Kelet-Németország egyik legnagyobb tömlöcét vásárolta meg a kommunizmus idején ott fogva tartottak egy csoportja, hogy aztán emlékhellyé alakítsák a Cottbus-i börtönt.

A volt foglyok által létrehozott egyesület megvette a fogda területét, amelynek elhagyott épületeiben sokáig a fiatalok találkozgattak, látványos nyomokat hagyva maguk után: graffiti a falakon, a földön szeméthalmok. Ezek eltakarításában és az épület kijavításában, átalakításában önkéntesek segítenek.

A Cottbus-i egyesület 136 tagot számlál, 90 százalékuk volt politikai fogoly a börtönben, amelyet 600 rab számára alakítottak ki, de 1400-an is összezsúfolódtak benne. Egy-egy szűk cellában, ahol egyetlen négyemeletes ágy volt, 28-an is el kellett, hogy férjenek.

{loadposition otp}Siegmar Faust két évet ült 1974 és 1976 között „államellenes uszításért". Amikor ott kezdte gyártani a rendszert kritizáló Szegény Németország című kézzel írt újságot, 401 napra egy nedves, duplarácsos magánzárkába különítették el. „Akkor is tovább írtam, a verések és fenyegetések ellenére is" – mondja az egyesület igazgatótanácsi tagja a Berliner Zeitungnak. „Annyi harag volt bennem, hogy nem tudtak megtörni" – fűzte hozzá. S habár Cottbus szinonímái akkor számára az éhség és hideg voltak, szívmelengető emlékekként őrzi a rabtársak viszonyulását: volt példa rá, hogy golyóstollbetétet rejtettek a kenyerébe, így segítették.

Ki akarok menni címmel könyvet is írt börtönélményeiről Siegmar Faust, a ma 67 éves férfi. Most mégis szívesen tölt el itt időt, mesélve a fiatal látogatóknak saját történeteit. Ma már nála vannak a börtön kulcsai.