Csingilingi a fülekben: nem mindegy, hogy milyen és hogyan készül
Pataki Beti egyedi, színes fonalból készült, kicsit Friedensreich Hundertwasser stílusára emlékeztető fülbevalóival egy vidám kocsmai beszélgetés alkalmával ismerkedtem meg Kolozsváron. Az aprólékos munkával font darabok kosárkában érkeztek az asztalunkra, a gazdája pedig mosolyogva kérdezte: érdekelnek a vidám fülbevalók, karkötők, hajcsatok? Azóta sem kávéztam egyetlen olyan ismerőssel sem, aki ne vette volna kézbe Pataki Beti munkáit, ha alkalma adódott.
Vajon mi lehet ennek a titka? - kérdeztem hetekkel később műhelyében Betitől.
Az egyedi stílusom, hogy csak olyan darabokat vagyok hajlandó készíteni, amelyek rólam szólnak. Kaptam már olyan megrendeléseket, amelyek az egyéniségem feladásával jártak volna, éppen ezért ezeknek nem is tettem eleget, visszautasítottam. Én színes, textilből tartóssá font egész vagyok, amelyre egyszerűen jó ránézni. Ráadásul a legtökéletesebb formával, a körrel dolgozom. Ez lehet a titkom. (nevet)
A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen végeztél. Milyen szakon? Ott találkoztál először a kézművesség csínjával-bínjával?
Kerámiát tanultam, és egy időben dolgoztam is vele, Bukarestből is voltak megrendeléseim. Később viszont kiderült: jobban vonz a textil. Négy-öt évvel ezelőtt néhány kézműves barátommal eldöntöttük, eladásra márciuskákat készítünk nők napja alkalmából, aminek akkora sikere lett, hogy nem tudtuk abbahagyni. Azóta mindenki rátalált a saját stílusára, és folytatja a munkát. Közülünk senki sem gondolja azt, hogy handmade óriási nagy biznisz lenne, egyszerűen csak jó továbbra is felfedezni magunkat, élvezni a hobbinkat.
Milyen a te technikád, stílusod? Miben különbözik a többiekétől?
A többiek inkább a bogozás mellett döntöttek, és a textilt rengeteg más anyaggal kombinálják: fémmel, kövekkel, dróttal stb. Én leginkább a cérnával dolgozom, amelyet kör alakú tárgyakká fonok. Az eljárás egyszerű: kivágok egy kör alakú kartondarabot, és a közepétől kifele haladva - ragasztó segítségével - a fonalat spécin összefonom. A titok a színekben van: jól kell tudni játszadozni velük, sokszor engem is meglep, hogy milyen színek kerülnek egymás mellé.
Mennyi idő egy közepes méretű fülbevaló elkészítése? Csak azért kérdezem, mert tapintásra vékony cérnával dolgozol.
Elég sok idő. Azért nem tudom pontosan megmondani, mert általában egyszerre több fülbevalóval, gyűrűvel, kitűzővel, hajcsattal, karkötővel dolgozom. Mivel megfelelő hangulat, kedv kell egy jól sikerült munkához, ezért minden nap nem tudok alkotni. Ha kényszerből ülök a munkaasztalhoz, abból általában nem sül ki minőség. A színek makacs dolgok, csak akkor állnak össze, ha képes vagyok elengedni magam.
Dolgoztam vastagabb fonallal is korábban, de a vékonyabb jobban fekszik nekem, ráadásul több és szebb színben jutok hozzá.
Kísérletezgetni is szoktál. Festett fülbevalót is látok a kitűzve a faladon.
Igen. Készítettem már fából, bőrből is kitűzőt, festek is fülbevalókat nyomtatásos technikával. Sőt olyan kerámiára hasonlító anyagot is próbáltam, amelyet nem kell kiégetni kemencében. De pici anyacsavarokból is készültek fülbevalók, kitűzők, ezeket be is festettem. Sőt különböző kábelek csatlakozóiból is varázsoltam csüngőket, ezek, remélem, foszforeszkálnak is sötétben. (nevet)
Kevés szó esett a karkötőidről. Csak bőrből dolgozol?
Általában, de madzagból is szívesen készítek karkötőt. A színeket vízálló, akrilfestékkel viszem fel, ezek például graffitispray-vel készültek. A festéket többször is próbára tettük, például a Fekete-tengeren egész nyáron vele fürödtünk, és bizony jól állta a sarat, pontosabban a vizet. Nyomtatott technikát is használok, akárcsak a csüngőknél.
Meg lehet ebből a mesterségből élni?
Csak rapszodikusan. Vannak időszakok, amikor jól megy, máskor viszont sehogy. Karácsony környékén és márciusban megy a legjobban, nyáron viszont akad olyan hónap, amikor nagyon nyögvenyelősen. A nyári hónapokból párat ezért a tengerparton töltünk, jobban megy ott az üzlet az említett a periódusban, mint Kolozsváron.
Ma már nagy a konkurencia, egyre többen vannak a piacon, miközben a vásárlók száma csökken. Van olyan szereplő, aki megrendeli a netről a kész alkatrészeket, és anélkül, hogy saját készítésű elemmel kiegészítené, gyakorlatilag csak összerakja őket. Akad sajnos olyan vásárló, aki nem ismeri fel az ilyen munkát, és azt hiszi, igazi handmade csecsebecsét visz haza. Ők általában azok a vásárlók, akik csodálkoznak, miért drágább egy-egy darab a többinél. Hát azért, mert kézzel, kreativitással készült, és mindössze egyetlen ugyanolyan van belőle.
Az én visszatérő vásárlóim általában azok a személyek, akik felismerik a kézimunkában rejlő szépségeket.
A dolgaimat leginkább vásárokon, kocsmákban, online értékesítem. de az ismerősök is sokat segítenek. Az online értékesítést Szabó Edith kézművessel együtt csináljuk.
Próbáltok önmagatok számára vásárokat szervezni? Vagy hogyan vonzzátok magatokhoz az érdeklődőket?
Próbálkoztam például azzal, hogy a műhelyemben nyitott napokat hirdettem, nem volt nagy sikere. Karácsony környékén például különböző alternatív kocsmákban rendeztünk vásárokat, ezeken az esteken színházi előadások is voltak, illetve koncertek. A tapasztalat viszont az, hogy inkább az utcai vásárok alkalmával megy az eladás.
Jövőre viszont szeretnék szervezni mindenféle worshopokat, például kerámia-, rajzműhelyeket. Kipróbálnám, hogyan hat. Arra is gondoltunk a barátokkal, hogy szövetségbe tömörülünk. Valójában a bürokrácia miatt nem szántuk még rá magunkat, ráadásul az előírások, törvények is folyton változnak, tehát az állam nem nagyon segít bennünket.
A legnagyobb ütőkártya persze a potenciális érdeklődők kezében van: az lenne az igazi, ha bárki, aki meglátna valahol egy handmade vásárt, végiggondolná, mit is jelent a kézi munka, és támogatná a kreatív embereket, a helyi terméket. Nagyon örülnék az ilyen felismeréseknek.