Közös hadsereg, közös határőrség, erős uniós külügyminiszter, határozottabb világpolitikai jelenlét. Ilyen Európát szeretne tizenegy tagállam, akiknek külügyminiszterei Varsóban tettek hitet a minap a szorosabb külpolitika feltételeinek megteremtése mellett.
Magyarország nem volt azonban a „tizenegyek" között.

Lengyel „mézesmadzag" briteknek

Szeptemberben tizenegy uniós külügyminiszter ült össze Varsóban, hogy egy erősebb Európa jövőjéről tárgyaljanak. A Global Horizonts konferencián Radek Sikorski lengyel külügyminiszter azzal igyekezett jobb útra téríteni a „különutas" briteket, hogy Nagy Britannia hamis tudattal él, hiszen érdeke Európában van. „Eljött a legfőbb ideje a cselekvésnek" – ezekkel a szavakkal akarta az Európai Unióhoz szorosabban hozzácsatolni a briteket.

A valamikor Oxfordban tanult, s sokáig Londonban élt Sikorski beszédében az eddiginél sokkal határozottabb szerepvállalásra szólította fel a szigetországiakat. Egyben hozzátette azt is, hogy az Európai Unió angol nyelvű hatalom, a közös piac brit javaslatra született, ráadásul egy brit biztos vezeti az unió közös külügyi testületét, a lisszaboni szerződéssel létrejött Európai Külügyi Szolgálatot. A nagyobb nyomaték kedvéréért még hozzátette: szerinte mindezért a britek, ha akarnák, dominálhatnák az európai közösség védelmi politikáját is.

Nagyobb szerep a globális kormányzásban

A lengyel politikus széles médiafigyelmet kapott kirohanása nem egyedülálló. Barroso elnök szeptember közepén ismét megpendítette az unió föderációvá alakításának lehetőségét, és az utóbbi időben az egyre jobban összeszövődő európai gazdaságpolitikai kormányzás mellett ugyancsak erősödőben vannak az erős közös külpolitikáért kiállók a kontinensen.

A közös gazdaságpolitikát sürgetőkhöz hasonlóan a közös külpolitikát pártolók is az uniót sújtó problémák megoldását várják a szövetség szorosabbá tételétől. Utóbbiak szerint egyrészt az Európa határainál forrongó feszültségek, az arab tavasz, a küszöbön álló iráni-izraeli háború, a közép-ázsiai demokratizálódás akadozása késztetnek közös fellépésre. Másrészt az uniónak a globális kormányzásban is határozottabban kellene szerepet vállalnia.

Külügyminiszter – támogatás nélkül

Az Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Spanyolország részvételével lezajlott megbeszélések következtetéseit ugyan nem osztja minden résztvevő, de irányt mutatnak arra vonatkozóan, milyennek kell szerintük lennie a jövő Európai Uniójának.

Amint azt a találkozóról kiadott összefoglaló is leszögezte, nem tartható az a jelenlegi állapot, amikor van ugyani az uniónak közös „külügyminisztere", de az nem élvezi a tagállamok maradéktalan támogatását. A konferencia résztvevői azzal sem értenek egyet, hogy miközben elvileg Catherine Ashton a kül- és biztonságpolitikai főképviselő, addig az EU által, az unión kívül elköltött pénzek nagy része felett nem ő rendelkezik.

Szakértők szerint sem szerencsés, hogy Ashtonnak osztoznia kell befolyásán a szomszédságpolitikai biztos Stefan Fülével, Andris Piebalgs fejlesztési biztossal, nem beszélve például a nemzetközi programokért és segélyezésért felelős Kristalina Georgieváról. A külügyminiszterek szerint ezért „alapvetően át kell dolgozni" az Európai Külügyi Szolgálat működését, így például alárendelnék a szomszédságpolitikát és a fejlesztési ügyeket, a fejlesztési és segélyezési ügyekért felelős biztosokkal együtt.

Európai hadsereg?

Az uniós közös hadsereg kérdése is újra felmerült. A miniszterek elképzelése szerint a külügyi szolgálat vezetőjét kell felruházni az EU védelmi politikájának vezetésével, beleértve egy „európai hadsereg" létrehozását is. EUFOR és más neveken jelenleg is működnek uniós fennhatóság alatt álló katonai erők, ezek azonban a tagállamok hadseregeinek különféle egységeiből állnak. A közös haderő kérdése időről időre újra napirendre kerül, ezúttal az „európai határvédelemi egységeket" szeretnék megvalósítani a tizenegyek.

Európa a telefonnál

Döntéseket is könnyebben lenne hozni az unió külpolitikai kérdéseiben. Jelenleg csak az egyhangúlag támogatott javaslatokat lehet elfogadni, ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kapna a többségi döntéshozatal. Ez különösen Sikorski brit vezetőkhöz intézett szavaival cseng össze, utalva Nagy-Britannia gyakori különutasságára.

A jobban összezáró uniós külpolitika az olyan eseteket is segíthetne elkerülni, mint az azeri baltás gyilkos ügye. Safarov kiadatásával kapcsolatban a kötelező előzetes konzultáció hiányát emlegették fel. Ennek bevezetésével szerintük jelentősen csökkennének a hasonló külkapcsolati megszégyenülések.{loadposition otp}

Az uniós külpolitika sorsától függetlenül is sokan úgy gondolják Brüsszelben, hogy a külügyi szolgálat sokba kerül, ahhoz képest, amennyire (nem) hatékony. Vezetője nincs megfelelő jogkörökkel felruházva feladata hatékony ellátására. A tagállamok vezetői számára a legtöbb külpolitikai koordinációt igénylő kérdésben viszont továbbra is messze vannak még az álláspontok.

Márpedig az amerikai diplomácia egyik volt vezető személyisége, Henry Kissinger volt külügyminiszter szavaival élve, jó ideje immár megvan, hogy ki az, akit „tárcsázni kell, ha Európát akarom felhívni".