Ambrus Attila Eszement az endorsement című jegyzetére reagált szerkesztőségünkbe eljuttatott írásában Demeter Szilárd. Tőkés László irodavezetőjének replikáját változtatás nélkül közöljük.

Válasz Ambrus Attilának

Ha nem lenne kampányfinis, és ha nem sejteném, hogy tendenciózusan időzítette mára a jegyzetét, még csak nem is venném a fáradtságot arra, hogy válaszoljak Önnek.

Viszont jól érzékelhetően Ön rajtam keresztül az Erdélyi Magyar Néppárton akar ütni, ami ugyan jóízlés kérdése, ám, hogy csúsztat, az már szakmai kérdés, és ezt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) volt elnökeként, a Brassói Lapok főszerkesztőjeként nem engedhetné meg magának.

Ön egy blogbejegyzésből – amelyet egészében tetszikeltem – idéz szelektíven, kontextusból kiragadva részeket, és sikerül úgy beállítania engem, mintha Tőkés László EP-képviselő irodavezetőjeként megveszekedett keresztényellenes lennék.

Ez olyan, mintha én a torockói RMDSZ-es polgármester minősíthetetlen viselkedéséből – aki, miután telefonon fizikai és nemi erőszakkal fenyegette meg a néppártos kolléganőjét, még csak bocsánatot sem hajlandó kérni, ráadásul a pártja sem hajlandó elhatárolódni tőle – arra következtetnék, hogy Kelemen Hunor elnök úrtól lefelé az RMDSZ minden tagja ezt tartja normális és elfogadható érvelési módnak.

Azért értettem egyet az Ön által kárhoztatott – egyébként konkurens médium felületén megjelent, khm – blogbejegyzéssel, és mint ilyen: szabad véleménnyel! (ismét khm), mert az én személyes véleményem az, hogy az egyházi elöljárók által sűrűn hivatkozott lelkiismereti szabadság megcsúfolása, ha püspöki körüzenetben egyértelműen egyik vagy másik pártra való szavazásra buzdítjuk a híveinket.

Ez elvi és nem pártálláspont.

Szeretném Önt is hasonló állásfoglalásokra buzdítani.

Végezetül: jobban örültem volna – és, gondolom, az RMDSZ is jobban díjazná –, ha Ön az „endorsementjét” pozitív üzenetek mentén építette volna fel. Ugyanis a „lelkes” / „enthusiastically” fogalma alatt ezt értjük. Nem azt, hogy csúsztatva, etikátlanul és igazságtalanul a másikba rúgunk egy jó nagyot.

Ja, és ez utóbbi ráadásul végképp nem keresztényi magatartás.