A szíriai polgárháború és az Iszlám Állam vérengzései mellett az első Ciprasz-kormány elnéző migránspolitikája is hozzájárult a menekültválság kialakulásához.

A migrációs válságot kiváltó fő ok a szíriai helyzet. A területileg Romániánál valamivel kisebb, lakosságszámát tekintve (2013-ban közel 23 millió lélek) nagyobb ország – az ókorban a civilizáció bölcsője! – az arab tavasz után, 2011-től a felkelők és a kormány közti polgárháborúba süllyedt. A zavaros helyzetet kihasználva tavaly nyáron előretört az Iszlám Állam, ráadásul belső harcok robbantak ki a felkelő csapatokon körében. Az északi frontzóna lakhatatlanná vált, a polgári lakosság éhezik, nincsenek közszolgáltatások.

Miután az Iszlám Állam májusban elfoglalta Palmürát (újkori nevén Tadmur városát), tönkretéve az egyetemes kultúrkincs pótolhatatlan alkotásait, egy hónappal ezelőtt lefejezte a város főrégészét, a pánik általánossá vált, rengeteg ember menekült fejvesztve a városból, az országból. Északra, Törökországba indulhattak, máshova nem, Szaúd-Arábia felé három frontvonalon kellene áthaladniuk. Az Iszlám Állam területe elleni koalíciós légicsapások katonailag indokoltak és fontosak, de tovább rontják az életfeltételeket.

A szír hadseregnek a nyugati koalíció (és újabban Oroszország) által némileg tehermentesített légiereje a felkelők ellen fordulhatott – ez a belharcok további fokozódásához vezetett. A polgári lakosság élete veszélyben van. Négymillió szír ezért hagyta el az országot. Így jutottunk el idáig. 

Görögország: a fal embertelen

A felsorolt indítékok nem magyarázzák meg önmagukban, hogyan lephette el annyi menekült Európát. A következő ok: Görögország, pontosabban az, hogy a korábbi görög kormányok semmit sem tettek a menekültügyi rendszer működőképessé tételéért. Emiatt 2009 óta folyik kötelezettségszegési eljárás Görögország ellen.

Különben a görögök is megpróbáltak keményen fellépni az illegális bevándorlás ellen, falat is építettek a görög-török határra. (Nem volt olyan nemzetközi visszhangja, mint a magyar kerítésépítésnek, senki sem vette nagyon komolyan.) Amikor a Ciprasz-kormány – a vasárnapi választásokon ismét győztes Sziriza jóvoltából – hivatalba lépett, azonnal kijelentette, hogy a fal és a korábbi kormányok menekültpolitikája embertelen. Az új rezsim megszüntette a határsértőkkel szembeni rendőri fellépést. Az intézkedésnek természetesen gyorsan híre ment a „menekültjelöltek” körében...

Az „aranyország” mítosza

Túl azon, hogy Magyarországban milyen hivatalos fogadtatásban részesültek, az illegális bevándorlók mindenáron Németországba akarnak eljutni a „bátorítás” hatására is. 2013 második felében a menedékkérők száma Németországban ugrásszerűen megnőtt, s többen pozitív elbírálást kaptak. Ahogy a görög intézkedésnek, úgy ennek is híre ment, a rokonok, ismerősök gyorsan értesültek a vonzó lehetőségről. Angela Merkel az arab internet sztárja lett. (A közösségi médiának a Közel-Keleten hatalmas ereje van, az internet, a mobiltelefonok nélkülözhetetlenné váltak a menekültek számára is.)

Míg régen Amerika volt az ígéret földje, most Németország lett az, ahol a szíreket szeretettel várják, és a dolgos kurdokra is nagy szükség van... Ez az idill, bár részben végetért, még sokáig magas szinten tarthatja Németország presztizsét a muszlim világban. A fentebb elemzett okmezőt magyarázva a menekültek „újratermelődésének” elkerülésére a globoport.hu portál a következőket tartja fontosnak:

1. A menekülteknek reményre van szükségük, hogy záros határidőn belül hazamehetnek. Be kell látni, hogy ez szép szavakkal, és néhány légicsapással nem fog menni. Ehhez kemény katonai fellépés kell Szíriában.
2. Törökországban radikális változtatásra van szükség az életkörülmények javítására, és a kiújuló polgárháborút is be kellene szüntetni.
3. Sokkal keményebben kell fellépni az embercsempészek ellen. A hosszú jogi utat mellőzni kellene, és már a határon vissza kellene fordítani azokat, akik nem konfliktuszónából érkeznek, tehát nem szírek, vagy irakiak.
4. Le kell rombolni az „aranyország” mítoszt, és az igazi európai lehetőségeket kellene bemutatni.

A katolikus egyházfő emberséget kér

Külön figyelemre méltó és minden bizonnyal történelmi hozzájárulást jelent a menekültkérdés emberséges – a politikai racionalitást meghaladó – megoldásához a katolikus egyházfő. Ferenc pápa maga is migráns családból származik. Bátor kiállása sokakat zavarba hozhatott azok közül, akik „keresztyén alapállásból” keltettek indulatot a menekültek ellen és bántak velük ellenségesen, mintha gonosztevőkkel lett volna dolguk.

Elég a keresőbe beírni a Ferenc pápa és a menekültek szókapcsolatot, és ilyen „szentségtörő” címek jelennek meg: „Ferenc pápa: Kérjék Isten bocsánatát azok, akik lezárják határaikat a menekültek elől”; „Ferenc pápa: a menekültek elutasítása gyilkosság” (A tengeren menekülő migránsokról.) „Ferenc pápa szerint a menekültek visszautasítása háborúval ér fel”. És ha ezek a címidézetek jószerint a magyarországi menekültválság tetőzése előttről valók, íme egy idézet a pápa egyik szeptember közepi interjújából: „A háború és éhezés elől menekülőket a világot uraló igazságtalan társadalmi-gazdasági rend kényszeríti migrációra. Európa nagymama korba lépett, és csak a bevándorlók menthetik meg.”