A nagyvárosi szórvány volt témája a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei riporttáborának, amelyet Temesváron szervezett meg a hét végén a MÚRE.

Az újságírók arra keresték a választ, mit jelent kisebbséginek lenni egy ekkora városban, milyen lehetőségei vannak a temesvári magyaroknak a nemzeti identitásuk megőrzésére, van-e jövője a magyar közösségnek, kik azok a személyiségek, akik napi munkájukkal, vagy szabadidejükben, önkéntesként a megmaradást szolgálják.

Kalotaszeg többségében magyarok lakta falvai, a Beszterce megyei, óradnai és borbereki – magyarul nem beszélő – magyarokkal való ismerkedés után, egy másik, az előzőektől teljesen eltérő környezetet tanulmányoztak a sajtó munkatársai. Temesváron az utcán nem lehet magyar szót hallani, ha mégis, arra azonnal felfigyel az ember. Az utcanévtáblák, a műemléképületek, az intézmények megnevezései sincsenek magyar nyelven feltüntetve, annak ellenére, hogy a városnak a multikulturalitását és az ebből adódó toleranciáját szokták emlegetni, pozitív, követendő példaként felhozni.

A tábor résztvevői Brassóból, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról, illetve a Vajdaságból érkeztek. Temesvári kollégáik számoltak be nekik arról, mit jelent magyar újságírónak lenni a Bánságban, kiket próbálnak megszólítani újságban, rádióban, televízióban. Azzal mindenki egyetértett, hogy a médiának közösségformáló ereje van, de azt már kisebb vita övezte, hogy húsz év múlva lesz-e még magyar médiafogyasztó Temesváron.

Bartha Csaba és Lehőcz László, a Temesvári Rádió munkatársai, Pataki Zoltán a Nyugati Jelen, Graur János és Makkai Zoltán a Heti Új Szó szerkesztői számoltak be arról, hogy hogyan próbálnak kapcsolatot tartani a magyar közösséggel, milyen rendezvényei, kulturális  események vannak, ahol össze szoktak gyűlni, a Bánsági Napokról, amelyet tavasszal tartanak, a Magyar Napokról, amelyet a kolozsvári Magyar Napok mintájára szeptemberben szerveznek meg első alkalommal, az Atyháról elszármazottak közösségéről, az egyre fogyó magyar diákszövetségről.

Pillanatfelvétel a nagyvárosi szórványról

A Bánság és Temesvár történetét Szekernyés János helytörténész ismertette, aki szombat délelőtt városnézésre hívta az újságírókat, bemutatta a várost, a település jelentős, magyar vonatkozású helyeit, egy-egy tér, épület, intézmény létrejöttéről beszélt, megfűszerezve azt érdekes tudnivalókkal, művelődéstörténeti ínyencségekkel. Az újságírókkal Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes is találkozott. A Bartók Béla Elméleti Líceumról beszélt Erdei Ildikó igazgató, a Gerhardinumról Jakab Ilona igazgató, a fakultatív magyar oktatásról Marossy Zoltán, a Szórvány Alapítványról Bodó Barna.

A riporttábor célja az volt, hogy 26 újságíró, 11 szerkesztőség munkatársa „pillanatfelvételt” készítsen, megragadjon egy-egy részletet arról, ami éppen akkor Temesváron történt. Színházról, képzőművészetről, oktatásról, vállalkozásról, egyházról, civil szféráról, városfejlesztésről, ifjúságról, temesvárivá lett személyiségről, múltról és jelenről, építkezésről érdeklődtek többek közt, jegyzetet, hangfelvételt, fotót készítettek a résztvevők, hogy az összegyűjtött „nyersanyagot” otthon feldolgozzák, riportot írjanak és azt őszire egy közös kötetben megjelentessék.