Gyakran eljár Erdélybe, hogy ismerőseit látogassa meg, hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban pedig meleg menedékkérőknek segít. Jay Roller Alemeda-i unitárius egyházkerületi elnökkel élettörténetéről, egyházáról, önkéntes tevékenységéről beszélgettünk.

Hogyan került Erdélybe, milyen gyakran látogat ide?

1998-ban utaztam Erdélybe harmincadmagammal, az oaklandi gyülekezettel a Hargita megyei Oklánd partnergyülekezetének meghívásra. Akkor ismerkedtem meg egy unitárius családdal, akik néhány hónappal később az Államokba látogattak. Egy évre rá született meg a lányuk, aki most 17 éves. Néhány évvel a látogatásuk után problémáim adódtak, és még azon is elgondolkodtam, hogy Romániába költözöm. Nyolc hónapig éltem Erdélyben, a család segített, de amerikai vagyok, nem tudok máshol élni, ezért visszaköltöztem, és San Franciscóban találtam munkát. Nem sokkal ezt követően Laci, a családfő elhunyt, de azóta is kétévente ellátogatok hozzuk, amikor itt járok. Berkeley-be egyébként évente érkeznek erdélyi diákok a Francis Balázs Scholars Program támogatásával.

Az Egyesült Államokban meleg menekülteken segítenek, miben áll ez a munka?

2011-ben a San Franciscói Unitárius Egyháznak dolgoztam, amikor létrejött egy a meleg menedékkérőket segítő bizottság. Az első ember Tunéziából érkezett, aki a családja elől menekült el: mint HIV-megelőzéssel foglalkozó önkéntes dolgozott, de amikor tudomást szerzett erről a testvére, meg akarta ölni. Haza sem mehetett becsomagolni, egy bőrönddel érkezett az USA-ba. Aztán újabb emberek érkeztek, így jelenleg 11 férfin és egy nőn segítünk –a Közel-Keletről, Észak-Afrikából érkeztek, egyikük Oroszországból. Az anyagi támogatásukat és lakhatásukat a gyülekezet segítségével valósítjuk meg.

Említette, hogy számos hallgató látogat az USÁ-ba, és onnan is érkeznek ide vendégek, így érzékelheti a gyülekezetek közötti különbségeket.

Érdekes volt számomra látni például, hogy vidéken a nők és férfiak külön ülnek, vagy az ülésrend a kor szerint is fontos. Azok az erdélyiek, akik az Államokban tanulnak, egy másféle világot ismernek meg, mi az istentiszteletet után kávézunk, ugyanakkor nem használjuk a Bibliát, ehelyett költészetet, buddhista szövegeket olvasunk gyakran. Az amerikai unitáriusokra erősen hatottak Boston-környéki transzcendentalista mozgalmak, amelyek a természetre, a panteizmusra fektettek hangsúlyt. Az unitáriusok így korán vallották azt, hogy Jézus csak egy ember, akinek követjük a tanításait, de akit nem imádunk. Az amerikai unitárius gyülekezetek számos tagja ateista, agnosztikus vagy zsidó, esetleg éppen buddhista – általában magas iskola végzettségű emberekről beszélünk. Számos unitárius került ki azok közül, akiknek rossz élményeik voltak a kereszténységgel – egyfajta „keresztényfóbok”, ami nem kifejezetten jó, gyakran előítéletekkel jár.

Számos amerikai vált egyházat az élete során, ez Önnel sem volt másképp. Hogyan lett unitárius?

Egy nagyon konzervatív baptista egyetemre jártam, ahol egy Biblia-tanárom nem elsősorban értelmezte, hanem tőlünk kérdezte meg, hogy hogyan értelmezzük a szövegeket. Később ki is rúgták onnan. Később egy liberális szemléletű gyülekezethez kerültem, és ahogy olvastam a Bibliát magamban, eldöntöttem, hogy többé nem tartom magam kereszténynek. Ekkoriban ébredtem rá arra is, hogy meleg vagyok. 25 éven át nem mentem templomba, amíg aztán Berkeleyben egy istentiszteleten vettem részt, és elsírtam el magam az ének közben. Korábban minden vasárnap jelen volt a zene az életemben, és hiányoztak a kedves emberek is, de nem hiányzott a dogma és az, hogy bűnösnek neveznek, azt mondják, hogy emberek a pokolba kerülnek. Része lettem egy gyülekezetnek, ahol aztán alkalmaztak is. A lelkész és felesége nagyon nyitottak voltak, és sokat tettek a gyülekezet megváltoztatásáért – emiatt sok, főleg idősebb ember el is hagyott minket.

Korábban tehát az egyház legalábbis vegyes álláspontra helyezkedett például a melegekkel kapcsolatban. Ma hogyan látja, van egy egységes hang?

Ma már egy liberális egyház az amerikai unitárius egyház, nem hiszem, hogy volna tagja, akinek melegekkel vagy transzneműekkel problémája van. Az egyik partner-egyházunkban tartja a mondás, hogy a legradikálisabb dolog, amit tehetünk, megismerni valakit. Azt gondolom, ez a fő üzenet: beszélgetni kell egymással, megismerni a másikat.