Az év „meccse”: IMF kontra Ponta-kormány
Nem ígérkeznek könnyűnek a kormány Nemzetközi Valutaalap Bukarestben tartózkodó küldöttsége közötti tárgyalások. Akárcsak elődei, a Ponta-kabinet több korábban vállalt kötelezettségét nem teljesítette, ennek ellenére elvárná a washingtoni pénzintézettől, járuljon hozzá a választási kampányban tett ígéretek teljesítéséhez.
Ismét Bukarestbe érkezett a Nemzetközi Valutaalap Romániával foglalkozó küldöttsége, amely egyrészt felméri, milyen haladást ért el Románia a nemzetközi pénzintézettel megkötött megállapodás tekintetében, másrészt az ország gazdasági távlatairól, az idei évi költségvetésről, a strukturális reformokról és a monetáris politikáról tárgyal a román hatóságokkal. Harmadrészt pedig, Bukarest kívánságára, megvizsgálják egy újabb hitel részleteit.
Adós, fizess!
Bukarest a legutóbbi hitelszerződés fejében 13 milliárd eurót kapott a Nemzetközi Valutaalaptól. Az összegből azonban az ország egymilliárd eurót nem használt el, így Románia voltaképpen 13,38 milliárd euróval tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak – a kamatokat beszámítva.
Ugyanakkor a 2009-ben megkötött szerződés értelmében az Európai Unió is 5 milliárd eurót kölcsönzött Romániának, amit az ország, a költségvetési hiány fedezésére teljes mértékben felhasznált, a Világbanktól pedig 600 millió eurós kölcsönt vett fel.
Romániának idén több mint ötmilliárd eurót kell kifizetnie a Nemzetközi Valutaalapnak. Ebből az összegből a Román Nemzeti Banknak – amely már tavaly is közel kétmilliárd eurót törlesztett – 3,9 milliárd eurót kell visszafizetnie, míg a pénzügyminisztériumnak csaknem egymilliárd eurót. Jövőre a törlesztés összege 4,7 milliárd lej lesz, 2015-től az európai Uniótól felvett pénzt is vissza kell fizetni, a Világbanktól kapott összeget viszont csak 2022-től kell törleszteni.
Igaz, a Nemzetközi Valutaalap az összeget különleges lehívási alapban számítja – ez a nemzetközi pénzintézmény „valutája” –, amely az utóbbi időben jócskán drágult: míg 2009-ben a különleges lehívási alap 4,4598 lej volt, addigra jelenleg már 5,1637 lejt ér.
Ki mennyit fizet?
A 13 milliárd eurós összeg nagy részét a Román Nemzeti Banknak kell kifizetnie, csaknem 12 milliárd eurót. Igaz, a központi jegybanknak van pénze, hiszen valutatartalékai meghaladják a 31 milliárd eurót.
A kormánynak – pontosabban a pénzügyminisztériumnak – ugyan mindössze 3,6 milliárd eurót kell törleszteni – ám ez lesz a dolgok nehezebbik fele. Legutóbb a hozzáadott értékadó emelésére és a közalkalmazottak bérének 25 százalékos csökkentésére éppen azért volt szükség, hogy Boc-kormány – amely ennél jobb módszert nem talált – megelőzhesse az ország gazdasági kisiklását. És akkor még adósságot sem kellett fizetni. A gazdaság jelenleg is ugyanolyan rosszul áll, mint 2010-ben – most viszont elő kell teremteni az egymilliárd eurót.
Gazdasági szakértők szerint a helyzet jelenleg az, hogy ha a kormánynak nem áll rendelkezésére ez az összeg, akkor vagy emelnie kell az adót és az illetékeket, vagy újabb költségvetési levágásokhoz kell folyamodnia – ideértve a bérek csökkentését is. A harmadik lehetősége az lenne, hogy ismét pénzt kölcsönöz a magánpiacról – ahol a hitel jóval drágább –, ezzel viszont csak maga előtt görgetné az adóssághegyet, amelyet végül csak a lakosságnak kellene majd kifizetnie.
Az máris biztosnak látszik, hogy az adósság visszafizetése erősen befolyásolja majd a lej árfolyamának alakulását, amely idén semmivel sem lesz kisebb, mint volt a tavaly, amikor is éves átlagban 4,4573 lejbe került egy euró.
Megszegett ígéretek
A román kormányok egyike sem tett viszont teljes mértékben eleget a Nemzetközi Valutaalappal megkötött hitelszerződés feltételeinek. Minden egyes kormány halogatta a nagy állami vállalatok privatizálását, legutóbb pedig az Oltchim és a CupruMin privatizálására tett kísérletek kudarccal végződtek.
Románia azt is vállalta, hogy 2012 első felében tőkeemeléssel privatizálja a Román Postát is. A Nemzetközi Valutaalap előbb magánmenedzsmentet akart az intézmény élére, a végén azonban a felek megegyeztek a kisebbik – 20 százalékos – részvénycsomag magánosításában. A kormány később azonban úgy határozott, hogy eladja a részvénycsomag 51 százalékát, amire viszont nem talált stratégiai jelentkezőt, így a privatizációt az idei esztendőre halasztották.
Bukarest a Nemzetközi Valutaalappal megállapodott abban is, hogy az elmúlt évben több állami vállalat kisebbségi részvénycsomagját is eladja, közöttük szerepelt a részvények 15-15 százalékával a Transelectrica, a Romgaz és a Transgaz, 10-10 százalékkal a Hidroelectrica, a Nuclearelectrica. A kormány határozata értelmében ezeket a vállatokat az idei év végéig adják majd magánkézre.
Politikai megfigyelők szerint a Nemzetközi Valutaalappal megkötött szerződés Románia számára teljes kudarccal végződött, a kormányok a megállapodásban szereplő legfőbb követelményeknek nem tettek eleget, aminek következtében a gazdasági helyzet nem hogy javult volna, de tovább romlott.
Ki mit vár?
Mit vár a kormány – és mit vár el a Nemzetközi Valutaalap a szerződéstől?
Bukarest legelőször is arra törekszik, hogy a Nemzetközi Valutaalap feltétel nélkül elfogadja a 2013. költségvetést. Ez lesz a tárgyalások csúcspontja a Ponta-kabinet számára. Ez 2,1 százalékos költségvetési hiányt jelent a bruttó nemzeti össztermékre számolva. A költségvetési kiadások a költségvetésben ugyanis elérnék a 49 milliárd eurót, a bevételek pedig 46 milliárd eurónál maradnának. Csakhogy Románia vállalásának megfelelően a költségvetési hiány nem léphetné túl az 1,7-1,8 százalékot.
A Victor Ponta kabinet ugyanakkor a jelenlegi 700 lejről idén 800 lejre emelné a minimálbért – ami ugyan szintén kevés lenne, hiszen gazdasági szakértők szerint legkevesebb 850 lejre lenne szükség –, ebbe feltehetően a Nemzetközi Valutaalap beleegyezne.
Bukarest a továbbiakba a kenyér hozzáadottérték-adójának csökkentését akarja elérni, a jelenlegi 24 százalékról 9 százalékra. Ha ez sikerrel jár, akkor a hozzáadott értékadót más alapvető élelmiszerterméknél is alkalmazni fogja. Egyelőre azonban úgy tűnik, a Nemzetközi Valutaalap nem ért egyet a kenyér hozzáadott értékadójának a csökkentésével sem.
Végül Románia szeretne újabb hitelegyezményt megkötni a nemzetközi pénzintézménnyel. Ez lehetővé tenné a reformok folytatását – ha a kormány végül is elszánja magát rá –, ugyanakkor megnövelné a külföldi beruházók Románia iránti bizalmát.
A Nemzetközi Valutaalap fő követelése között szerepel természetesen a reform folytatása. Ugyanakkor szükségesnek tartja a kintlévőségek felszámolását. Az állami nagyvállalatok állammal szembeni tartozásainak megszüntetését a nemzetközi pénzintézet képviselői egyébként az utóbb időkben Romániában tett minden látogatásuk alkalmával kérték. Egyszersmind sürgetni fogja a megállapodásban szereplő állami nagyvállalatok magánmenedzselésének biztosítását, elsősorban az energetikai, szállítási és állami infrastruktúra területén.
A Nemzetközi Valutaalap végül aligha feledkezik meg másik, régebbi kéréséről: az államosítás nyomáén kifizetendő kártérítésekről.