A karácsonyi ünnepeket megelőzően mutatkozott be Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának új misszióvezetője, Tóth László. A főkonzul örül a kinevezésének: nemcsak szakmai szempontból jelent kihívást, hanem a család székely eredete miatt is otthon érzi magát Székelyföldön. Tóth Lászlót a családról, a konzulátus munkájáról, a román centenáriumról és a magyarországi választásokról faggattuk.

Marosvásárhelyen született és nőtt fel, de Magyarországon végezte felsőfokú tanulmányait és ott alapított családot. Miért döntött az anyaországba való költözés mellett?

Valóban Marosvásárhelyen születtem, ott végeztem az elemi iskola felső tagozatát és a gimnáziumot, de bentlakásos gyerek voltam, a vakációkat pedig Magyarózdon és Gyimesközéplokon töltöttem, ahol a családom élt. Érettségi után döntöttem úgy, hogy Magyarországra megyek, akkori szándékom szerint csak átmeneti jelleggel, egyetemi tanulmányok végzése miatt. Aztán ahogy lenni szokott, az élet felülírta terveimet, Budapesten alapítottam családot és ott teremtettem egzisztenciát, ott születtek a gyerekeim. A szülőföldtől azonban sosem szakadtam el, tanulmányaim, kutatásaim, vagy később a kormánynál ellátott feladataim kapcsán mindig kerestem a lehetőségét annak, hogy Erdéllyel, Székelyfölddel kapcsolatos dolgokkal foglalkozzak.

Felesége székelyudvarhelyi. Ezek szerint székely a csíkszeredai főkonzuli család?

Mégpedig székelységére büszke család! Feleségem tősgyökeres udvarhelyszéki családból származik, és az én felmenőim között is vannak udvarhelyszékiek, de háromszékiek is. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy hazatérhettünk, hogy gyermekeink itt járhatnak iskolába, hogy megerősíthetik gyökereiket.

Milyen diplomáciai tapasztalatokkal érkezett Csíkszeredába?

A csíkszeredai főkonzulátus konzuli és nem diplomáciai képviselet, jelentősége abban rejlik, hogy kerületében nagy lélekszámú magyar közösség él, akik közül sokan kettős állampolgárok. Ez alapvetően meghatározza tevékenységét, és azt, hogy kit neveznek ki az élére. Én a 2010-es magyarországi fordulatot követően kezdtem a magyar kormánynál dolgozni, azóta nemzetpolitikával, és azon belül kifejezetten erdélyi, székelyföldi kérdésekkel, illetve a magyar–román kétoldalú kapcsolatok egyes szegmenseivel foglalkoztam. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt években részt vehettem a magyar nemzetpolitika irányainak kialakításában és azok végrehajtásában, azt gondolom, hogy túlzás nélkül kijelenthető: e tekintetben történelmi időszakot élünk.Az itteni a világ talán legforgalmasabb magyar külképviselete. Az első bő két hónap után hogyan látja: erre számított?

A csíkszeredai főkonzulátus valóban jelentős ügyfélforgalmat bonyolít, hiszen ahogy korábban is említettem, az egyszerűsített honosítási eljárásnak köszönhetően nagyszámú magyar állampolgár él a konzuli kerületben, az ő adminisztratív ügyeik intézése tölti ki hivatali tevékenységünk nagy részét. Ez ismert volt előttem, nem lepett meg, hiszen az előző években, munkámhoz kötődően havi rendszerességgel megfordultam itt. Mind a főkonzulátus, mind a helyi közösség életét ismertem, figyelemmel kísértem. A magyar állampolgárság iránti igény továbbra is él, sokan fordulnak hozzánk útlevélért vagy személyi igazolványért, de jelentősen növelte ügyfélforgalmunkat, hogy január 1-től a kormány a külhoni magyarokra is kiterjesztette az anyasági támogatást és a babakötvényt – ezeket úgyszintén nálunk lehet igényelni.

Hosszas várakozás után nevezték ki. Miért késlekedett a bukaresti rábólintás?

A nemzetközi jog szabad kezet ad e tekintetben a fogadó országnak, nincs időkorláthoz kötve, hogy az mikor engedélyezi egy új misszióvezető kinevezését, még csak indoklási kötelezettség sincsen. Összességében örülök annak, hogy bár hosszas várakozás után, de immár hivatalosan elfoglalhattam állomáshelyemet, és végezhetem a munkámat.

Meglehetősen nehéz évvel indít: a román centenárium évével. Mire számít ezzel kapcsolatban?

2018 a román centenárium éve, amit a többség az ilyenkor szokásos külsőségek közepette meg fog ünnepelni. Nekünk, magyaroknak azonban nincs okunk ünnepelni, ahogy arra sincs okunk, hogy ne adjuk meg a tiszteletet azoknak, akik ezt megteszik. Cserébe elvárjuk, hogy tartsák ők is tiszteletben a magyarok jogát ahhoz, hogy érzelmeiket méltósággal kifejezhessék. Hozzáteszem: 2018 nemcsak a román centenárium éve, hanem Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója, vagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója – van tehát mire emlékeznünk, és van amit ünnepelnünk. Tekintettel arra, hogy március idusa itt van a kapuban, megragadom az alkalmat és arra hívok mindenkit, hogy tűzze ki büszkén a kokárdát és vegyen részt közössége, települése nemzeti ünnepi rendezvényén, így tisztelegve a ’48-as hősök előtt.

Ha már nehéz év, akkor nem feledkezhetünk meg a közelgő magyarországi választásokról sem. Mennyiben befolyásolja ez a külképviselet egész éves munkáját? A választások után visszaáll minden a régi kerékvágásba?

A 2018-as országgyűlési választások lebonyolításával kapcsolatban azt tartom a legfontosabbnak, hogy minden arra jogosult magyar állampolgár élhessen szavazati jogával, és ehhez tőlünk, a Csíkszeredai Főkonzulátustól minden támogatást megkapjon. Feladatunk kettős: egyrészt külképviseleti választási helyszín vagyunk, azaz nálunk április 8-án, a magyarországi szavazással egy időben személyesen szavazhatnak azok az állampolgárok, akik rendelkeznek magyarországi lakcímmel, másrészt – és ezt tartom a fontosabbnak, mert sokkal többeket érint –, részt veszünk a levélszavazás lebonyolításában. Március 26-tól április 6-ig vehetik fel szavazócsomagjukat azok, akik a főkonzulátusra kérték, illetve március 26-tól a szavazás napjáig, azaz április 8-ig adhatják le. A leadást nem feltétlen szükséges személyesen megtenni, úgy gondolom, a választópolgárok szükség esetén megtalálják azt a személyt vagy szervezetet, akire szükség esetén biztonsággal rábízhatják voksukat. Ezt azért hangsúlyozom, mert a hozzánk leadott levélszavazatok biztosan időben eljutnak Budapestre, míg a postai úton küldöttekkel megtörténhet, hogy csak határidőn túl.

Címlapi illusztrációnk forrása: Hargita Népe (fotó: László F. Csaba)