Murphy-törvény is lehetne: ha az ember kellően sokat bolyong a Szent György Napokon, nem csak ismerősökbe, de sztárokba is botlik - ha a baróti tévécelebet, Sanyikát annak tekinthetjük. Egyébként csak bírni kell a gyűrődést: a látványt, a szagokat, a tömeg lassú hömpölygését. Meg az esőt, a rendezvény elmaradhatatlan társát.

10.00: Ez az időpont mazochistáknak való. Ilyenkor még csak a pénteki koncertek előtt vagy alatt hazatérő családok bújnak ki a lakásaikból, mintha csak abban reménykednének, hogy az árusok utcáiban változás történt (vagy árleszállítás, legalább). Erről persze szó nincs - de mégis mire jó a szombat, ha nem a sétálgatásra?

10.30: Seregszemle a könyvesstandoknál. Idei újítás, hogy egy helyre kerültek, többen vannak, és csak negyedüket teszik ki a Wass Albertkötetek. Találok viszont egy remek könyvet Szuper traktorok címmel, és sok egyebet a különböző összeesküvés-elméletekről.

12.00: A sajtó összegyűlt a Szent György pincében, érkezik a Uriah Heep - húsz perccel később. Eközben fogy a meleg sajtos pogácsa, és azon gondolkodunk, illik-e beszélni arról, hogy sokak szerint a Deep Purple árnyékában voltak mindig is. A találkozó jól telik, mint egy edzett politikus, egyikük úgy köszönt minket magyarul - egészségetekre!

13.40: Esik az eső, egy ismerősöm azt tanácsolja, írjam ezt meg, hátha hatással leszek az időjárásra. Az egyik könyvesstand árusa mintha mélyen aludna.

15.50: Rossz hír: az eső nem enged, pedig sokan kérik, hogy menjen el. Ha így haladunk, nem kelnek el az olcsó műanyagok, és a kézművesek sem profitálnak. Jó hír, hogy nyakba akasztós majmokat és tarkán világító nyakláncokat sehol nem látni.

Cikkünk frissül