Több mint 4000 szociáldemokrata küldött vett részt az Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusán.  Ez volt az első olyan pártkongresszus, amelyen nem választották meg, csupán jóváhagyták a párt elnökét, akit egy héttel korábban választottak meg – 97 százalékos szavazattal. Nicolae Ceauşescu azonban még mindig előnyben van: őt 99,99 százalékkal választották mindig újra.

Figyelemelterelő démonölés

A kongresszus tétje így nyilvánvalóan kisebb volt, voltaképpen csak a második vonal megválasztására korlátozódott. Liviu Dragnea viszont az eseményt igyekezett felhasználni arra, hogy pártja megszabaduljon a kommunista minősítéstől (amit pikánssá tett az a körülmény, hogy a kongresszust ugyanabban a teremben tartották meg, amelyben Nicolae Ceauşescut választották a kommunista párt elnökévé). Felszólítására a résztvevők elítélték a kommunista diktatúrát, valamint az 1990. évi bukaresti bányászjárást, ami csak azért volt furcsa, mert nem sokkal korábban maga az újonnan megválasztott pártelnök jelentette ki, hogy a kommunizmust már olyan gyakran ítélték el, hogy egy hasonló kezdeményezésnek már aligha lehetne hitele.

A jelképes kongresszusi gesztusból viszont Ion Iliescu volt államfő és kommunista párttitkár sem vonhatta ki magát, így voltaképpen el kellett ítélnie saját életének egy részét is. Igaz, Liviu Dragnea később úgy vélte, a kommunizmus elítélése Ion Iliescura nem vonatkozik, hiszen ő már 1989 előtt is disszidens volt – így a melodramatikusnak szánt jelképes gesztus kissé vígjátéki színezetet kapott, már csak azért is, mert Liviu Dragnea, a régi, kommunista gyakorlatot követve, egyedüli jelöltként pályázta meg a pártelnöki tisztségét, miután két – teljesen esélytelen ellenjelöltjét – is kiszorította a megmérettetésből.

Politikai megfigyelők nem tagadják annak a jelentőségét, hogy a Szociáldemokrata Párt, legalább is a nyilatkozatok szintjén, szakított a kommunista múlttal, ám csaknem egybehangzó a véleményük, hogy mindezzel Liviu Dragnea képletesen megölte ugyan a múlt démonát, de csak azért, hogy elvonja a figyelmet a párt jelenlegi nagy problémáiról: a korrupcióról, a kiskirályok korlátlan hatalmáról.

Öt pártelnök közül négy az igazságszolgáltatás előtt

A szimbolikus gesztusok mellett a Szociáldemokrata Párt kongresszusának azt az üzenetet is közvetítenie kellett volna a közvélemény felé, hogy a politikai alakulat véget vet a soraiban megmutatkozó korrupciónak, megnyirbálja a kiskirályok hatalmát, hiszen a szociáldemokraták nagy gondját nem a kommunista múlt, hanem a féktelen korrupció jelenti. A párt eddigi elnökei közül csupán Mircea Geoanának nem gyűlt meg még a baja az igazságszolgáltatással. Ion Iliescu ellen most indult eljárás az 1990. évi bányászjárás kapcsán, Adrian Năstase két alkalommal is börtönbe került, Victor Pontát pedig egyebek között okirat-hamisítással, adócsalással, pénzmosással vádolják, az új elnököt, Liviu Dragneát pedig első fokon egy éves felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

A kongresszuson ilyen irányban hoztak is néhány módosítást az alapszabályzatban. Ennek megfelelően az Állandó Országos Büró a párt vezető testülete lesz, amelynek feladata a politikai döntések elemzése, elfogadása és a „gyors reagálás”. A megyei szervezetek elnökei nem tölthetik be a párt alelnökeinek tisztségét, csak amennyiben – megválasztásuk esetében – lemondanak megyei elnöki funkciójukról.

Mindez azonban aligha változtat azon a tényen, hogy a párt vezetése továbbra is a kiskirályok kezében marad. Ők ugyanis tagjai lehetnek az Országos Végrehajtó Bizottságnak, amely a legfontosabb döntéseket hozza, jóváhagyja a miniszterek és a miniszterelnök-helyettes személyét, irányítja a párt tevékenységét két kongresszus között. Emellett a kiskirályokra óhatatlanul szükség van a választások idején, hiszen ők hozzák a megyei szavazatokat a párt számára.

Fiatal statiszták

Az alapszabályzat-módosítások tehát a lényeget nem érintik, a kongresszuson megválasztott új vezető csapat, az alelnökök fiatalabb tagjai voltaképpen egyszerű statiszták maradnak, hiszen a párt alelnökeinek leváltását vagy kinevezését is a kiskirályok hagyják jóvá.

Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy Ion Iliescu, a párt tiszteletbeli elnöke kikerült az Országos Állandó Büróból, mivel Liviu Dragnea szerint a pártalapító tiszteletbeli elnöknek kijár ugyan a tisztelet, ám nem vehet részt a végrehajtó testületekben.

A kongresszuson elhangzott az a javaslat is, hogy „feddhetetlenségi törvénykönyvet” fogadjanak el. Igaz, Liviu Dragnea eléggé kétértelműen fogalmazott ennek kapcsán. Szerinte a törvénykönyvet vagy alkalmazni kell – vagy le kell mondani róla. Feltehető, hogy a törvénykönyvre vonatkozó javaslat csupán azért hangzott el, hogy szerepeljen majd a jegyzőkönyvben. Aligha hihető, hogy ilyen törvénykönyvet elfogadnának, hiszen ezzel a párt jelenlegi legbefolyásosabb személyiségei kerülnének ki a politikai hatalomból – Liviu Dragneával együtt.

Liviu Dragnea „reformtervében” egyébként szerepel a korrupcióval vádolt személyek eltávolítása a pártból. A kongresszus ilyen vonatkozásban a halasztás mellett döntött. Az idén tavasszal elfogadott sinaiai határozat ugyan büntetéseket irányzott elő a hivatalosan korrupcióval megvádolt párttagok ellen, ám mindez nem szerepelt a kongresszus napirendjén. A határozat a tervek szerint részét képezi majd a „feddhetetlenségi törvénykönyvnek”, amely vitájának időpontját azonban nem jelölték meg.

Az ellenvéleményért fizetni kell

A kongresszus ugyan az előírt forgatókönyvnek megfelelően zajlott le, ám mégis történt egy-két váratlan esemény. Néhányan az ellen tiltakoztak, hogy Liviu Dragnea volt az egyetlen jelölt a pártelnöki tisztségre. Mindezt Ion Iliescu is felemlítette felszólalásában, arra hivatkozva, hogy programoknak, nézeteknek kellett volna megütközniük a pártelnökválasztás alkalmával. Ez volt a lényege a szociáldemokraták ifjúsági szervezetét vezető Mihai Sturzu beszédének is, aki még azt is követelte, hogy a kongresszus ne hagyja jóvá Liviu Dragnea elnöki tisztségét, hiszen ezzel éppen a kommunizmusra adná szavazatát.

A szociáldemokraták korábbi alelnöke, Constantin Niţă maga is felemelte szavát az „egyetlen jelölt” ellen, leszögezve: a „győztes” Dragnea voltaképpen veszített, az egyetlen jelölt állítása messze van a párt modernizálásától. Constantin Niţă egyébként a párt ügyvezető elnöki tisztségére jelöltette magát a kongresszuson.

A pártdemokráciától távol áll az is, hogy mi lett az ellenvéleményen levők sorsa: Constantin Nitát nem csak hogy nem választották meg ügyvezető elnöknek – a tisztséget az a Valeriu Zgonea szerezte meg, akit Liviu Dragnea szemelt ki a posztra –, de elveszítette alelnöki tisztségét is. Ion Iliescu kikerült az Országos Állandó Irodából, Mihai Sturzut pedig a kongresszust követően nem engedték be a páért székházba egy pártrendezvényre, és igencsak kétséges, meddig maradhat meg az ifjúsági szervezet vezetőjeként.