Romániában is terjed a kinesztetikai gondozási módszer
Második szakasza zárult a Gyulafehérvári Caritas, a Kinaesthetics Románia Egyesület és a svájci Stiftung Lebensqualität (Életminőség Alapítvány) közös projektjének, amely a kinesztetika módszerének romániai megismertetését és terjesztését tűzte ki célul. Ezzel kapcsolatban tartottak értékelőt a szervezetek képviselői csütörtökön Csíksomlyón.
A mozgásérzékelés tudományát ma már Nyugat-Európa számos országában alkalmazzák. Romániai népszerűsítését a Gyulafehérvári Caritas és két partnerszervezete vállalta projektjének első szakaszában, amely 2006 és 2012 között zajlott. A most lezárult, 2013–2016-ös második szakasz legfontosabb hozadéka, hogy trénereket is képeztek, ennek köszönhetően most már 70 romániai szakember alkalmazza és taníthatja a kinesztetikát a gondozásban.
Ugyanakkor két személy trénerképző tanfolyamon vett részt, akik az Európai Kinaesthetics Egyesület standardjainak megfelelően dolgoznak, illetve állandó kapcsolatban állnak az ernyőszervezettel. Összesen 533 személy részesült a képzésben, de hatása hozzávetőleg 5000 ember életében érzékelhető.
A 39 hónapon át zajló projektet a Svájci Államszövetség Kohéziós Alapja 248 ezer svájci frankkal támogatta, ezen felül a pályázó egyesületek 38 ezer frank önrésszel járultak hozzá a programhoz. Közvetlen kedvezményezettjei az ápolás területén dolgozó szakemberek.
A projekt menedzsere, a Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója, Péter György szerint a romániai betegápolók felkészültsége minden standardnak megfelel, de a kinesztetika alkalmazásának köszönhetően elindul a gondozottak „egészségfejlődése” is.
„A kinesztetika a betegápolás másfajta, előremutató szemléletet hordozó ágazata. Ennek terjesztése érdekében együttműködést kezdeményzenénk a különböző, ápolásra szakosodott oktatási intézményekkel. Hasznos lenne a módszer akár tantárgyként való oktatása is” – nyilatkozta a projektmenedzser.
A kinesztetika az emberi élet minden szakaszában alkalmazható módszer, ennek segítségével javítják mind a gondozó, mind az ápolt személy mozgáskompetenciáját újszülöttek, gyerekek, idősek és mozgássérültek esetében is. Alkalmazásának legfontosabb jótékony hatása az, hogy a gondozott személyt arra próbálják ösztönözni, hogy saját erejét használja, a gondozó pedig ebben segíti őt, de nem „dolgozik” helyette.