A rendetlenség szabadsága
Boldogító, hogy épp senkit nem zavar a hangfalak köré gyűlt csészék sokasága: tejes, kávés, kapuccinós, citromteás, forralt boros. Ma szabad nem mosogatni! Enyém a tér, és nem várok vendéget - de ha jönne is, büszkén mutatnám: ma ezt a sportot űzöm, mert szabad és felszabít.
Szétszórhatok gyűrűt, csatot, apró, színes, rámaggatható kincseket a vetetlen ágy ráncai között, ottfelejthetek harisnyát, sálakat a széken, könyvhalmokat az ablakpárkányon, a kályha mellett, félig írt szavakat a hűtő tetején, vasalópokrócot a szobatárs asztalán, öntözőkannát az éjjeliszekrényen, gyertyakanócot a kád szélén, tenyérnyomot a tükör közepén.
Hátat is szabad fordítani, úgy megszűntethetném a káoszt. De miért tenném? Így is tudom, a cérnakarikák, vitaminbogyók, ceruzaelemek, kártyalapok, papírragasztók, rajzszegek, kitűzők rengetegében, hol találom a maradék csokiszeletet s a fényképedet, és hogy lenémított telefonom hová rejtettem, az ma úgysem érdekel.
.jpg)
.jpg)
