Miközben az alkotmányossági normakontrollnak alávetett tervezetek bírálói elsősorban az ügyészség politikai alárendelése ellen tiltakoznak, Veress Emőd jogász, a Sapientia EMTE oktatója szerint az ügyészek függetlensége még nő is az új szabályozás értelmében.

Anélkül születnek elítélő nyilatkozatok vagy kritikák az igazságügyi tervezetekről, hogy pontszerűen  megjelölnék, mi a gond – mutatott rá Veress Emőd a Bukaresti Rádiónak adott interjújában. A Sapientia EMTE egyetemi tanára ezt azzal magyarázta, hogy a kérdés túlpolizálttá vált, és „ez a normális szakmai vitát kizárta”.

Meglátása szerint a „tervezetek rendben vannak”, hiszen azok elfogadása nyomán „nem fog az igazságszolgáltatás rendszere gyökeresen megváltozni”.  „Egyszerűen arról van szó, hogy a 2004-ben elfogadott alapjogszabályai az igazságszolgáltatási szervezetrendszernek frissítésre szorulnak, és erre tesz kísérletet a folyamatban lévő reform” – mondta.

Veress Emőd hangsúlyozta: a román történelmi és társadalmi fejlődés következtében mindenképpen legitim egy erőteljes korrupcióellenes fellépés, viszont ennek a negatív mellékhatásai szintén ellensúlyozásra szorulnak, ugyanis általános jogbizonytalanság alakult ki a közigazgatásban, ami a közigazgatás teljlesítményét határozottan lerontotta. Ugyanakkor úgy vélte: az elfogadott javaslatcsomag tulajdonképpen nem alkalmas a probléma megoldására.

A tervezet megpróbálja erőteljesen elválasztani a titkosszolgálatokat és az igazságszolgáltatást olyan szinten, hogy bűncselekménynek minősíti azt, ha valakit az igazságszolgáltatás szervezetrendszeréből megpróbálnak ügynöknek beszervezni. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt egy-másfél évben, közvetett módon, de olyan olyan információk kerültek napvilágra, amelyek szerint a titkosszolgálatok „ilyen típusú együttműködést” is folytattak bizonyos ügyészekkel és bírókkal. Ez két külön hatalami ág, amelyek között az ilyen típusú átfedések nem vállalhatók fel – mondta a jogász. Hozzátette: nem hiszi, hogy a jelzett probléma megoldható lenne egyetlen törvénytervezettel.

Módosult a rekrutációs mechanizmus

A kérdésre hogy, mit old meg mégis a kormánykoalíció által javasolt reform, elmondta: egyrészt vannak olyan javaslatok, amelyek az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét és a bírói/ügyészi karriert érintik, és egyértelműen pozitívak, másrészt vannak olyanok, amelyeknek  a szándéka pozitívan értékelhető, de a megoldás nem annyira sikeres, harmadrészt pedig vannak olyan rendelkezések, amely megkérdőjelezhetőek. Az utóbbira példaként említette, hogy ügyész vagy bíró kormánytag lehet. Meglátása szerint az egyébként szigorú összeférhetetlenségi szabályok ilyetén felszabadítása nemcsak helytelen, de alkotmányellenes is, ellentmondana a hatalmi ágak elválasztásának.

A reform fontos elemének nevezte a rendszerbe való belépés módosítását. A tervezet kiindulási pontja az, hogy valaki túl fiatalon, megfelelő élettapasztalat nélkül lehet jelenleg bíró vagy ügyész, ezért bevezeti, hogy a jelöltek az egyetem után négy évet végeznek el a Igazságszolgáltatási Intézetben – a jelenlegi kettő helyett –, és erre rátevődne további két év gyakornokság. Az új rekrutációs mechanizmus ellen felmerült érvként, hogy nem kifejezetten motiváló a tehetséges fiatalok számára. Ezzel kapcsolatban Veress Emőd kiemelte, hogy az Igazságszolgáltatási Intézetbe történő felvételt követően a jelöltek bérezést és lakhatási támogatást kapnak.

Nem kerülnek politikai ellenőrzés alá az ügyészek

A leghevesebb bírálatokat kiváltott javaslatok egyike a DNA vezetőjének és a legfőbb ügyésznek  a kinevezését érinti. Veress Emőd szerint, bár elképzelhetők más megoldások is, a javaslat – miszerint az államfő eddigi, korlátlan mérlegelési jogát korlátozták – rendben is, alkotmányos is.

A legsúlyosabb bírálat a javaslatcsomaggal kapcsolatban, hogy politikai ellenőrzés alá helyezi a bírákat és – főleg – az ügyészeket. Az ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva a jogász elmondta: a végleges szövegváltozatok alapján nem érzi megalapozottnak ezt a fenntartást.

„Sőt a bírói függetlenség még pontosabban megfogalmazódik, és az ügyészeknél is a változás inkább pozitív. Miközben az ügyész hierarchikusan alárendelt a főügyésznek, most egy jogorvoslati lehetősége is lesz, ha úgy érzi, hogy (a fölöttese) nem korrekt módon próbál beavatkozni a  tevékenységébe. A Legfelsőbb Bírói  Tanács ügyészi részlegéhez fordulhat, tehát gyakorlatilag az egyéni ügyben eljáró ügyésznek a függetlensége nő” – fejtette ki.

A légkör nem kedvezett a valódi szakmai vitának

Az egyetemi tanár szerint az ügyészek függetlensége körüli vita arra vezethető vissza, hogy a politikai légkör nem volt alkalmas egy valódi szakmai vita kialakulására, „és a legegyszerűbb kritika az, hogy általános, elvi problémát kérünk számon egy olyan törvényen, amelynek  a 99 százaléka technikai jellegű norma”. Veress Emőd szerint általános megjegyzések alapján – anélkül, hogy megjelölné a kritika megfogalmazója, hogy szerinte melyek a függetlenséget sértő rendelkezések – nem lehet érdemben beszélni arról, hogy az adott probléma valós, vagy nem valós.

„A törvénytervezeteknek a legnagyobb része a bírói és az ügyészi karriernek a technikai kérdéseit érinti. Ezekről mind értelmes szakmai vitát lehetne folytatni, viszont a mostani felfokozott, túlpolitizált légkörben ez nemigen jött létre” – hangsúlyozta.

Azt is fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a javaslatcsomag távolról sem tökéletes, csupán egy reformkísérletről van szó, amely a nagyfokú ellenállás miatt nem érint számos fontos problémát, amilyen például az ügyteher vagy a minőség és a szakosodás kérdése.