A táncot, mozgást és a pszichológiát ötvözi az a kolozsvári kezdeményezés, ami június 11-én indul útjára. A szervezők elsősorban azokat szólítanák meg, akik traumáikat szeretnék feldolgozni, legyen szó régi kapcsolat gyötrő emlékéről vagy friss szakítás sebeiről. Szabados Andrea pszichológust arról kérdeztük, mire számíthatnak az érdeklődők, hogyan épül fel a Borzási Judit táncoktatóval közösen vezetendő táncműhely.

Egy héten belül indul a táncműhely. Kiket vártok ide?

A célunk, hogy azok az emberek, akik valamilyen problémával, traumával, régi kapcsolattal, konkrét elvesztéssel vagy hasonlókkal szembesültek, mozgással dolgozzák fel mindezt. Szabad mozgásos gyakorlatokról beszélünk, semmilyen előzetes tánctudásra nincs szükség ehhez.

Hogyan épül fel egy találkozó?

A gyakorlatokkal végigvesszük a másik személy elveszítésének a szakaszait. Amikor történik velünk egy baj, amikor elveszítünk valakit vagy valamit, akkor egy űr keletkezik bennünk. Ennek a feldolgozása különböző fázisokat jelent: először felháborodunk, dühösek vagyunk, hogy miért pont velünk történik ez meg, aztán tárgyalni próbálunk arról, hogy hogyan legyen jó, és miután felfogjuk, hogy a múlton nem lehet változtatni, jön egy melankolikusabb periódus. Csak mindezt követően kezdődik az újrastruktúrálódás, az üresség kitöltése a trauma után.

Ezeket mozgásos feladatokkal követjük végig, de a cél az, hogy a résztvevők a mozgás közben jöjjenek rá, hogy egy érzés, amit átélnek, hasonlít ahhoz, amit korábban tapasztaltak. Sokszor történik meg, hogy amit érzünk, mintha belénk íródna, és hiába tagadunk, meg ámítjuk magunkat, a testünkben benne van. Ezért jó a mozgással való fejlesztés, mert nem tudunk tagadni többé: a testünk tudja azt is, amit nem mondunk ki.

Hogyan néz ki egy konkrét gyakorlat?

Miután van egy fájdalmas, „betegséghez”, lelki zavarhoz kötődő énünk, és egy racionálisabb, egészségesebb, ezt az emberek meg tudják személyesíteni a táncműhelyben. Ez úgy néz majd ki, hogy egy főszereplő és két ember játssza el a szerepet. Egyikük a rosszat, a múlt fájdalmait képviseli, másikuk a jó oldalt, a motivációt, és a főszereplőért harcolnak.

Hasonló műhelyek léteznek az országban?

Bukarestben már vannak kezdeményezések, és külön táncterápiás egyesület is. Ez a módszer a pszichológia egy kidolgozott irányzatát jeleníti meg, a művészet más ágaival is használt, például rajzolással vagy drámai színdarabbal. Azt tapasztalom, hogy sokaknak tetszik a módszer, de nagyon szkeptikusak. Pedig köztudott, hogy ha mentálisan megnyugszunk egy sportaktivitással vagy egy hobbival, vagy toporzékolni tudunk örömünkben. Ezek a belső, érzelmi megélések kifejezései, és ezek magyarázzák, hogy mi hogyan dolgozunk: mindig van egy szint, amit mi érzelmileg megélünk, van egy, amit mi elgondolunk és van egy harmadik szint: hogy a testünk mit él meg. Általában ezt hanyagoljuk el, és mi ezen segítünk.