A rend eufóriája

Mikor a kanalak egymáshoz simulnak a fiókreteszben, a só a bors mellé kerül, a lekvár a kamrába a kompót mellé, a tej a hűtőbe, a narancshéj a kagyló alá;

mikor felpattannak a szőnyegről, az ágyról, a fürdőkád pereméről és gerincüket fegyelmezetten egy vonalba igazítva polcra sorakoznak a könyvek; amikor az asztalt elárasztó cédulák rendezett kupacokba húzódnak össze, a kábelek jólfésülten bújnak el a szoba közepéről, a papucspárok egymásra lelnek, a csavargó ceruzavégek, lomha papír zsebkendők csoportosan kivándorolnak, a tegnapi ruhák fejest ugranak a szennyes kosárba, a díszpárnák könnyedén hullanak a ránctalan ágytakaróra;

amikor minden megtalálja a maga helyét, mintha bennem is helyükre lelnének a szétgurult lélekdarabkák, s kedvük támadna leénekelni a rend katarzisának kottáját.

Kimaradt?