Victor Ponta kormányfő legnagyobb ellensége – Victor Ponta volt. Ez Cozmin Gusa Geopol nevű, Előrejelző, Stratégiai és Elemző Intézetének végkövetkeztetése, amely szerint a miniszterelnöknek, egyebek között kormánya minisztereinek – enyhén szólva is – nem szerencsés kinevezésével, a Traian Basescu sorsáról döntő népszavazás kudarcával, Brüsszellel való szembenállásával, az Oltcim privatizációjának meghiúsulásával senki más annyi rossz szolgálatot nem tett, mint saját maga.

Dan Diaconescu és az Oltchim

Pedig voltak a román politikai életben mások is, akiket nem lehet éppenséggel jótevőinek nevezni. Egyikük Dan Diaconescu, akinek sikerült tönkretennie a kormányfőnek azt a tekintélyét, amit az általános választások – alkotmánybíróság által is törvényesnek elismert – megszervezésével szerzett magának. A Dan Diaconescu által „megvásárolt" Oltchim sikertelen magánosítása azonban mindezt földig rombolta. A privatizációnak pedig éppen a miniszterelnök engedett szabad folyást.

A vállalat privatizációjáig Victor Ponta népszerűsége csak kis mértékben romlott, mivel a miniszterelnök igyekezett viszonylag semlegesen, kiegyensúlyozottan viselkedni Traian Basescu és Crin Antonescu konfliktusában: nem határolódott el társelnökétől a Szociál-Liberális Szövetségben, ugyanakkor azonban viszonylag civilizált módon megtartotta kapcsolatait Basescuval – mindaddig, ameddig az államfő tiszteletben tartotta az alkotmányt.

Ponta a doktori disszertációjának plágiuma ellenére is megőrizte a belé vetett bizalmat, az üggyel ellenfelei ráadásul nem is a megfelelő pillanatban álltak elő, hiszen Victor Ponta még élvezte a Szociál-Liberális Szövetségbe vetett bizalmat. A Geopol intézet jelentése szerint a pártszövetségbe vetett remény akkora volt, hogy azt csak legfeljebb az ingathatta volna meg, ha – Traian Basescu belépett volna a Szociál-Liberális Szövetségbe, netalán a Nemzeti Liberális Pártba.

Ezt a rokonszenvet sikerült lerombolnia Dan Diaconescunak, aki kihasználta azt, hogy a kormány nehézkesen, rosszul szervezte meg az Oltchim privatizációját. Személyével ezzel mintegy rányomta jegyét a kormányra, elsősorban pedig a miniszterelnökre. A privatizáció balul sikerült ügye túl sokáig húzódott, így az erőviszonyok tekintetében Dan Diaconescu, a romániai újságírás perifériáján álló újságíróként, akár Pontához is mérhette magát. A kormányfőt pedig választói joggal hihették ugyanolyan rendszertelennek, összefüggéstelenül beszélőnek, mint Dan Diaconescut.

Búcsú a reformpárti arculattól

De a Szociál-Liberális Szövetség stratégái hibáztak a jelöltállításkor is, amikor abból indultak ki, hogy, akár a nyári helyhatósági választásokon, a parlamenti voks maga is politikai jellegű lesz. Emiatt úgy gondolták, nem a jelölt a fontos, hanem az, hogy a párt garantál érte. Így a jelöltek személyére keveset adtak, ezzel pedig elveszítették azok bizalmát, akik azt hitték, a Szociál-Liberális Szövetség majd megújítja a politikai osztályt.

Mindezt még a Demokrata Liberális Párt is megértette, aki – emiatt – létrehozta Monica Macovei etikai bizottságát, amellyel azt a hitet próbálta meg a választókban elültetni, hogy a politikai tömörülésben komolyan fontolóra veszik a jelöltek minőségét, erkölcsi reformra készülődnek. Igaz, a bizottság munkája felületesnek bizonyult számos, önmagát lejárató politikus a jelöltlistákon maradhatott, de legalább – formailag – a letisztulás jeleit mutatták fel a választó előtt.

Az elhibázott stratégia több mint nyilvánvalóvá tette, hogy a szociál-liberálisok mindenekelőtt a komoly anyagi erőforrásokkal rendelkező politikusokat részesítették előnyben, és háttérbe szorultak az igazi szakmai-erkölcsi értékeknek megfelelő jelöltek, ami a régi, Nemzeti Megmentési Front által alkalmazott módszerekre emlékezteti a választót.
A választások nyomán pedig – ilyen politikusokkal a háta mögött – hamar veszendőbe megy a „fiatal, reformpárti Victor Ponta" arculata.

Kötődések hátránya

A 2009. évi elnökválasztásokon a szociáldemokraták jelöltje, Mircea Geoana végső soron azért veszített, mivel nem tudta kivédeni ellenfele, Traian Basescu érvelését, amely szoros kapcsolatba hozta az Iliescu-Nastase-Hrebenciuc trióval. Ez a hátrány továbbra is fennáll a szociáldemokraták jelöltjeinél – ám ezt kiegyensúlyozza az a tény, hogy ellenfele, a Szövetség a Jobboldali Romániáért maga sem szakított Traian Basescuval, akinek tevékenységével a választók jelentős többsége elégedetlen.

A két fő ellenfél így voltaképpen kihasználatlanul hagyja a még határozatlan választók szavazatát, ráadásul a szociálliberálisok nem tudják maguk mellé állítani a Basescu-rendszerrel elégedetlen választókat sem.

A Szociál-Liberális Szövetség alighanem tévedett akkor is, amikor úgy gondolta, nincs semmiféle kockázat abban, ha egy olyan párttal szövetkezik, amely korábban Traian Basescu oldalán állt, és amely a Boc-kormányat mindvégig támogatta. Ez a párt az Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés. A szociál-liberálisok szerint a szövetkezés ára megérte azt, hogy egy bizalmatlansági indítvány miatt esetleg elveszítik a kormányzást, ezzel együtt pedig a decemberi szavazás fölötti ellenőrzés lehetőségét.

Csakhogy a pártszövetség stratégái arra nem tudnak garanciát adni, hogy az Szövetség Románia Haladásáért politikusai, miután tagjai lettek a parlamentnek, nem hagyják faképnél a Szociál-Liberális Szövetséget és nem állnak át ismét Traian Basescu oldalára. Ezzel a lehetőséggel a szociál-liberálisok helyi kiskirályi is számoltak, akik igyekeztek a lehető legjobban leszűkíteni a Szövetség Románia Haladásáért politikusainak adott biztos bejutási helyeket.{loadposition 4x4}

„Kiskirályosítás"

Az igazi választási küzdelem azonban távol folyik a közvélemény szemétől, és a Szociál-Liberális Szövetség nem is a Szövetség a Jobboldali Romániáért nevű tömörüléssel áll szemben. A szociáldemokraták helyi kiskirályai, Liviu Dragnea vezetésével – a pártokon felülálló jobboldali szövetségeseikkel – azon vannak, hogy a Szociál-Liberális Szövetséggel folytatott bármiféle egyeztetésből a legtöbbet nyerjék. Liviu Dragneának és embereinek sikerült bizalmi politikusaikat elhelyezniük a legfontosabb kormánytisztségekben, így kellő biztonsági hálót tudhatnak maguk alatt.

Ennek megfelelően bármilyen kérdésben szinte biztos nyerőknek tekinthetők a politikában még nem annyira jártas Victor Ponta csapatával szemben. Az a tény, hogy Crin Antonescu immár Dragnea „csapatában" – Teleorman megyében – indul a választásokon, ami nem csak azzal a veszéllyel jár, hogy az esetleges választási kudarc alkalmával a nemzeti liberálisok elnöke egyszerűen nevetségessé válik, de jelentősen megnöveli a helyi kiskirályok tárgyalási esélyeit, befolyását Pontára.

Mindez pedig végezetül a választásokat követően érezteti majd hatását, amikor a szociáldemokraták „kiskirályosítása" úgyszintén Victor Ponta hátán csattan majd, akinek egyre kisebb lesz a lehetősége arra, hogy megfelelő, tartós kormánycsapatot hozzon majd létre.{loadposition mnk}