Az eddigieknél jobb képernyők születhetnek, ha sikerül lemásolni az üvegszárnyú pillangó szárnyán lévő struktúrákat.

A Közép-Amerikában honos üvegszárnyú pillangó (Greta Oto) szárnyai szinte tökéletesen átlátszóak, vissza csak nagyon kevés fényt vernek vissza. A Karlsruhei Kutatóintézetben Hendrik Hölscher csapata, elsőként Radwanul Hasan Siddique fedezte fel egy pásztázó elektronmikroszkóp használatával, hogy a pillangó szárnyán lévő csapok véletlenszerűen helyezkednek el - írja a geeks.hu.

A legtöbb olyan élőlény, amely valamilyen szintű átlátszó szervvel (például a molylepke szeme) rendelkezik, azonos méretű, egymástól azonos távolságra elhelyezkedő csapokkal rendelkezik. Ez a pillangó viszont 100-140 nanométeres távolságban elhelyezkedő, 400-600 nanométer magasságú, véletlenszerűen elrendezett csapokkal. Éppen ennek köszönhető, hogy a teljes betekintési tartományban mindössze 2-5% között marad a visszavert fény mennyisége, és az infravörös, valamint az ultraviola tartomány is elnyelődik.

Egy hagyományos üvegszemből nézve 8, magas beesési szög esetén (oldalról) a fény 100 százalékát visszaveri. A kutatók a struktúrákat programmal is szimulálták, amely igazolta annak működését: optikailag és „tudományosan” is alacsony az általa visszavert fény mennyisége. Most már csak arra van szükség, hogy valahogyan lemásoljuk ezt a szabálytalanságot.

Az első prototípus már el is készült, a felületnek víztaszító és öntisztuló tulajdonsága is van. Ha sikerül ezt sorozatgyártásban is elkészíteni, akkor tökéletes, erős nappali fényben is jól látható, alacsony fogyasztású kijelzők készülhetnek a jövőben; és mivel a kijelző a telefonok legnagyobb fogyasztója, ez akár a mobilok üzemidejére is jó hatással lehet.