Veszedelmes méreteket öltött a romániai agyelszívás – figyelmeztetnek a Román Akadémia tagjai Románia fejlesztési stratégiája a következő húsz évben című tanulmányuk most megjelent negyedik részében, amelyben ezzel a jelenséggel foglalkoznak. A diplomások elvándorlásának megakadályozására az akadémikusok drasztikus megoldásokat is javasolnak.

A szerdán közzétett tanulmány szerzői között olyan neves akadémikusok, egyetemi tanárok vannak, mint Ioan Aurel Pop, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora vagy pedig a „zseninevelő” Florin Colceag, aki a rendkívüli képességű gyermekekkel foglalkozik.

Az agyelszívás veszélyeire figyelmeztetve az akadémikusok megállapítják: ha a folyamatnak nem sikerül idejében véget vetni, vagy legalább is méreteit jelentősen csökkenteni, nem lesz kivel felépíteni a jövő Romániáját.  Az egészségügyi tárca adatai szerint egyébként csupán az egészségügy területéről 2007 óta több mint 36 ezer orvos, fogorvos és gyógyszerész távozott Romániából.

A tanulmány szerzői szerint mindezért egyebek között a hazai oktatás és kutatás felelős tényezői is hibáztathatók, hiszen Romániában ezek az alapvető fontosságú területek évek óta „krónikusan alulfinanszírozottak”, híján vannak mindenfajta stratégiai elképzelésnek, aminek következtében például a hazai kutatás mélyen potenciális lehetőségei alatt teljesít. Egyebek között ez a fő oka annak, hogy a diplomás fiatalok távoznak az országból, Európa fejlettebb országaiban, az Egyesült Államokban telepednek le, és döntésük a legtöbb esetben végleges, nem áll szándékukban visszatérni Romániába.

Vissza Ceaușescu módszeréhez

Az akadémikusok véleménye szerint teljes mértékben át kellene szervezni az oktatás finanszírozását, ezen belül nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a magánforrásokból érkező pénzekre. Így például az egyetemek finanszírozásához hozzá kellene járulniuk a vállalatoknak is. Javaslatuk szerint ebből a célból „egyetemi konzorciumokat” kellene létrehozni, természetesen előbb megteremtve az ehhez szükséges törvényes kereteket.

A továbbiakban az eddiginél sokkal vonzóbbá kellene tenni a pedagógusi hivatást, így például szolgálati lakást kellene biztosítani a tanároknak, speciális orvosi ellátásban kellene részesülniük a pedagógusoknak és családjuknak, az állam által szubvencionált részleteket kellene kapniuk könyvek, számítógépek, a hivatásuk gyakorlásához szükséges egyéb javak vásárlásához.

Mindemellett meg kellene végre teremteni a jogi kereteit az online-oktatásnak, ideértve a „home schooling”-rendszert is. Ugyanakkor újra kellene gondolni az egyetem előtti oktatás ciklusonkénti tankönyveit, szem előtt tartva a digitális technológia jelenlegi fejlettségi fokát.

A tanulmány szerzői szükségesnek vélik a szakmai oktatás egybehangolását a gazdasági követelményekkel, a tanulók tudásának, ismeretszintjének felmérését az iskolai oktatás ciklusainak végén, egyszersmind fontosnak tartják, hogy felszámolják a tanulmányok idő előtti abbahagyásának gyakorlatát, amelyet vonzó, differenciált programok útján lehetne elérni.

Az viszont sokkoló, hogy a román akadémikusok az „agyelszívást” alapvetően egy Ceaușescu által alkalmazott módszerrel akadályoznák meg. Szerintük ugyanis „az emberi tőkeveszteség csökkentése”érdekében az állami egyetemeken végzetteknek az egyetemi évek után a tanulmányi éveiknek megfelelő időn át kellene Romániában dolgozniuk. Ellenkező esetben vissza kellene fizetniük az állam által rájuk fordított összegeket.