Fogyatékkal élő fiatalok társadalmi integrációját kívánja elősegíteni a nagyváradi Posticum Egalitas-vendéglő rendezvénysorozata.

Odakint lassan hűvös októberi alkonyba fordul a nappal, a teremben ellenben melengetően égnek a fények. Vendég még nincs, ám az abroszok már a helyükön vannak. Az egyik asztalnál Rita és Szabolcs kicsit darabos mozdulatokkal, de szemmel láthatóan lelkesen szalvétákat hajtogat. Emil, Ioana Elena és Ramona a konyhában teszi hasznossá magát.

Tálakon sajtos rudak gyűlnek növekvő halmokba, a tűzhelyen szalmakrumpli készül, a kemence felől sütemény édeskés illata árad. Aztán szállingózni kezdenek a vendégek, az asztalokra bor s narancslé kerül, majd felszolgálják az előételt. Tipikus vendéglői hangulatot áraszt a Posticum étkezdéje, azzal a különbséggel, hogy a személyzet zömmel Down-kóros fiatalokból áll.

A nagyváradi Posticum Keresztény Ifjúsági Központ tavaly indította el Egalitas-vendéglő című programját, melynek keretében, nagyjából havi rendszerességgel, fogyatékos fiatalok főznek, szolgálnak fel a vendégeknek. „Bár főleg kulturális és spirituális jellegű rendezvényeink vannak, úgy gondoltuk, hogy egy keresztény létesítmény tevékenységében jelen kell lennie a diakóniának, a segítségnyújtásnak is.  Azért fordultunk a fogyatékos fiatalok felé, mivel, bár nekik szóló óvodák és iskolák vannak, miután onnan kikerülnek, kevés a társadalomba való integrálásukat célzó kezdeményezés” – nyilatkozta Rencsik Imre, a Posticum vezetője.

Elsőként az Élet az autizmussal egyesülettel vették fel a kapcsolatot, aminek eredményeként tavaly ősszel megnyitotta kapuit az Egalitas-vendéglő. Az első alkalmat további négy követte, amikor hét autista fiatal készítette és szolgálta fel az ételt a résztvevőknek. Átlagban 20-25 vendég van, akik fizetnek a fogyasztásért, kevesebbet, mint amennyit egy vállalható színvonalú nagyváradi étteremben elkérnek.

A nyereség felét az egyesület kapja, mondja Wágner Andrea gyógypedagógus, programfelelős. A program következő lépéseként a Posticum munkatársai a közeljövőben fel fogják venni a kapcsolatot váradi vendéglátó-ipari egységekkel, remélve, hogy sikerül munkahelyhez juttatni néhány fogyatékkal élő fiatalt.   

A Posticum munkatársai segítenek

A Down Egyesülettel január óta dolgoznak együtt. Eddig öt alkalommal főztek a Down-kóros fiatalok, akiket egy szociális munkás kísér el, s a Posticum munkatársai segítenek a főzésben és felszolgálásban. A Down-kórósoknak még három jelenésük lesz a Posticumban, jövőre pedig a Hit és fény egyesület gondozottjainak a részvételével folytatódik majd a rendezvénysorozat.

„Nagyon jó hatással van rájuk ez a program. Szívesen vesznek részt benne, ugyanakkor általa értették meg, hogy mindenért meg kell dolgozni” – mondta Laura Gârba szociális munkás, a Down-egyesület munkatársa, aki elkíséri a fiatalokat a Posticumba, s együtt dolgozik velük.

Finom volt a brassói pecsenye

Rita azt tudakolja, van-e valami kívánságunk, majd tálcán hozza ki a pohár vörösbort. Ahogy elnézem, az a benyomásom, hogy megértő munkatársak között egy normál vendéglőben is megállná a helyét. „Finom?” – érdeklődik Szabolcs, miközben természetes közvetlenséggel átkarolja asztaltársnőm vállát, majd nekem is felteszi a kérdést. Az igenlő válaszok hallatán, úgy tűnik, elégedetten távozik.

Őszintén beszéltem, mikor a főztjüket dicsértem. Korábban egyetlen egyszer, a Bulgakovban ettem brassói pecsenyét. Nekem a Down-kórosok brassóija is ugyanúgy ízlett, mint az, amelyet a kolozsvári kultuszkocsmában tettek elém.