Szép az előszoba: ajtónagyságú termopán ablakok hullámzó barackfüggönyben – mintha férjhez akarnának menni; a mennyezet fehér köveit mintha mázsás és pehelysúly lakodalmas lábak táncolták volna mintásra. Csak a piros bársonyszőnyeg hiányzott, és egy szőke kislány pontos zongorajátéka a 18. századból. A család büszke, mint egy költő, mikor elkészült a verse, és visszaolvasva ő maga is libabőrös lesz a szépségtől.

Engem nem hatott meg, de úgy tettem. Arra sem emlékszem már, mi volt a téma a koccintások között. Helyes, közhelyes párbeszédek? Hogy utaztál? Nem kell izgulni. Ő sem szereti a tojást. Nálatok is esett? Mit ugat már megint? Áh, az nem tanul, nem érdemes. Láttad azt a részt, mikor meghalt az apja? – A sárgadinnyepálinka és a fehér bor íze még a számban. Abban legalább volt valami. Vagy csak én vagyok falból, hogy minden lepattog rólam?

Ketyeg az óra. Nem érdekel. Tamást igen, mert ő hívő. Este hattól gitározza a Hegyi beszédet, nyolcig örül a testvérekkel a keskeny útnak. Aztán kilencre hazaér. Egy széles úton lakik. Mielőtt áhítattal megnyomná a csengőt, meghal Afrikában egy éhes kisgyerek (de ez elég messze van, ugye?), Dániában szívéhez kap egy csalódott gazdag ötvenéves, Szegeden lenyel egy marék altatót a legcsinosabb rockerlány, a Két Góbéban egy dühös bicska tövig süllyed egy életuntan kötekvő tüdőben, és az ajtó mögött a kicsiszobában utolsót jajdul Tamás nagymamája, és az alagút végén nem várják angyalok.

Jó lenne imádkozni értük. Minden tonnás testért, kínrozsdás mozdulatért, hányingerízű érintésért, fertőzött kapocsért, üres óráért, izomlázas szóért, unott vállvonásért, barátságos arconköpésért, hazug együttérzésért, béna kezekért, üres akarásért, ijedt harapásért, bezárt kapukért, élvezetteljes önkorbácsolásért, megvakult szándékért, elnémult fohászért. Pongyoláért, zakóért, hogy érdemes legyen forogni a földnek, hogy ne zokogjanak a percek, ne zsibbadjon bele a gyomor a látszatlétezés tompaságába.

Jó lenne imádkozni azért, aki éhezik – Afrikában vagy Dániában, aki a kocsmában is szomjazik, s a forrás mellett is, aki védekezik vagy támad, aki nem tesz semmit vagy mindent megtesz – és ettől fáradt; gyerekekért, akiknek nem fogják a kezét, nagymamákért, akik befalazták maguk; és Tamásért, akiben csak hit van, de szeretet az nincs.