Egy hónappal ezelőtt, június 28-án gyűlt össze az Európai Parlament, megvitatni a Brexittel előállt helyzetet. Nyilvánvaló volt, hogy hosszú jogi folyamat kezdődik, de nyilvánvaló volt az is, hogy ez a folyamat az EU szabályai szerint fog végbemenni. Érdemes tehát a dokumentumokat elővenni, és legalább a sajtó embereinek nem a szubjektív megítélésükön alapuló vagy pláne manipulált véleményeket hangoztatni – a politikusokról nem is beszélve –, hanem helyesen tájékoztatni az embereket, a társadalmat. Ne feledjük, hogy maga a brit népszavazás és annak eredménye alapjában véve a tájékozatlanság következménye.

2016. június 23. mindenképpen az európai történelem fontos dátumaként marad fenn. A kilépés nem csak az Egyesült Királyság sorsára lesz – meglehet, megrázó – hatással, hanem a történelem legnagyszerűbb demokratikus államszervezési konstrukciója, az Európai Unió sorsára is.

A kilépés másnapján, pénteken, az Unió vezetői – Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Mark Rutte, az EU Tanácsának soros elnöke és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – Brüsszelben közös nyilatkozatot adtak ki a következő szöveggel:

A nyilatkozat, mint látható, két jogszabályra, illetve határozatra hivatkozik. Az első az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke, amely a kilépés (így a Brexit) lefolytatását szabályozza, a másik egy korábbi dokumentum (az Egyesült Királyság számára fontos kivételeket és előnyöket biztosító újraszabályozás) hatálytalanításáról szól.

Az Európai Unióról szóló szerződés 50-es cikkelye a következőket tartalmazza:

(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

Látható, hogy ez a lebonyolítási szabályzat is még mennyi lehetőséget ad –legalább a halasztásra, de talán a bennmaradásra is, ha a világhelyzet közben úgy alakul. Közben az eltelt hónapban mindvégig példás operativitást tanúsító Unió ebben illetékes „kormánya”, az Európai Bizottság már ki is nevezte biztosát, aki előkészíti és levezeti a tárgyalásokat a kilépésről az Egyesült Királysággal. Egyelőre tehát a britek azzal „maradtak”, hogy mindaz, amit az Unión belüli helyzetük újraszabályozásával kapcsolatban korábban kialkudtak, most érvényét veszíti.

Az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének újraszabályozásáról elfogadottakra vonatkozó dokumentum bevezető része a következőket tartalmazza:

1. Az Európai Tanács tagjai a decemberi ülésükön megállapodtak abban, hogy szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság miniszterelnökének 2015. november 10-i levelében említett négy terület mindegyikén sikerüljön minden fél számára elfogadható megoldást találni

2. Az Európai Tanács a mai napon megállapodott arról, hogy az Egyesült Királyság fenntartásaira megfelelő választ jelentenek az alábbi okmányok, amelyek teljeskörűen összeegyeztethetők a Szerződésekkel, és azon a napon lépnek hatályba, amikor az Egyesült Királyság kormánya arról tájékoztatja a Tanács főtitkárát, hogy az Egyesült Királyság úgy határozott, hogy továbbra is az Európai Unió tagja kíván maradni

a) az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfők határozata az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének újraszabályozása érdekében (I. melléklet);

b) nyilatkozat, amely tartalmazza egyrészt a bankunió, másrészt az euroövezet szorosabb integrációjából fakadó következmények hatékony kezelését célzó különös rendelkezésekről szóló tanácsi határozattervezetet; e határozattervezetet az a) pontban említett határozat hatálybalépésének napján fogadják el (II. melléklet);

c) az Európai Tanács nyilatkozata a versenyképességről (III. melléklet);

d) a Bizottság nyilatkozata a szubszidiaritás-érvényesítési mechanizmusról és a szabályozási tehercsökkentési mechanizmusról (IV. melléklet)

e) az Európai Bizottság nyilatkozata a munkavállaló lakóhelyétől eltérő másik tagállamba kivitt gyermekgondozási ellátások indexálásáról (V. melléklet);

f) a Bizottság nyilatkozata az állam-, illetve kormányfők határozata D. szakaszának 2. pontja b) alpontjában említett biztosítéki mechanizmusról (VI. melléklet);

g) a Bizottság nyilatkozata a személyek szabad mozgásához való joggal történő visszaéléssel összefüggő kérdésekről (VII. melléklet).

3. Az I. mellékletben található határozattal kapcsolatban az állam-, illetve kormányfők kijelentették, hogy

i. ez a határozat jogi biztosítékot nyújt arra, hogy az Egyesült Királyság által a 2015. november 10-i levélben megfogalmazott fenntartásokra megoldást találtunk;

ii. a határozat tartalma teljeskörűen összeegyeztethető a Szerződésekkel;

iii. ez a határozat jogilag kötelező erejű, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére kizárólag az európai uniós tagállamok állam-, illetve kormányfőinek közös megegyezésével kerülhet sor;

iv. ez a határozat azon a napon lép hatályba, amikor az Egyesült Királyság kormánya arról tájékoztatja a Tanács főtitkárát, hogy az Egyesült Királyság úgy határozott, hogy továbbra is az Európai Unió tagja kíván maradni.

4. Amennyiben az Egyesült Királyságban tartandó népszavazáson az ország az Európai Unióból való kilépés mellett dönt, a fenti 2. pontban említett okmányok hatályukat vesztik

Mint látható, a dokumentum nagyon sok területre (bankunió, euróövezet; versenyképesség; szubszidiaritás-érvényesítés és tehercsökkentés; szociális ellátások és a szabad mozgáshoz való joggal való visszaélés), illetve az ezeken a területeken alkalmazandó új, az Egyesült Királyság számára kedvező szabályokra kiterjedt (volna). Ezeket a szavazók természetesen nem ismerhették. Felelős politikusoknak kellett volna megmagyarázniuk a helyzet lényegét. Ehelyett felelőtlen politikusok elmondták mindazokat a riogatásokat, amelyeket a tájékozatlan, méltatlankodásra hajlamos emberek hallani akartak, többszörösen megosztották a társadalmat: a nemzedékek között a szakadék tovább nő, a fiatalok helyzete egyre rosszabb. A Brexit mámorából való felébredés, tanulságainak levonása talán az ő kudarcukat is jelentheti.

Az Európai Unió eredményei mind a fejlett demokráciák, mind az elmaradottabb kelet-európai tagországok számára korszakosak. Ugyanúgy kétségtelen az is, hogy az Európai Unió megújulásra szorul. A Brexit elindíthatja a megújulási folyamatot. Belegondolni is rossz, mit jelentene az Unió megszűnése, milyen válságokat, instabilitást idézhetne elő, ha a demokrácia, a béke, a jólét elért foka áldozatul esne nemzetállami hőzöngéseknek, ha a problémamegoldásra és a szolidaritásra való törekvés helyét átvenné a leselkedő populizmus.