A néhány napja már élesben zajló amerikai elnökválasztási küzdelem győztese az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka is egyben. Tisztségéből adódóan ő őrizheti és használhatja majd a "nukleáris táskát". De mi van ebben a táskában?

Az Egyesült Államok elnöke nem csak országa, hanem egyben a világ legerősebb embere. Részben azért, mert elnöki mandátuma mellett voltaképpen az ország kormányfője is, legbefolyásosabb személyisége és legmagasabb rangú tisztségviselője. Az alkotmány értelmében feladata a Kongresszus által megalkotott törvények végrehajtása.

Az alkotmány az amerikai fegyveres erők főparancsnoki tisztjével ruházza fel, vétójogot biztosít számára. Az elnök alakíthat kormányt, gyakorolhatja a kegyelmezés jogát, a Szenátus beleegyezésével és felhatalmazásával szerződéseket köthet, szövetségi hivatalnokokat, nagyöveteket, bírókat nevezhet ki – ideértve a Legfelsőbb Bíróság tagjait is.

Húsz kiló

Másrészt viszont őnála van a „nukleáris táska”, amely olyan szupertitkos tárgyakat és egyéb információkat tartalmaz, amelyek segítségével bárhonnan elindíthat egy nukleáris támadást. A kezében van tehát a világégés kulcsa is (akárcsak egyébként az orosz elnökében).

Fontosságához mérten a táska maga sem könnyű: megközelíti a húsz kilót, így azt természetesen nem az Egyesült Államok elnöke cipeli, hanem erre a célra alkalmazott, mindenféle titkosszolgálatok által átvilágított tiszteké a megtiszteltetés, akik viszont árnyékként követi az amerikai elnököt. A tiszt állandó tűzparanccsal rendelkezik.

A táskát csak köznyelven emlegetik „nukleáris” vagy „atomtáskának”. Hivatalos neve angolul így hangzik: President’s emergency satchel, ami magyarul annyit tesz, hogy „elnöki sürgősségi táska”.

Az angol köznyelvben egyébként az „atomtáskát” „nuclear footballnak” nevezik. Hogy végül is miből ered a név, azt nem tudni pontosan, vannak, akik azt állítják, hogy a football elnevezés valamilyen úton-módon a Dropcick fedőnevű titkos nukleáris háború nevéből származik, amely nevét még Robert McNamara korábbi védelmi minisztertől nyerte.

A dropckick egyébként egy birkózásban használatos támadási módszer: a támadó páros lábbak ugrik ellenfelének, aki ettől rendszerint elterül. Etimológus legyen azonban a talpán, aki mindebből kikövetkezteti a football-szót, ám „szakavatott bennfentesek” szerint ez mégis így van – higgyünk nekik.

Mi van benne?

A húsz kilós táskát viszont mindig csak egy tiszt cipeli, jóllehet a feladattal megbízottak száma öt. A táskát hordó tiszt a gépkocsiban, a repülőgépen is közvetlenül az elnök mellett ül, a felvonóba is egyszerre szállnak be A tévhit szerint a táska pusztán egy nagy piros gombot tartalmaz, amelynek megnyomásával aztán elindul a pokol. A valóság azonban egészen más. A táskában ott van a 75 oldalas Fekete Könyv, amely az Egyesült Államok atomháborús tervét kivonatolja – egészen pontosan a nukleáris csapásmérő lehetőségeket veszi számba. A Fekete Könyvet – stílszerűen fekete tintával írták. Mellett található viszont egy piros tintával írt tízoldalas iratköteg, amely a titkos atombiztos helyeket, bunkereket sorolja fel, ahova vészhelyzetben az elnök elrejtőzhet, illetve az ezekhez szükséges kódokat, egyéb jelszavakat tartalmazza.

A titokzatos táska teljes tartalmát ugyan az elnökön illetve a kevés beavatottan kívül ugyan senki sem ismeri, de abból a tényből viszont, hogy a „sürgősségi táskából” egy antenna is kilóg, alighanem levonható az a következtetés, hogy különféle kommunikációs berendezések is helyet kaptak benne.

A szórakozott Clinton elnök

A táska tartalmát az öt hordozó azonban nyilvánvalóan ismeri. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy az „atomtáskát” Bill Clinton elnöksége alatt cipelő Robert Patterson, a légierő hadnagya a The Associated Press hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, a táskát gyakran kinyitotta, hogy pontosan emlékezzék tartalmára, hiszen mindig készenlétben kellett állnia arra, hogy veszélyhelyzet esetében azonnal cselekedjenek.  És azt sem titkolta, hogy az elnökök olykor gondatlanok: Bill Clinton egy alkalommal véletlenül a táskát cipelő tiszt nélkül indult el, Pattersonnak pedig a nehéz táskával szinte körbe kellett futnia a Fehér Házat, hogy utolérje az elnököt.

Azt senki sem tudja pontosan megmondani, mikor bukkant fel először az „atomtáska”. Vannak, akik szerint Dwight D. Eisenhower idején tűnt fel, mások szerint Kennedy elnök volt az első „táskatulajdonos”, amelyet a kubai válság miatt tartott szükségesnek.

Az „atomtáskának” természetesen titkos kódja van, ezt a számot kell megadnia az amerikai elnöknek az atomrakéták indításának engedélyezéséhez. Erre éppen arra van szükség, hogy az atomtámadást se véletlenül, se hackertámadás esetén ne lehessen elindítani.

Nem tudni, milyen meggondolásból, de a „táskaszakértők” által megadott kód húsz éven nyolc darab nulla volt – márpedig a 00000000 számsort a hackereknek viszonylag könnyű feltörniük (vagy akkoriban még nem volt ilyen fejlett a „hackertechnika?)