Nem megközelíthetetlen, nem megmászhatatlan, és nem elszigetelt az alig ismert, Szilágy megyei Almás, vagy Dezső vára. Mobil-térerő is van, ha esetleg nem vitt magával a kiránduló útikalauzt, vagy nincs a csomagjában az erdélyi várakat ismertető kiadványok egyike, az okostelefon is megteszi: gyorsan eligazít abban, hogy ki építette és mikor az Almási várat. Kolozsvárról egy, Marosvásárhelyről két és fél óra személygépkocsival, egy kis séta és máris ott állunk a romos, de még így is látványos vár alatt.

Almás, vagy Dezső várának is hívják a Bánffyhunyadtól északkeletre, az Almás-patak bal partján fekvő községtől keletre, a Várhegy tetején található egykori vár maradványát, amelyet valamikor sánc és vizesárok övezett. A várrom távolról látszik: aki Sztánán jár, Kós Károly hagyatékát, a Varjúvárat meglátogatni, a távolba tekintve láthatja a fehér, magas bástyát, vagyis ami maradt belőle.

Senki földjén kedvesen igazítanak el románul

Se bolt, se kocsma nem tart nyitva a déli órákban a kalotaszegi településeken, a falvakban csend honol, ebben az órában nyáron csak az idegen járja az utcákat.

Váralmás község központjában mégis nyitva egy vegyes bolt, a román anyanyelvű eladót pedig szinte kérdezni sem kell, szívesen magyarázza, hogyan lehet a várhoz feljutni. Mielőtt befejezné mondanivalóját, csatlakozik hozzá egy másik helyi „idegenvezető” és „még egyszerűbb” utat ajánl: „a rózsaszín épület mellett balra és aztán csak előre, nem lehet eltévedni” – biztat széles mosollyal. Mindketten integetnek és még utánunk kiabálják, hogy érdeklődjünk bátran, de amúgy könnyen megtaláljuk a várat.

Az út visz előre, a rózsaszín épületnél balra, majd újból előre egyenesen az erdőbe. Ám aki nem követi a helyiek tanácsát, az könnyen eltéved az erdőben, ahol az óriási, mohával, aljnövényzettel, lombhullató fákkal benőtt sziklák szürke oldala könnyen megtéveszt, és várszerű látványt nyújt. Egy-két ilyen sziklát megmászunk ahhoz, hogy rájöjjünk, nem a várat vettük be, tehát visszaereszkedünk a szikla alá és folytatjuk az utat az erdőben. Nemsokára felbukkan a vár, úgy tűnik, alig karnyújtásnyira van előttünk.

Mit is kell tudni az Almási várról?

Senki nem készült erre a kirándulásra, reggel, de még délben sem gondoltuk, hogy hegymászás, várlátogatás lesz egyik úticélunk. Kéznél az okostelefon, a térerő kitűnő, a Wikipédiából pedig megtudjuk, amit illik tudni a helyről, ahol éppen állunk.

Az Almás völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor. Első írásos említését IX. Gergely pápa 1238-ban keltezett levele tartalmazza, amelyben a pápa utasítást ad arra, hogy vizsgálják ki és helyezzék vissza birtokaikba Almásmonostor benedek rendi szerzeteseit, akiket Kán nembéli László, a monostor kegyura 1235 előtt elűzött, hogy helyükbe premontrei szerzeteseket, majd saját káplánjait telepítse. Ez a bencés monostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az almási birtoknak, amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért. Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt. A régi monostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, amely valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.
Pál országbíró fiától, Miklós erdélyi vajdától hűtlenség vádja miatt 1278-ban elvették a birtokot. A Borsa nemzetség tagjai lettek az új tulajdonosok. Borsa nembéli Dezső neve után Dezsővárnak is nevezték az erősséget.

Térdig érő fűben vágunk neki, hogy bevegyük a most már előttünk álló várat, de megtorpanunk, hiszen egy mélyedés áll előttünk, az lehetett valamikor a vizesárok, amelyen keresztül fahíd vezetett a felvonóhidas kapuhoz. Az akadályokat legyőzve ott állunk a várfal alatt, támasztjuk a köveket, felnézünk a magasba, az egykori lőrésekre, egy valamikori nagyobb ablak- vagy ajtószerűségre.

Az egykori nyugati, négyemeletes, húsz méter magas torony belső falában látszanak még az emeleteket elválasztó gerendák maradványai, ahogy a második emeleten az egykori kandalló kürtője is. A torony egyik sarka leomlott már, a megmaradt részeken jól láthatók a betonkiegészítések, a javítások nyomai, a gyom alatt pedig a védőfalak és az alapfalak maradványai.

A mohácsi csatát követő hatalmi harcok idején az almási vár is a figyelem középpontjába került. Erdély vajdái, Majláth István és az almási vár tulajdonosa, Balassa Imre beavatkoztak a Szapolyai János és I. Ferdinánd császár közti hatalmi harcokba Ferdinánd oldalán, és Szapolyai János serege, melyet Enyingi Török Bálint vezetett, 1540 áprilisában megostromolta és elfoglalta Almás várát. 
Az 1541 és 1551 közötti polgárháborús évtizedben a külföldi segítség fejében az almási uradalom és vár 1545-ben egy évre Petru Rareș moldovai vajda birtokába került. Szapolyai János halálát követően, 1551-ben Castaldo császári generális Erdélybe jött, hogy átvegye az országot a császári hatalom számára és útban Kolozsvár felé, sikertelenül megostromolta Almás várát. 
Az egymást követő ostromok teljesen romba döntötték a várat. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem az almási birtokot Csáky Istvánnak, az erdélyi sereg főkapitányának adományozta, aki újjáépítette a várat. Csáky István vezette az erdélyi seregeket az Erdélyt elfoglaló Vitéz Mihály havasalföldi vajda ellen, akinek segítségére Erdélybe jött császári hadsereg, Giorgio Basta generális vezetése alatt, 1602-ben ostromzár alá vonta Almás várát, amelynek őrsége rövid ostrom után feladta azt. Basta generális felkoncoltatta a lefegyverezett őrséget, majd felgyújtatta és leromboltatta a várat.

Csodával határos módon menekült meg a várrom

Almás várát soha többé nem állították helyre. A megmaradt falak, épületek romjait 1808-ban egy lóiskola céljaira kezdték elhordani és ha ezt az akkori vármegye meg nem tiltja, a várból mára valószínűleg semmi nem maradt volna.

A község önkormányzata 2009 óta minden év augusztusában megszervezi az úgynevezett „Várnapokat”, amikor közös kirándulást tesznek a várromhoz, a közeli tisztáson pedig sör és miccssátrak, a színpadon a környékbeli néptáncegyüttesek és zenekarok biztosítják a jó hangulatot.

Várlamás Szilágy megyében található, Bánffyhunyadtól 12 kilométerre. A községközponthoz Almásnyíres, Bábony, Cold, Farnas, Kiskökényes, Kispetri, Sztána és Zsobok tartozik. Lakossága a 2002-es népszámlálás adatai szerint 1178 fő, amelyből 217 magyar nemzetiségű. Látnivalói a falu feletti vár, valamint a faluban található egykori Csáky kastély nagyon elhanyagolt maradványa, illetve a 18-ik században épült református temploma.