A többnyelvű helységnévtáblák ügyének tárgyalása hétfőn alig több mint fél óra alatt lezajlott a kolozsvári törvényszéken. A pert, amelynek tárgyalását október 26-ra tűzte ki a törvényszék, a Minority Rights kolozsvári jogvédő egyesület indította. Az ügyhöz a Musai-Muszáj mozgalom és több mint négyszáz kolozsvári is csatlakozott felperesként. 

A tárgyalást déli 12 órára írták ki a törvényszék kilences számú termében. A nyílt tárgyalásra bárki beülhetett, mi is így tettünk körülbelül egy tucat újságíróval, felperessel együtt.

A tárgyalást megelőzően a szűk folyósón a többnyelvűségért hónapok óra lobbizó Musai-Muszáj mozgalom képviselője, Bethlendi András elárulta, pozitív döntést vár, hiszen már egyszer a Kolozs megyei törvényszék kimondta: magyarul is ki kell írni Kolozsvár nevét a város bejáratainál. A kérés pedig jogilag most is ugyanúgy alátámasztható - tette hozzá.

Ráadásul ez alkalommal elhárult az az akadály, amire hivatkozva korábban a kolozsvári táblabíróság jogerős döntésében elutasította a törvényszéki ítéletet: vagyis nem egy Hollandiában bejegyzett civil szervezet pereskedik a városházával szemben, hanem a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights.

Itt olvashat bővebben a korábbi perről. 

Ha nyerünk, bulizni fogunk a polgármesteri hivatal előtt - mondta Bethlendi. Azt nem árulta el, hányan vonulnak majd a városháza elé, de figyelembe véve, hogy több mint 2 500 kolozsvári írásbeli kérését utasította el a hivatal, nem lesznek kevesen.

Kolozsvár magyar lakosságának öt százaléka fordult idén a városházához, hogy hivatalosan kérje: több nyelven szerepeljen Kolozsvár neve a helységnévtáblákon. Hiába. "Ami a városháza reakcióját illeti, volt olyan tanácsos, aki a felperes-toborzás kapcsán azzal fenyegetőzött, visszatérnek a funari idők" - jegyezte meg Bethlendi András.

A tárgyalás előtt Szőcs Sándor ügyvédet is elcsíptünk a román újságírók gyűrűjében. A tárgyalások kimenetele sokban függ a bírótól - válaszolt arra a kérdésre, mi várható a tárgyaláson.

Hozzátette, ebben az esetben viszont egyértelmű az ügy, hiszen a városháza évek óta mulaszt: a 2001-es helyi közigazgatási törvény előírta, hogy ki kell helyezni a többnyelvű helységnévtáblákat még akkor is, ha Kolozsváron a magyar lakosság számaránya időközben 20 százalék alá esett. "Amikor életbe lépett a közigazgatási törvény, az 1992-es népszámlálási adatok voltak aktuálisak. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Kolozsváron a magyarság aránya 23 százalékos volt. A 2002-es népszámláláskor ez az arány 20 százalék alá esett, de a törvény az 1992-es népszámlálási adatokat vette alapul, tehát Kolozsvár bejáratainál már nagyon hosszú ideje ott kellene állniuk a többnyelvű helységnévtábláknak" - lendült bele az érvelésbe az ügyvéd.

A tárgyalóteremben még mindig csempekályhákkal fűtenek

Hogy a tárgyalásról semmiképp se maradjunk le, hamarabb beültünk a terembe. A kis tárgyalóban még javában folyt az előző ügyek tárgyalása, a helységnévtábla pere kilencedikként szerepelt a napirenden. Az ügyek nagy részét mindössze pár percig tárgyalták, a legtöbb esetben halasztásról döntött a bírónő.

Az átjáróházhoz hasonlító teremben egymást váltották az ügyvédek, a felperesek, az alperesek, a két csempekályhánál melegedő biztonsági őrök, olyan panaszos is akadt, aki nem fogadott ügyvédet, hanem önmagát képviselte. Néhány ügyvéd kimondottan lelkesen érvelt, ők öt-tíz perces előadás után vállveregetést, gratulációt is kaptak a fapadokban ülő érdeklődőktől, védencektől.

Egy nyugdíjügyben tanúkihallgatást is végignézhetünk az akusztikailag igencsak kifogásolható tárgyalóban, ahol a gyenge hangosítás miatt szinte alig lehetett hallani valamit. Több újságíró emiatt kénytelen volt felállni helyéről, és az első padba préselődni, hogy értsen is valamit Szőcs Sándor beszédéből.

A kihallgatás során az esketés nem bibliával történt, ahogy a filmekben látni, hanem a bíró asztalán lévő kis fakereszt megmarkolásával. A vallomást az írnok a bírónő utasítására szorgosan pötyögte a számítógépbe. Ez utóbbi jelenetet leszámítva, nem sok mindent utalt arra, hogy a bíróságokon spórolnának a papírral: minden ügyhöz több száz papírdokumentumot tartalmazó iratcsomó társul, a dossziéba bekerülő bizonyítékok pedig szintén papír formájában landolnak a bírónő asztalán.

Több kiló visszautasított kérés

A helységnévtábla ügyében az alperes, a kolozsvári polgármesteri hivatal nem jelent meg a tárgyaláson. A felpereseket Szőcs Sándor ügyvéd és Szőcs Izabella jogtanácsos képviselte a bírónő előtt.

Az ügyvéd beszédében a helyi közigazgatási törvény mellett elmondta, létezik egy kormányhatározat is, amelyben konkrétan le is írták, milyen szövegnek kell szerepelnie a helységnévtáblákon a város bejáratainál: Cluj Napoca - Kolozsvár. Említést tett arról is, hogy 2002. március 7-én a helyi tanács egy határozatban vállalta: 90 napon belül kihelyezik a táblákat.

Felemlegette azt a strasbourgi keretegyezményt is, amely előírja, amennyiben bizonyítható, hogy egy kisebbségnek történelmi hagyományai vannak egy adott településen, ráadásul még igényli is, a többnyelvű táblák kihelyezését nem utasíthatják el. Az alkotmány pedig kimondja, Románia vállalja az emberi jogokat biztosító keretegyezmények betartását - magyarázta Szőcs.

A bírónő rákérdezett alperes két kifogására is. A városháza azzal hárított, hogy nem illetékes a perben, ugyanakkor a Minority Rights jogvédő szervezet nem képviselheti Kolozsvár magyarságát. Szőcs erre azzal reagált, hogy a helyi tanács már egyszer döntött a kétnyelvű táblák kihelyezéséről, a városháza pedig mint végrehajtó szerv azóta sem teljesítette feladatát. Ugyanakkor az ötvenezres kolozsvári lakosság 5 százaléka, azaz 2 500-an írásban kérték a többnyelvűséget, ráadásul 400-an csatlakoztak az ügyhöz felperesként. „A civil szervezeteknek pedig az a feladata, hogy közösségi érdekeket szolgáljon” - jegyezte meg az ügyvéd.

Azt is kiemelte, hogy Kolozs megyében nincs egy olyan város, ahol az összlakosság száma meghaladná Kolozsvár magyar lakosságának számát, Tordán például 47 744 főt számláltak a legutóbbi népszámláláskor. Ez alapján pedig elmondható, a polgármesteri hivatal nem veszi figyelembe egy városnyi polgár akaratát, jogát.

Szőcs azt is elmondta beszédében, hogy olyan városokban, mint Brassó, Temesvár, Nagyszeben, a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztése nem jelentett gondot, holott a kisebbség számanya nem haladja meg a 20 százalékot. Ez pedig azt jelenti, hogy az ott élő magyarokhoz képest a Kolozsváron lakó magyar kisebbséget diszkrimináció éri.

Miután a bíró asztalára helyezték a több mint 2 500, több kilót nyomó visszautasított kérést, a bírónő bejelentette, két hét múlva ítélethirdetés várható.

A buli egyelőre elmarad

A folyosón Szőcs a gratuláció fogadása mellett úgy fogalmazott, van esély arra, hogy pozitív döntést hozzon a bíróság. "Ha a bírónő elfogadta volna a polgármesteri hivatal kifogásait, ez a beadvány azonnali visszautasítását jelentette volna, és valószínűleg nem kellett volna a két hét halasztás. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezután ne tehetné meg, tehát a pert még nem nyertük meg" - mondta.

Hozzátette, a polgármesteri hivatal a korábbi per során is az említett kifogásokkal jött, és az is borítékolható, ha veszítenek, fellebbezni fognak. „De ha veszítünk, akkor mi is ezt tesszük” - mondta az ügyvéd.