Október 6-án, csütörtökön az RMDSZ szervezésében a Székely Vértanúk emlékoszlopánál hajtottak főt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt. A marosvásárhelyi megemlékezésen alig százan lehettek, igaz, hogy egyik évben sem voltak ennél sokkal többen, az obeliszknél a március 15. megemlékezésre szoktak ezrek összegyűlni.

Elsőként Nagy László unitárius lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, Márk evangéliumából merítve ihletet, kalapot emelve a hősök előtt, akik tudták követni a szabadságnak nevezett eszmét, és tudták azt, hogy amiért küzdenek, az a cél igaz. "A tiszteletet megvenni nem lehet, azt ki kell érdemelni, és ezek a hősök az életükkel érdemelték ki ezt, hogy a magánéletük mellett felvállalták a közös jóért való harcot. Ezen lelkek tisztasága, tisztelete amiért itt vagyunk ma, ha számban kevesen is, de lélekben annál többen" – fogalmazott a lelkész.

Csép Éva Andrea képviselőjelötl szerint a helyzet mélységében nem látunk mindent tisztán , ezért van egy belső iránytűnk, a lelkiismeret, amelyik megmutatja a helyes utat, és ez szerint cselekedtek a vértanúk is, kiknek halála a mi szabadságunk. “Sokszor azt hisszük, nem vagyunk szabadok, de valójában éretlenek vagyunk a szabadságra, visszarettent az, ami a tettek mezejére hajt, nem támogatjuk a cselekvőket, bíráló támadásba lendülünk láttukra” – mondta a politikus, aki Gandhit idézte: “ha változást akarunk, előbb magunkat kell megváltoztassuk , belső rabláncainkat feltépjük”.

Amíg Csép Éva Andrea beszélt, a mellette álló székely népviseletbe öltözött fiú rosszul lett, váratlanul arccal előre zuhant. Az ünnepi beszéd megszakadt, valaki mentőt hívott, majd a fiú is magához tért, jobban lett.

Minden kornak megvannak a maga kihívásai és az ezzel járó feladatok, áldozatok, ilyen a szabadságharc is, ahol hétköznapi emberek dicsőségesen helytálltak – mondta Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának munkatársa, aki arra figyelmeztetett, hogy ne feledkezzünk meg azokról a honvédekről sem, akiknek a neve nem jelenik meg sehol, a lányokról, anyákról, feleségekről, akik ugyanúgy tartották a frontot otthonról, mint férjeik, fiaiak és apáik a harctéren.

Novák Csaba Zoltán szenátorjelölt elmesélte, hogy előző este, beszédére készülve megkérdezte 11 éves fiát, mit tud az október 6. eseményekről. Miután választ kapott a kérdésére, fia visszakérdezett: ezek az emberek elmenekülhettek volna? És ez az a pont Novák szerint, amelyik megkülönbözteti a közönséges embereket a hősöktől: megszökhettek volna, de kötelezte a katonai eskü, a felelősségvállalás.

"Ne felejtsük el, hogy milyen rendkívüli emberek és nem csak nagyszerű katonák voltak ők. Vinkler Brúnó tanúja volt utolsó óráiknak, és mit tettek akkor? Meggyóntak, imádkoztak, búcsút vettek szeretteiktől, de meg nem bántak semmit és utolsó percig kitartottak eszméik mellett. Az emberi tartás, az adott szó ereje, a felelősségvállalás nem volt hiába. „Az életnek célja van, nem véletlen, hogy erdélyi, marosvásárhelyi magyar vagy, menni, bízni, harcolni kell együtt azért, amiért egykoron meghalni se volt elrettentő, mert manapság nem mártírokra, hanem kiállásra van szükség” – fogalmazott Novák.

A postaréti megemlékezés koszorúzással ért véget.