A hétvégén tizenötödik alkalommal gyűltek össze emlékezők – zömében a Történelmi Vitézi Rend tagjai – hogy a Katrosában fejet hajtsanak a Don-kanyar hőseinek emléke előtt. Az eseményt a 2018-ban felállított apostoli keresztnél tartották meg.

Most volt a Don-kanyari csaták 82. évfordulója, ennek apropóján immár másfél évtizede megemlékezéseket szerveznek a kézdiszéki Katrosában: a Történelmi Vitézi Rend tagaji és más hagyományőrzők is jelen voltak az eseményen.

A megemlékezők a Nyergestetőre vezető műúttól nem messze, egy domboldalon felállított, a gelencei Kelemen Dénes nyugalmazott tanító által faragott kereszthez vonultak, ahol Szima Csaba kézdivásárhelyi hagyományőrző, az esemény szervezője köszöntötte a résztvevőket.

A korabeli katonai ruhába beöltözött férfi a jelenlévőknek a ruházatát is bemutatta, majd kiemelten köszöntötte vitéz Lázár Elemér helyettes tiszteletbeli főkapitányt, Vitéz Bartha Imrét, a Történelmi Vitézi Rend vitéz Dálnoki Veress Lajos vezérezredes nevét viselő székely törzs kapitányát. Kiemelte Fekete Miklós nyugalmazott zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnökének a nevét: elmondta, hogy a pedagógus az egyetlen a megemlékezők közül, aki minden évben töretlenül jelen van az eseményen.

A Don-kanyari események felelevenítését ezúttal Préda Barna zalánpataki helytörténész, hagyományőrző vállalta, hangsúlyozva: személyesebb hangvételű beszédét hallhatják a jelenlévők. „Nagyapáinkra, egyesek pedig az apáikra is emlékezik ezen a napon” – adott magyarázatot arra, hogy beszédébe miért fűzte bele a dédnagyanyjától hallott, a Don-kanyarral kapcsolatos katonanótát, amely megadta a szükséges löketet ahhoz, hogy komolyabban el kezdjen foglalkozni a történelemmel. Kiemelte, a szovjet túlerővel szembeszálló második magyar hadsereg áldozatvállalása a helytállás és a kitartás példája. Azt is hozzátette, hogy az emléknapon egyúttal a kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi hősök előtt is fejet hajtanak, akik a környék stratégiai pontjain, így a Katrosában és Ojtozban is eleget tettek esküjüknek.

A beszédet követően szavalat, majd koszorúzás következett, zárómozzanatként a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.