A Nagy-Románia Párt a legkövetkezetesebb romániai politikai alakulat – jelentette ki büszkén Corneliu Vadim Tudor a PRM megalakulásának tizedik évfordulóján rendezett ünnepségen. Ama ritka alkalmak egyike volt ez, amikor a pártelnök igazat mondott. Valóban, pártja messzemenően következetes volt – idegengyűlöletében, nacionalizmusában, sovinizmusában, magyar-, zsidó- és romaellenességében, Európa-ellenességében.

Pénzért, hatalomért – bármit!

Corneliu Vadim Tudor 1949. november 28-án született Bukarestben. Hivatalos életrajza szerint munkáscsaládból származott, ám utóbb kiderült, hogy apja szektás lelkész volt. l967-ben érettségizett a bukaresti Sf. Sava gimnáziumban, 1971-ben elvégezte a Bukaresti Egyetem filozófia szakát, majd beiratkozott a tartalékos tiszteket kiképző bukaresti iskolába.

A hetvenes évektől dolgozott a sajtóban, a România Liberă című napilap magazin-mellékleténél kezdte, majd 1975-ben az Agerpres román hírügynökség munkatársa, később a Ceauşescu egyik leghívebb kiszolgálója, Eugen Barbu által vezetett Săptămâna című hetilap munkatársa lett. Barbu volt egyébként Vadim legfőbb támogatója, cserében Vadim mesterét támogatta haza egy-egy kiadós ivászat után.

A Săptămânánál a „piszkos munkát” bízták rá: az volt a feladata, hogy lejárassa a román emigrációt. Ehhez bőségesen kapott kompromittáló adatokat a Securitatétól – későbbi szoros kapcsolataik is ebből az időből származtak.

Már ekkor világossá vált, hogy pénzért, hatalomért mindenre képes. Hogy tekintélyét növelje, a szerkesztőség egy-egy üres szobájából, elváltoztatott hangon magas rangú securitatés és párttisztségviselők nevében telefonon kereste önmagát. Azzal kérkedett, hogy tagja az Egyesült Államok Politikatudományi Akadémiájának, az American Biographical Institute az év emberévé választotta. A román sajtó kiderítette: fantomintézetek okleveleiről van szó, amelyeket csekély összeg befizetése mellett bár-kinek, akármilyen névre kiállítanak ilyen elismerést.        

Szótára: minden nyomdafestéket nem tűrő szó

Az 1989-es decemberi események után néhány hónapig bujkálni kényszerült, Barbu vidéki rezidenciáján rejtőzött testvérével, Marcuval együtt, aki a hadsereg tisztje volt, és 2000-ben a Nagy-Románia Párt Prahova megyei parlamenti képviselője lett. A márciusi marosvásárhelyi véres magyarellenes pogromkísérlet után szekus barátai javaslatára hozta létre a România Mare című lapot, amely magában hordozta a lap nevét viselő későbbi párt minden jellemző vonását. Szótárát rendkívül egyszerű leírni: belefér valamennyi nyomdafestéket nem tűrő szó.

A fő szerző természetesen Vadim Tudor, aki pamflet ürügyén ontotta szidalmait. Lapjában egy időben külön oldalakat szentelt a „hungarizmus”, a „cionizmus” stb. elleni  harcnak, Íme, kis ízelítő “aranymondásaiból”:

„Nem értem, miért nem oldottuk még meg a cigánykérdést, amikor egy töltény mindössze nyolc lejbe kerül?”

 „Ezeket a politikai zsoldosokat (politikai ellenfeleit, szerző megj.) egyszerű gyilkosokként kell kezelni”.

„A román nép ellenségei megértették, hogy elvesztették a játékot. A megalázott és kiéheztetett lakosságnak minden joga megvan ahhoz, hogy nyílt várostereken ítélkezzen fölöttük és mi nem fogjuk ebben megakadályozni”.

„Eljön az idő, amikor a maffiózókat vasvillára hányja a fellázadt lakosság”.

„Nem tudjuk leállítani a gyilkos cigánybandákat? Sebaj, kinyírjuk őket.”

„A NATO nem más, mint sátánista szervezet, rosszindulatú kelevény az emberiség agyán”.

 „A NATO anakronisztikus, imperialista tömörülés, amely ártatlan gyermekeket és öregeket gyilkol, temetőket bombáz Jugoszláviában, s amelyet az ENSZ-nek már régen törvényen kívül kellett volna helyeznie”.

 „Kétszer már jártunk Budapesten, s a bocskort is kitűztük a parlament tornyára, ha harmadszorra is bevonulunk, egyhamar nem jövünk ki onnan”.

 „A magyarok ázsiai vad barbárok maradtak, akik csak rombolni és gyilkolni tudnak, ezért nincs helyük a civilizált világban”.

„Felszólítom majd a kormányt, hozzon létre különleges nemzeti építőtelepeket, hogy senki se panaszkodjon munkahiányra”. „Ha hatalomra kerülünk, az országot golyószóróval irányítjuk.”

A lap köré csoportosuló gárdából jött létre aztán a Nagy-Románia Párt. A lap megjelentetéséhez egyébként a zsidó származását akkor még titkolni próbáló Petre Roman kormányfő adott engedélyt és pénzt, hogy nem sokkal később aztán a România Mare és a párt egyik kedvenc célpontjává váljon.

Gépfegyverrel kormányozni

Vadim Tudor minden törvényt áthágva már a kilencvenes évek elején multimilliárdossá lett, a délvidéki Butimanu község parasztjait kiforgatta földjeikből, megkaparintotta a község halastavát is, egy időben pedig jól menő vállalkozásokat működtetett.

Fénykorában 100 000 márkás Mercedese, japán terepjárója, Bukarestben és vidéken több villája volt. Amúgy amolyan igazságosztó betyárnak tekintette magát, amiből annyi az igaz, hogy összeharácsolt pénzének minimális töredékéből „keresztény vacsora” néven időnként szegényes csomagokat osztogatott néhány őt csodáló nyugdíjasnak.

Vadim Tudor „kormányzási tervének” lényege – a gépfegyverrel való kormányzás mellett – a „törvénytelenül összeharácsolt” javak 24 órán belüli elkobzása, az RMDSZ törvényen kívül helyezése, az „az illojális magyarok” és „a román nép más ellenségei” Romániából való kitoloncolása – a feketelistán olyan nevek szerepeltek, mint Andrei Plesu, Doina Cornea, Nicolae Manolescu, Gabriel Liiceanu, Horia Patapievici, Mircea Dinescu, Mircea Toma; a magyarok közül pedig Markó Béla, Verestóy Atilla, Frunda György és Tőkés László. A ország és a nép ellenségei fölött stadionokban megrendezett monstrum-pereken mondanák ki az ítéletet. Vágyálma az, hogy fehér lovon, az igazságtevő betyár öltözékében vonuljon be a cotroceni-i államfői palotába.

Egyszer jelentett veszélyt

Corneliu Vadim Tudor egyetlen alkalommal jelentett reális veszélyt a Romániára: 2000-ben, amikor Ion Iliescu mellett bekerült az államfő-választások második fordulójába. A győztes ugyan a „kisebbik rossz”, Ion Iliescu lett, ám elgondolkodtató, hogy 3,3 millió román szavazott mellette. A román törvényhozásban 2000-ben a Nagy-Románia Párt a szociáldemokraták után, több mint 26 százalékkal a második legfontosabb politikai erő lett.

A nacionalista párt 2004-ben ugyan még a szavazatok 13 százalékával a harmadik legnagyobb erőt képviselte a parlamentben, az elnökválasztásokon pedig Vadim Tudor 12,5 százalékkal szintén a harmadik lett Adrian Nastase és Traian Basescu után, 2008-ban azonban már nem került be a parlamentbe.

Nem sokkal későbben az ugyancsak szélsőségesen nacionalista párt éléről kiebrudalt Gheorghe Funar, akit maga mellé vett pártjába, kitúrta őt a pártelnöki tisztségből is, és bár a Vadim Tudorral mindig elnéző román igazságszolgáltatás visszahelyezte ugyan a párt élére a régi elnököt, a Nagy-Románia Párt gyakorlatilag már nem létezett.

Vadim Tudor élete utolsó éveiben már csak a botrányos jelenteket kedvelő tévék adásaiban jelent meg. Halála előtt néhány nappal lapja legfrissebb számában arról írt, hogy az Mihály király azért tagadta meg Miklós herceget, mert az „fenékpárti” volt. Ezzel búcsút vett a román sajtótól is.