Ha azt szeretnénk, hogy a szexuális életünk mélységeket kapjon, érdemes tudni, hogyan csalhatjuk elő magunkból és párunkból a „boldogsághormonokat”, és hogyan kerülhetünk kapcsolatba az örömforrásunkkal – hangzott el a Női lélek és szexualitás című beszélgetésen, amelyet a 7. Kolozsvári Magyar Napokon szerveztek a kincses városban. A nagy érdeklődésnek örvendő előadást – amelyen az is szóba került, hogyan kezeljük kisgyermekünk önkielégítését – Szőcs Kinga Zsófia családterapeuta, Bartha Krisztina szexuálterapeuta, pszichológus, Varga Kriszta Noémi pszichológus és Kontés Beáta pszichoterapeuta tartotta.

Az előadássorozatot Szőcs Kinga Zsófia családterapeuta nyitotta meg, aki a női szexualitás hormonális aspektusaira világított rá. Elöljáróban leszögezte, hogy a szexualitás egyáltalán nem független a neveltetésünktől, a társadalomtól és a kultúránktól, tehát attól, amilyen közegben nőttünk fel, illetve élünk. „A körülöttünk lévő viselkedésformák hihetetlen módon hatnak ránk” – erősítette meg.

A szexualitásunk és hormonháztartásunk közötti szoros összefüggésének illusztrálására elmondta, nemcsak a havi ciklus alatt változik a libidóért is felelős ösztrogén-, a progeszteronszint a nők szervezetében, hanem a különböző életszakaszokban is eltérő mennyiséget mutat. „Peteéréskor az ösztrogén a csúcsszinten van, ilyenkor szoktuk mi, nők igazán úgy érezni magunkat, hogy be vagyunk indulva, kívánatosnak érezzük magunkat. A két hormon a menstruáció előtti napokban van holtponton” – magyarázta a családterapeuta.

Hozzátette, az első menstruáció beköszöntével a kamaszlány már hónapokkal előtte nagyon sok hormonális ingadozáson megy keresztül, és jó ezekre figyelni. „Nem mindegy, hogyan köszöntjük a kamasz lányokat az újabb életszakaszukban, egy új ciklusba belépve. Ha szégyelljük magunkat, akkor ő is ezt a mintát fogja átvenni. Nagyon fontos, hogy nyíltan beszéljünk a menstruációról és a velejáró dolgokról, hiszen ha úgy vesszük, ez virágzásának a kezdete" – figyelmeztetett.

Elmondta, a várandóság, a menopauza újabb hormonális változással jár. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nők szervezetében tesztoszteron is jelen van, a férfiak szervezetében meglévő tesztoszteronszínt körülbelül tíz százaléka.

A szülésnek és a szexualitásnak van köze egymáshoz

Előadását a családterapeuta azzal folytatta, hogy nagyon is szoros az összefüggés a szülés és a szexualitás között, szüléskor ugyanis ugyanazok a hormonok termelődnek, mint orgazmuskor. Ha szüléskor egy nő maximálisan el tudja engedni magát, ha nem kontrollálják, nem szólnak bele, mit hogyan kell tennie, olyan állapotba is kerülhet, mint kielégüléskor – fejtegette Szőcs Kinga Zsófia. „Ez nem azt jelenti, minden nőnek arra kell mindenekelőtt hajtania, hogy orgazmust éljen át szüléskor. Ha viszont képesek vagyunk elengedni magunkat, ha biztonságban érezzük magunkat akár szüléskor, akár szeretkezéskor, ekkor tudjuk igazán átadni énünket a kapcsolatnak, az intimitásnak lélekben és testi szinten is” – magyarázta.

Azt is megemlítette, ha veszélyben érezzük magunkat, a szervezetünkben termelődő adrenalin hatására az összes izmunk, a torkunk, a méhszáj, a hüvely összeszorul – a nemi erőszak ezért olyan fájdalmas fizikailag is.

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy szülés után a nők szervezetében az első néhány hétben drámaian lecsökken az ösztrogén, progeszteron szintje, és emelkedik a prolaktin, amely csökkenti a libidót. „Csökken a szexualitás, de ez nem azt jelenti, hogy ennek így is kell maradnia. Ezért fontos, hogy dolgozzunk a kapcsolaton, miután megszületik a kisbaba, fontos hangsúlyt fektetni az intimitásra, illetve megbeszélni az igényeket és vágyakat. Nagyon sokszor beleesnek a párok abba a hibába, hogy egy idő után csak szülő szerepben léteznek, és elfeledkeznek, hogy kapcsolatban élnek” – tette hozzá. Itt jegyezte meg, hogy az oxitocint, amely az intimitás, a szeretet, a gyengédség hormonja, úgy is előcsalogathatjuk, ha ölelést kapunk, ha udvarolnak nekünk. De ennek a hormonnak a termelése pusztán az erotikus gondolatokra, fantáziára is beindul.

A nő nem csak hormonháztartás

Szőcs Kinga Zsófia családterapeuta előadása végén megjegyezte, hogy a nő természetesen nemcsak hormonháztartás, ennél jóval több, de ennek szerepével is jó, ha tisztában vagyunk. Ami a nők által magukra vett szerepeket illeti, a szakember elmondta, a szexualitásnak nem tesz jót, energiaszinten is lenullázzuk magunkat, ha önmagunkon kívül minden mást előtérbe helyezünk.

„Ismerős az a gyakran hangoztatott mondat, hogy én mindenkiről gondoskodom, rólam meg ki gondoskodik? Ott vagyunk a gyermekeinknek, a férjünknek, a barátainknak, a rokonainknak, miközben nagyon sok esetben magunkat utolsó helyre tesszük. Ha fontos a szexualitásunk, az energiaszintünk, hagyjunk fel ezzel és helyezzük magunkat előtérbe. Ez meredeken hangozhat ahhoz képest, hogy mit hallottunk saját anyáinktól, vagy mit láttunk a környezetünkben, nevezetesen, hogy a nő szexuálisan kiszolgálja a férjét, mindig a gondoskodó szerepben él. Ez negatívan befolyásolhatja a kapcsolatunkat, hiszen egy idő után kialakulhat az a nem túl egészséges felállás, hogy a férjünk anyáivá válunk. Fontos lenne változtatni a szereprendszerünkön, és magunkat helyezni előtérbe: mert ha mi jól vagyunk, a kapcsolatunkban is jól tudunk működni, és a gyerekeinkhez is másképp tudunk viszonyulni” – ecsetelte.

A szülőkön is múlik, hogy milyen lesz a szexuális életünk

Bartha Krisztina szexuálterapeuta, pszichológus előadásában azt vizsgálta meg, hogy az önbizalom, az énképünk milyen hatással van a szexualitásunkra. A képlet egyszerű: minél egészségesebb az önbizalmunk, az énképünk, annál felszabadultabban élhetjük meg szexualitásunkat felnőtt korunkban, annál bensőségesebb kapcsolatokat tudunk kialakítani. 

Az önértékelésünkben nagy szerepet játszanak a szülők, a kiskorunkban kapott feltétel nélküli szeretet, biztonság. Ezen kívül a szerzett önértékelésnek is legalább ugyanilyen szerepe van, amelyet a családból kilépve teszünk magunkévá, tehát mások által nyerjük el. Minél sikeresebbnek, hatékonyabbnak érezzük magunkat, annál pozitívabb lesz ez a szerzett önértékelés, amely kompenzálhatja adott esetben a negatív alapönértékelést – jegyezte meg a pszichológus.

Az előadáson elhangzott, nem feltétlenül jelent mindig problémát, ha valamelyik szülő nincs jelen egy gyermek életében, nevelésében, amennyiben a baráti, a nagyszülők körében találnak olyan mintát, aki felvállalhatja a hiányzó szülő szerepeit. Abból viszont gond adódhat, ha a szülők például fiút vártak, és a baba nem az lesz, főleg ha ennek hangot is adnak. Ilyenkor a gyermekben bűntudat alakulhat ki, és ez mindenféle konfliktusokhoz vezethet – magyarázta Bartha Krisztina.

A romantikus amerikai filmek akárcsak a pornó

A szexuálterapeuta előadásában hangsúlyozta, nagyon kevés szó esik a köztérben a szexuális élet nehézségeiről, ez alól a baráti társaságok sem kivételek, hiszen ott is nagyon sokszor csak a pozitívumokról, a teljesítményről beszélünk. Emlékeztetett, hogy nemcsak a pornográfia mutat torz képet a szexualitásról, hanem a hollywoodi nagyon romantikus, szirupos filmek is. „Hamis képet mutatnak ezek a filmek az érzelmekről, a szexuális viselkedésről, arról, hogy milyen igényei lehetnek egy húsvér nőnek, férfinak. Fontos, hogy minél többet beszéljünk erről, hogy minél kevesebb hatással legyen a szexualitásunkra” – magyarázta Bartha Krisztina.

Előadását azzal zárta, hogy a gyermekeknek nyíltan kell beszélnünk a szexualitásról, viszont ez nem azt jelenti, hogy rá kell zúdítanunk a szexualitás minden vetületét, hanem az életkorának megfelelően tájékoztatni arról: a szexualitásnak mi a szerepe az egészséges, harmonikus kapcsolatokban, és ott lenni, amikor szüksége van ránk, amikor kérdései vannak.

„A puncinknak hatalma van”

​Varga Kriszta Noémi pszichológus, Aviva-tornaoktató a hozzá forduló nők tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, Aviva-tornaoktatóként a nők leginkább menstruációs problémákkal keresik meg, illetve akkor, ha a termékenységükkel gondok vannak. „Ezek mögött így vagy úgy, de felsejlik, hogy párkapcsolati problémák vannak, amelyekről nem tudunk beszélni” – figyelmeztetett.

A pszichológus elmondta, gyakran tapasztalta, hogy akkor adódnak igazán problémák, amikor saját magunkól, a testünktől intellektuálisan eltávolodunk, felülről nézzük. „Ilyen mondatokat szoktam hallani ilyenkor: biztosan azért nincs még gyermekem, mert a Jóisten nem hagyta jóvá. Vagy: a Jóisten haragszik rám, mert olyan sok mindent vétettem, és így büntet. Én úgy gondolom, hogy Isten a szeretet istene és nem a büntetésé. Ha tehát úgy gondolok magamra, hogy én egy elvetemült pára vagyok, akkor ez automatikusan azzal jár, hogy szex sem jár nekem, mert az esetleg jó is lehetne, ne adj' isten örülhetnék is neki, élvezhetném. Kívülről viccesnek tűnhet, de belülről eléggé marcangoló tud lenni" – ecsetelte Varga Kriszta Noémi.

Hozzátette, a fenti gondolkodásmódnak a folyománya, hogy tárgyiasítjuk, eltávolítjuk magunkat a nemi szervünktől, úgy emlegetjük, hogy „az ott lent”. „Miközben reggeltől estig, húsz, negyven, ötven éve neked van, csak úgy beszélsz róla, hogy ott lent. Ha ott lent van, akkor bajok vannak” – jegyezte meg.

Elmondta, a puncit nevén kell nevezni, mert a puncinak hatalma van. A szexualitás mélységeinek megéléséhez fontos tudni az is, hogy a punci működőképes. „Ha legalább egy gyerkőcöt kinyomtatok rajta, megérezhettétek, hogy na ez igen, nagy dolgokra képes. Legtöbben azt gondoljuk, hogy a punci automatapilótán működik, mert nem foglalkozunk vele. Pedig nagyon príma dolog, ha szeretkezés közben a csípődet és a hüvelyedet is megmozgatod” – mondta az Aviva-tornaoktató.

„Úgy érzem, hogy kéne indítanom egy szép nagy forradalmat, amely a puncik önértékeléséről szólna. Végképp aggaszt, hogy áll ez a dolog nálunk” – mondta ki a pszichológus az előadássorozat kulcsmondatát.

Milyen szeretők vagyunk?

Varga Kriszta Noémi szerint fel kéne tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen szeretők vagyunk. „Nagyon gyakran hallom azt, hogy a páromnak kedve volt szeretkezni, és én a kedvére tettem. Semmi baj, nehogy azt higgyétek, hogy most valakit elítélek, az előadásom célja az, hogy kételyt támasszak, hogy más perspektívát mutassak. Tehát semmi baj azzal, ha néha kedvére teszek a páromnak, rendben van, ha jó szívvel történik. Csak az a helyzet, hogy a punci akkor jó, ha nedves. Ha folyamatosan úgy teszek kedvére a páromnak, hogy az nekem fáj, kényelmetlen, az essünk túl rajta érzéssel, akkor ez így nem lesz jó” – magyarázta. Hozzátette, már csak azért is érdemes figyelnünk a szexualitásunkra, mert jelzi, ha valami nincs rendben önmagunkkal.

„Bizonyos filozófiák felfedezték, hogy a szex nem csak egy egyszerű dugás, ami abból áll, hogy a pasas begerjed rám, én szétteszem a lábaimat és kész. A szeretkezés meghittséget, érzékiséget jelent az egymás iránti kölcsönös vonzódásban, a szeretkezés a lelketek, szellemetek összefonódása” – magyarázta.

Visszautalva az első előadásra, elmondta, a nő valóban nem csak hormonháztartás, de ez nagyon fontos vetület. Az indián nők példáját említette, akik, amikor menstruálnak, külön sátorba vonulnak. És nem véletlenül, hiszen a nők a pszichológus szerint ekkor más tudatállapotba kerülnek. „Gyakran elhangzik az a pejoratív mondat, hogy mi a bajod, túlérzékeny vagy, menstruálsz? Az emberek némi összefüggést észrevettek a hangulatváltozás és a menstruáció megléte között. Az indián nők pedig azt vették észre, hogy a menstruáció idején érzékenyebbek, ez pedig nagyon nagy előnyt jelent számukra. Azt tartják, hogy ilyenkor sokkal intuitívabbak is lesznek, így ők tudnak igazán közvetítő szerepet játszani a különböző létdimenziók között” – zárta előadását Varga Kriszta Noémi.

A gyermeket nem a gólya hozza

Kontés Beáta pszichoterapeuta azzal kezdte előadását, hogy két gyermek édesanyjaként szívügye, hogyan viszonyulunk a gyermekekhez, hogyan hatunk rájuk, hogy az önbizalmuk megfelelő legyen, hogy a szexuális életük úgy alakuljon, hogy az kedvező legyen számukra.

Elmondta, akkor kezdett leginkább foglalkozni a témával, amikor kisfia három éves korában a nagyszülőknél az udvaron pucéran szaladgált, fürdőzött. „Odabújt hozzám, elkezdtem simogatni a hátát, és ez neki nagyon tetszett. Azzal ő engem otthagyott, leült, és kezdett játszani a nemi szervével. A jelenetet két szomszéd néni és az anyukám is látta, rögtön rászóltak, hogy ezt nem szabad csinálni, hogy meg fog betegedni. Fogtam a síró gyermekemet, elvonultam vele, és elmondtam neki, kisfiam, ha ez neked jó, szereted csinálni, akkor tedd, egyetlen kérésem csak az, hogy akkor csináld, amikor a nagyok nem látják. Három évesen megölelt, és azt mondta: Anya, köszönöm szépen!" – mesélte el gyermeke a történetét Kontés Beáta. Elmondta, ha a gyermeket azzal ijesztgetjük, hogy elromlik, nem szabad, beteg lesz, ne csodálkozzunk, hogy később olyan problémák jelentkeznek, mint például a korai magömlés. Figyelmeztetett, hogy a gyermekek általában két-három évesen már felfedezik magukat.

„Szeretném elmondani, hogy az önkielégítés teljesen normális. Minden gyerek felfedezi magát és minden gyerek csinálja. A probléma akkor jön elő, ha azt vesszük észre, hogy a gyerek nagyon-nagyon sokat csinálja, ha helyettesít: nem játszik társaival, nem beszélget velünk, nem néz velünk tévét, hanem inkább elvonul, és önkielégít. Ekkor elkezdhetünk gyanakodni arra, hogy valamilyen trauma, hiány éri, érte” – magyarázta.

Hozzátette, ha a gyermek egészséges gyakorisággal önkielégít, gyakran jó stratégia az is, ha nem reagálunk rá. „Ha például rajzfilmnézés közben észrevesszük, hogy gyermekünk negyven percen keresztül csinálja, akkor már érdemes elvonni a figyelmét például valamilyen közös feladattal. De ekkor sem szabad azt mondani, hogy nem szabad, hogy rossz, sose keltsünk benne bűntudatot” – tanácsolta a szakember. Hangsúlyozta, a gyermekeket rengeteget kell dicsérni, akár ok nélkül.

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdjünk el beszélni a gyermekünknek a szexualitásról, Kontés Beáta elmondta, a gyerekek ösztönből tudják, hogy milyen kérdésekre kaphatnak adott időben válaszokat, és milyenekre nem. „Arra szeretnék mindenkit bátorítani, nagyon figyeljünk arra, hogy a szexualitás témájában a gyerekeink mit kérdeznek tőlünk. Ne féljünk válaszolni nekik, mindig az ő szintjükön, és figyeljünk arra, mikor elég nekik, mert a gyerek jelzi ezt: elkezd babrálni, elkezd más témáról beszélni, tehát ne erőltessük. Ha már nagyobbak, közeledjünk feléjük azzal, hogy önmagunkról mesélünk a kérdések helyett. Ne keltsük a gyermekekben ezt az érzést, hogy kötelező nekik erről beszélni, hanem inkább azt, hogy lehetőségük van erről beszélni” – zárta az előadássorozatot a szakember.