Ugyanazokkal a szerszámokkal dolgozza meg a taplót Fábián Zoltán Korondon, mint elődei 200 évvel ezelőtt: fejszét, sarlót, kalapácsot, zsákot használ, a felesége, Erzsébet pedig a nyomtatót, ollót, vasalót.

Ahol még feldolgozzák Európában a taplót, az Korond – magyarázza Fábián Zoltán, aki 1970 óta foglalkozik a különleges mesterséggel, mint mondja, jövedelemkiegészítés céljából, hiszen csak abból megélni nem lehet.

Valamikor hetvennél is többen foglalkoztak a taplóval Korondon, most már csak hat család maradt, közülük is egyetlenegy kézműves fiatalabb, mint Fábiánék.

Semmi sem megy veszendőbe

A tapló tulajdonképpen a fa betegsége, tavasztól július végéig nyomja ki magából a bükkfa, illetve a nyírfa. Egy hónapig leáll a növekedése, aztán augusztus végétől ismét fejlődni kezd, és addig gyarapszik, amíg beáll az első fagy.

A jó tapló, amely feldolgozható, nyújtható, az öreg, 100-150 éves fákon terem, amelyek a tengerszint fölött 1100 méteren nőnek. Az a tapló, amely ennél alacsonyabb szinten és fiatalabb fán terem, kevésbé értékes.

A tapló megmunkálója az értékes nyersanyagért bejárja az egész országot, tudja, hogy hol, melyik erdőben terem.  A Görgényi-, Kelemen-havasok, a Zsíl völgye, a Retyezát például igazán jó lelőhelyek.  

„Az is fontos, hogy megjegyezze nemcsak a helyet, de a fát is, amelyről leszedte, hiszen azon a következő évben is lesz „termés”. Amit egyik ősszel összegyűjtenek, az a következő esztendőben kerül megmunkálásra úgy, hogy az utolsó kis forgács se menjen veszendőbe. Pucoláskor a lehulló darabokat például a méhészek veszik meg, a füstjétől megnyugszanak a méhek”– avat be a kulisszatitkokba Fábián Zoltán.

Mi készül a taplóból?

A mester az értékes anyag megmunkálásakor figyelembe veszi a tapló fejlődési stádiumát, ez alapján pedig úgy vágja, bontja szét, hogy a darab minél könnyebben nyújtható legyen. A kisebb taplóból terítő, asztali dísz, karkötő, nyakék, hűtőmágnes, a nagyobb darabokból táska, vagy ékszerdoboz, a legnagyobbakból kalap készül.

„Kalap most nincs, mert itt járt egy kanadai család, és az összest felvásárolta, olyan lázba jött, mikor megtudta, hogy itt még készítünk taplósapkát” – magyarázza Fábián Zoltán, aki vigasztalásul két félkész sapkát mutatott meg, ezeket pedig a társaságban levő gyerekek sorra fel is próbáltak. „Friss gombaszaguk van, és bársonyosan puhák” – jött az élménybeszámoló.

A tapló megmunkálásából Fábián Erzsébet is kiveszi a részét: ő foglalkozik a nyomtatással, a levél- és virágminták elkészítésével, a tapló vasalásával, ő ragasztja a terítőkre a díszeket csontenyvvel.

Ötzi, az 5300 évvel ezelőtt jégbefagyott és a közelmúltban megtalált ausztriai ősember felszerelése között kétféle taplót is találtak. Egy kisdarabka fehér, nyírfataplót, amelyet a nyakában viselt amulettként, és amelynek fejfájás-csillapító hatást tulajdonítanak, valamint a gyomorbántalmakra is gyógyír. Továbbá egy darab barna tapló is, amelyet zöld platánlevelekbe csomagolva hordott magával, és amely a túlélést biztosította, hiszen bármikor tüzet csiholhatott belőle.