Kézműves sörfesztivál kamu módra Kolozsváron
Hamburgerből és tömegárúnak számító sörökből figyelemre méltó felhozatallal rukkolt ki az idei Beer Crafters Festival Kolozsváron. Kézműves sörökből ellenben jóval kevesebb volt.
A kolozsvári városi stadion és a Sport Hotel közötti úton, melyet erre a hétvégére lezártak a járműforgalom előtt, rengeteg ember tolong péntek este, ami meglepő egy olyan országban, ahol a sörkultúra színvonala egyelőre ama bizonyos bányabéka valaga alatt tanyázik. Kissé értetlenül bámulom a tömeget, aztán ahogy elkezdünk araszolni a második alkalommal megrendezett Beer Crafters Festival bódéi, standjai között, kezd letisztulni a kép: kifőzdéből jóval több van, mint söröspultból, a többség falatozni jött, nem kézműves söröket kóstolni.
Talán szerencsésebb lett volna hamburgerfesztiválnak titulálni a rendezvényt, a világ legnépszerűbb gyorséttermi ételféleségéből elképesztő a kínálat, van még gluténmentes is, az árak nem kevésbé elképesztőek.
Az egyik mobilbüfé előtt akkora sor kígyózik, amekkorát utoljára a 80-as évek végén láttam, egy kolozsvári mészárszék előtt. Azon kezdek tűnődni, mi késztetheti, szemmel láthatóan nem alultáplált emberek tucatjait arra, hogy háromnegyed órát ácsorogjanak egy adag ételért, amikor megcsapja az orromat az árulkodó szag: garnéláért, kagylóért és egyéb tengeri herkentyűkért vállalja a nép a sorban állást. Székely hot-dogot, levendulát, rongybabákat és nyakba való, meg fülön függő bizsukat szintén kapni, van itt minden.
Sörből már távolról sem olyan bőséges a felhozatal, mint falatozni valóból. A fesztivált egy regáti sörfőzde Carol Beer nevű termékei uralják. Először a lager, utána a pils változatot kóstolom meg. Mindkettő nagyon átlagos, nem éppen rossz, de nem is az a kategória, amit, ha egyszer megkóstolt az ember, utána keresni fog a sörözők itallapján. Az árazáshoz határozottan jobban értenek a gyártók, mint a sörfőzéshez, egy két decis pohárnyit 10 lejért adnak. A kolozsvári sörfőzdék közül egyedül a Klausen Burger képviselteti magát.
Az Indigen nevű világosukat egyszer kóstoltam, még egyszer biztos nem követem el ugyanazt a hibát, legfeljebb ha súlyos kiszáradás fenyegetne. A címkéje egyébként tetszetős, ez az egyetlen pozitívum, amit el lehet mondani a termékről. A Bere a la Cluj állítólag szintén jelen van a fesztiválon, ha ez igaz, akkor jól eldugták, nem sikerült felfedeznem, hol mérik az italaikat. Igazi Csíkit és a Nagyszebenben gyártott 1717-t szintén kapni, ezek minőségi sörök. Lehet inni Zăganut is, ami megjelenésekor még kitűnő volt, rövid néhány év alatt azonban, a jól bevált hazai recept szerint sikerült felejthető szintűre zülleszteni. A legtöbb csapból Ursus Retro folyik, aminek semmi keresni valója nem volna a kézműves sörök állítólagos seregszemléjén, ahogy a Nenea Iancunak sem. Ugyanez vonatkozik a Pilsner Uquellre, a Paulanerre, a Warsteinerre, a Krombacherre, és a Primatorra, igaz, ezek legalább jó italok.
Miközben a sörfelhozatallal ismerkedem, olyan érzésem támad, beledöngöl a betonba a hangfalakból sokezres decibellel elődübörgő lélektelen elektronikus zene. A színpad előtt egy szál néger pár mozog a ritmikus zajra, majd átadják a terepet egy szemmel láthatóan illuminált alaknak, aki elképesztő energiával és kitartással vonaglik, rövidesen megihletve egy rakás gyereket és kiskamaszt. Fellép majd a Les Elephants Bizarres, de nem várom meg, az egész miliő nekem túl balkáni. Miközben távolodok a dübörgéstől, arra gondolok, sokkal becsületesebb lett volna, ha a szervezők street food fesztiválként futtatják a rendezvényt. Persze, ez egy szabad ország, ahol bármire rá lehet biggyeszteni a kézműves sörök fesztiválja nevet. Csak attól még nem lesz az.