Tizennyolc évvel ezelőtt szenzációként járta be a sajtót a hír, hogy sziámi ikrei születtek az Arad megyei Kisperegen élő Szabó családnak. A hasuknál és mellkasuknál összenőtt gyerekeket Szegeden választották szét; kettejük közül Melinda teljes értékű életet élhet, Izabella sajnos mozgásában korlátozott, és gondozásra szorul. A lányok június 5-én ünnepelték 18. születésnapjukat.

Kisperegre 1998-ban még nem vezetett műút. A világtól elzárt falunak nevezték a román–magyar határszéli települést. Annak is egy félreeső utcájában bújik meg Szabóék portája – ám 18 évvel ezelőtt, mondhatni, ez volt a világ közepe.

„Hát, ilyen eset akkor nem volt, így összenőve, ilyen sziámi ikrek. Külön-külön megvoltak a szerveik, csak a szívük egy burokban volt, s Izabellának betettek egy műanyagot, abban van a szíve, ahhoz kapcsolták” – idézte fel Szabó Imre családfő.

Főleg ilyenkor, a lányok születésnapja körül járnak kézről kézre a fényképek, és elevenednek fel az emlékek.

„Egy édesanyának se kívánom, hogy ezen keresztülmenjen, hogy vajon mi lesz velük, széjjel tudják választani őket vagy sem” – sóhajtott a lányok édesanyja, Szabó Zsuzsa. A várandóság idején rendszeresen járt nőgyógyászhoz, de az ultrahangos vizsgálat nem mutatta ki a rendellenességet. Orvosa azt mondta, hogy egy nagy fiúnak fog életet adni. Szülész-nőgyógyászával nem is találkozott azóta, hogy császármetszéssel világra hozta az ikreket. Az aradi kórházban meg sem mutatták neki a gyermekeit, csak két héttel később, a temesvári klinikán láthatta őket. „Jöttek látogatók a többi anyukához, ők hozták be az újságot, hogy ez az ön két kislánya, így néznek ki, és az újságból láttam hogy vannak összenőve, meg az édesanyám és a férjem is mondta, hogy a hasuknál, mellkasuknál szembe vannak egymással”  – mesélte.

A romániai orvosok és hatóságok lemondóak voltak az ikrekről, anyakönyvezni sem akarták Melindát és Izabellát, sok közbenjárás kellett ahhoz is, hogy átvihessék őket Szegedre. Több mint három hónaposak voltak a kislányok, amikor szétválasztották őket. Füzesi Kristóf professzor végezte a műtétet, de a család a mai napig hálával beszél a többi szegedi és hódmezővásárhelyi orvosról is, akik az elmúlt közel két évtizedben odaadóan gondoskodtak az ikrekről. „Azt mondták, hogy 99 százalékban fog sikerülni a műtét, sőt már akkor szét lehetett volna őket választani, mikor megszülettek, két-háromnapos korukban, hogyha át tudtuk volna őket vinni” – vette vissza a szót Imre.

A lányok lélekben egyek maradtak. Melinda idén fejezi be a tizenegyedik osztályt az aradi magyar középiskolában, és amikor otthon van, nagyon sok időt tölt ikertestvérével, Izabellával. „Sok mindent megérzünk egymásról, és hiányoljuk is egymást. Mikor felhívom telefonon anyát, máris oda kell adja neki a telefont, hogy hallja meg a hangom” – magyarázta.

Nagyobbik nővérük, Brigitta már kenyérkereső. Melinda szerette volna, ha Izabella is teljes értékű életet élhetne, hiszen akkor közösek lettek volna a gyerek- és kamaszkori emlékek, de elfogadja a helyzetet, mint ahogy a falubeliek is elfogadták őket. „Eleinte nagyon kíváncsiak voltak ránk, hogy hogy nézünk ki, hogy voltunk összenőve, de az idő elteltével mindenki megszokott bennünket, és elfogadott, ahogy voltunk” – folytatta Melinda.

A nem kívánt hírnevet, könyvben, újságban és televízióban való szereplést szerényen kezelik Szabóék, mint ahogy sorsukat is méltóan, tisztességgel viselik. Mint mondják, a nehézségekkel szembe kell nézni, és nem szabad feladni a reményt. A mai napig bíznak benne, hogy egyszer Izabella is járni fog.

Kovács Imre polgármester érdeklődésünkre elmondta, hogy a június 18-i néptánctalálkozó alkalmával fogják köszönteni a lányokat a község nevében.