Cristian Pîrvulescu szerint a Ponta-kabinet mandátuma akkor is véget ért volna még az év vége előtt, ha nem történik tragédia a fővárosi Colectiv klubban. A Bukaresti Egyetem politikatudományi karának dékánját a Cioloș-kormány megalakulásának körülményeiről kérdeztük.

Négy hét sem telt el a Colectiv klubban történt tűzvész óta, és Romániának új kormánya lett. A kormányváltás előzménye, hogy a tragédia után tízezrek vonultak utcára. A teljes román társadalom akarta ezt a változást?

A tüntetők semmiképp nem a teljes társadalom vagy a szavazókorú lakosság akaratát képviselték. Az alkotmány világosan előírja, hogy a nemzeti szuverenitást a nép a parlament vagy referendum révén gyakorolhatja, és egyetlen csoport sem gyakorolhatja a szuverenitást a nemzet nevében. Tehát ötmillió ember, de még tízmillió ember sem képviseli az egész társadalmat. A tüntetések jogosak voltak, a politikai osztállyal szembeni elégedetlenség megalapozott, ám a Ponta-kormány nem ezért bukott meg. A Ponta-kormány sorsát a választók a múlt év végi elnökválasztás második fordulójában pecsételték meg, amikor Klaus Johannira szavaztak. Megválasztása után a politikai logika azt követelte, hogy az államfőhöz közeli kormány alakuljon. Klaus Johannist ugyanis egy választási program alapján választották meg elnöknek. Ezt a programot csak egy kormány tudja gyakorlatba ültetni, és erre a Ponta-kabinet értelemszerűen nem volt alkalmas. Mivel a parlamenti többség Klaus Johannis ellentáborába tartozott, a kormányváltás csak utcai zavargások nyomán következhetett be. A változásnak kedvező alkalmat – tragikus módon – a bukaresti tűzvész teremtette meg. Ne feledjük, hogy a Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes konvoját kísérő rendőr halála már korábban megteremtette a kormányellenes hangulatot. A közvéleményt különösen az háborította fel, hogy Oprea nagyon közel állt ahhoz, hogy miniszterelnök legyen. Szerintem a Ponta-kormány mandátuma akkor is véget ért volna még az év vége előtt, ha nem történik tragédia a bukaresti klubban.

Nevezhető-e szakértői kormánynak a Cioloș-kabinet?

Ez egy politikai kormány, amely olyan miniszterekből áll, akik formálisan nem tagjai egyetlen pártnak sem. A Cioloș-kabinet voltaképpen egy elnöki kormány, az államfő vállalt felelősséget érte, és teljes egészében Klaus Johannis alárendeltje. A parlamenti pártoknak – legalábbis jelenleg – csak formális befolyásuk van erre a kormányra. Tény, hogy eddig Dacian Cioloșéknak kedvező a megítélése, de tudjuk, hogy a közvélemény változékony.

A kérdésemben főként arra utaltam, hogy a kormánynak Vasile Dâncu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) korábbi meghatározó politikusa is tagja.

Vasile Dâncu nem csak egy volt politikus, jelenleg is az. A politikusi minőség ugyanis nem a párttagsághoz kötődik. A politikusok azok a közszereplők, akik egy közösség sorsát meghatározó döntéseket hoznak. Ilyen értelemben Vasile Dâncu a Cioloș-kormány legtapasztaltabb politikusa. A Năstase-kormányban szerzett tapasztalatai, a parlamenti pártokkal fenntartott kapcsolatai révén szerintem Vasile Dâncu lesz a legfontosabb döntéshozója ennek a kormánynak.

Sokak szerint Vasile Dâncu miniszteri kinevezése kompromisszum volt annak érdekében, hogy a Cioloș-kormány parlamenti támogatottsága biztosítva legyen. Ezt hogyan látja?

Nem hiszek abban a forgatókönyvben, hogy Vasile Dâncu kormányzati szerepe az államfő és a PSD közötti kompromisszum eredménye lenne. Emlékeztetnék arra, hogy Dacian Cioloș neve miniszterelnök-jelöltként már a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia előtt felmerült. Rareș Bogdan tévés újságíró beszélt erről a forgatókönyvről november elején, és ebben a forgatókönyvben nagy valószínűséggel már szerepelt Vasile Dâncu neve is. Természetesen a kolozsvári szociológus jelenléte a kormányban kellett ahhoz, hogy a PSD meg tudja indokolni a támogató szavazatát a Cioloș-kabinet parlamenti beiktatásakor. Emellett Dâncu élvezi azoknak az intézményeknek a támogatását is, akik korábban Gabriel Opreát, a Ponta-kormány miniszterelnök-helyettesét támogatták. Ismeretes, hogy Gabriel Oprea néhány hónap alatt nagyon fontos hatalmi tényezővé vált. A konvoját kísérő motoros rendőr halála előtt fontos állami intézményeket zsarolt meg azért, hogy kormányfő lehessen. Victor Ponta bukása után valóban olyan kormánynak kellett megalakulnia, amelyet a PSD is támogatni tud, de Dâncu miniszteri kinevezése nem kompromisszum volt, mert ő nem a szociáldemokratákat képviseli a kormányban. Annál is inkább nem, mert voltaképp most azt sem tudjuk, mit értünk a PSD alatt.

A kormánylista nehezen állt össze. Dacian Cioloș az utolsó pillanatban is lecserélt jelölteket. Ez nem a gyengeség jele?

Nem tudom, hogy ezt gyengeségnek nevezhetjük-e. Tény, hogy a miniszterelnöknek rögtönöznie kellett a kormánylista összeállításakor. Nem lehetett könnyű dolga, biztos többen is elutasították a felajánlott miniszteri posztot. Nem is csoda. Egy elismert, jól fizetett szakértő miért mondjon le egy évről az életéből azért, hogy egy nem sok sikerélménnyel kecsegtető kormányzásban részt vegyen? A miniszterek többsége nemzetközi intézményekből (Európai Bizottság, IMF) jött haza Romániába, többségük közeli, akár baráti viszonyban volt Dacian Cioloșsal, ezért mondtak igent a felkérésére. A fennmaradó hányad a Traian Băsescu volt államfőhöz közel álló civil szervezetekből érkezett.

A kormányprogram is módosult az utolsó pillanatban. Erről hogyan vélekedik?

A kormányprogram módosítása esetében törvényszegés is felmerült. Van egy olyan vélekedés, hogy a parlament nem tartotta be a kormánybeiktatás alkotmányos előírásait. Az alkotmány ugyanis előírja, hogy a parlament előbb megvitatja a programot és a miniszterek listáját, és utána szavaz a kormány beiktatásáról. A kormányprogram azonban a miniszterek meghallgatása után megváltozott. Ezek a módosítgatások bizonyítják, hogy nem volt világos, milyen irányban indul el ez a kormány. Hallom, hogy a Cioloș-kormány informális üléseket is tart. Már elnézést, de „informálisan kormányozni” nem lehet. Szerintem a miniszterelnök annyira megszokta az az európai intézmények működését, hogy összetéveszti az Európai Tanács munkáját egy kormányéval. Az Európai Tanács valóban egy fajta informális testületi találkozó, ez kitűnik a Lisszaboni Szerződésből is, hiszen az Európai Unió nem egy állam. Ezzel szemben Románia egy állam, amelynek a kormányzása a kormányüléseken valósul meg. Szerintem a világ egyetlen országának kormánya sem tart informális üléseket.

A miniszterelnök a beiktatási beszédében a prioritásai között említette a közigazgatás politikamentesítését. Mekkora esélye van egy ilyen közigazgatási reformnak?

Mit jelent a politikamentesítés? Mennyire átpolitizáltak a hazai közigazgatás intézményei? Ahhoz, hogy az úgynevezett politikamentesítés elkezdődjön, előbb ezekre a kérdésekre kell választ adni. Ha a politikamentesítés azt jelenti, hogy „az ők hivatalnokcsapatukat lecseréljük a miénkre”, akkor nem tettünk egy lépést sem előre. A politikamentesítés egy olyan hivatalnoki réteg kialakítását jelenti, amely az éppen hatalmon lévő politikusoktól függetlenül biztosítani tudja a román állam stabil működését. Ennek a hivatalnoki osztálynak a kialakítása hosszú, tíz-tizenöt évet igénylő folyamat. Ezt a folyamatot ez a kormány csak elindítani tudja, de nem tud majd a végére járni. Sajnálatos tény, hogy a köztisztviselők jogállásának 1999-es elfogadása után a politikai pártok a saját embereiket próbálták a különböző hivatalokba juttatni. Sokszor megkérdőjelezhető szakértelmű emberek kerültek a posztokra. Formálisan ezek a személyek nem párttagok, de politikai szervezetekhez kötődnek. Fontos akadálya ugyanakkor a valós közigazgatási reformnak a közhivatalnokok alulfizetettsége. Az alacsony bérek megágyaznak a korrupciónak a közigazgatásban. Havi 200-300 eurós fizetéssel nem alakulhat ki feddhetetlen hivatalnoki osztály Romániában.

A Cioloș-kabinet beiktatása után Klaus Johannis államfő azt nyilatkozta: ez a kormány esély a pártoknak arra, hogy helyreállítsák a kapcsolatukat a választókkal. Ezt hogyan látja?

Nem hiszem, hogy a pártoknak megszakadt a kapcsolatuk a választóikkal. A politikailag el nem kötelezett választókkal nincs kapcsolatuk. Van egy széles szavazótábor Romániában, amely teljes mértékben elfordult a jelenlegi politikai pártoktól. Ez megmutatkozott a bukaresti tragédia utáni tüntetéseken is. Ám szerintem a nagyobb pártok mobilizálási képességei megmaradtak, ez megmutatkozott a tavalyi elnökválasztáson is. Ezért a pártoknak nem az a problémájuk, hogy elszakadtak a választóiktól, hanem az, hogy elszakadtak a mai társadalomtól. Ezen a helyzeten csak földrengés-hatású eredményeket hozó választások változtathatnak. Az elnöki intelmek nem hatnak.

Végig tudja vinni mandátumát a Cioloș-kormány a jövő évi parlamenti választásokig?

Ez nagy mértékben függ az intézkedéseitől és a miniszterelnöknek a politikai pártokhoz való alkalmazkodási képességétől. Ha lépéseivel sérti a pártok érdekeit, az első adandó alkalommal megbuktatják. Például akkor, ha nem hajtja végre a parlamentben korábban már elfogadott intézkedéseket, köztük a béremeléseket. Szerintem egyébként a politikai pártok felfogták, hogy nem Dacian Cioloș személye jelenti számukra a problémát, hanem Klaus Johannis. Ezért megpróbálják majd csökkenteni az államfő befolyását a kormányra, hiszen tanultak az előző államfő mandátuma idején történtekből. A legnagyobb ellenzéki alakulatban, a Nemzeti Liberális Pártban meghirdetett megújulás számos elégedetlenséget szül majd a PNL-ben. Így könnyen elképzelhető, hogy a liberálisok egy része megszavazna egy esetleges bizalmatlansági indítványt, ahogyan tették ezt Mihai Răzvan Ungureanu kormányának megbuktatásakor.