztett – félelemmel. A mostani választás eredményeit „ébredéseként” értékelte a Călin Georgescu támogatására alakult POT elnöke. Ana Maria Gavrila a vasárnapi eredményvárón Krisztusnak mondott köszönetet „mindenért, amit nekünk adott, és az új irányért, amelyet Románia vett”. Hálája jeléül háromnapos szigorú böjtöt tart, csak vizet iszik.