KISEBBSÉGBEN: Gondot okoz

Marius Oprea – a kommunizmus idején elkövetett bűntettek felderítője – bevallotta, hogy az elveszett népet keresi. Azt kívánja hazahozni. Honnan akarja hazahozni? A földből ahová futtában elkaparták  a szekusok? És ez a hazahozott nép képes-e még valamire? És a gyilkosai kicsodák? Nem a saját fiai? Akik ma is élnek? Akkor mit keres Oprea úr a múltban? A föld alatt. Furcsa dolog.

Akárcsak a Romániában folyó korrupcióellenes harc. Brüsszelbe idézték a román igazságügyminisztert és Laura Codruţa Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a DNA – vezetőjét, aki azelőtt Románia főügyésze volt. És a hölgy kereken megmondta: „Romániában a korrupció szerkezeti probléma”. – Vagyis a rendszer lényegi, alapvető kérdése, illetve jellemzője – mondanánk mi. „A korrupció motorjai: – és itt megint Kövesi asszonyt idéznénk – az üzletemberek, a politikusok és az állami tisztviselők.” Az ő tökéletes együttműködésük – és az ő érdekközösségük! – alapján létezik és működik, mondhatjuk: virágzik a korrupció Romániában. S amíg létezése, virágzása ilyen jelentős tényzők érdekében áll, addig nehezen hiszem, hogy megszüntethető lenne.

Mert Codruţa Kövesi is – bármennyire szorgalmas és sikeres – tulajdonképpen azt csinálja, amit Marius Oprea: a múltban ás, a megtörténtet próbálja feltárni, már amikor hagyják. Vagyis az immár nélkülözhető üzletemberek, politikusok, állami hivatalnokok csontjai ássa ki – miközben a többiek, a nélkülözhetetlenek köszönik szépen, jól vannak, jól megtömik a zsbüket közpénzből, adócsalásból stb. Aztán majd őket is kiássák – vendégségbe hívják a DNÁ-hoz -, ha már nélkülözhetőek lesznek az éppen zsebüket tömő, aznapi nélkülözhetetlenek számára. Így megy ez, nálunk...

A mi rendszerünkben tehát a korrupció lényegi!

De hol nem az? Talán a minket megidézőknél: Brüsszelben? Németországban? Vagy egy kissé távolabb, Amerikában? Hát mi nem az ő rendszerüket utánozzuk? Az más kérdés, hogy van durva kapitalizmus, és van civilizáltan intézményesített kapitalizmus. De ennek is és annak is lényegi sajátossága a korrupció. A többi csak szemforgatás. Pardon! – több annál. Elviselhetővé, civilizálttá, kifinomulttá teszik a szükséges rosszat. Élvezhetővé - jó pénzért. Örömházzá... Ki hitte volna!

Hatékony korrupcióellenes törvények megalkotását és bevezetését szorgalmazzák nagy nyugati oktatóink. Mintha nem látnák, hogy ezek a törvények megvannak. Csak meg kellene tisztítani őket a kiskapuktól. Amelyeken ki lehet vinni a lopott holmit. Ez az, amit sohasem fognak megtenni – sem nálunk, sem máshol a világon. – Még a nagy nyugati tanítómestereinknél sem... Hát ez az, ami némi gondot okoz. Most is, és ezután is. Íme, hol van a kutya elásva.

 

Kimaradt?