Nem ritka helyzet, hogy a nyári tábor előtt egy-két nappal hirtelen megbetegszik a gyerek, vagy jobb (esetleg rosszabb) esetben a tábor első napjaiban betegedik meg, így haza kell mennie. Miről beszél a gyermeki lélek és hogyan tudná orvosolni a helyzetet a szülő? Táborozó gyerekekkel, szülőkkel és nevelési tanácsadóval beszélgettünk a témáról.

Nem érzem jól magam. Honvágyam van, fáj a fejem, szerintem be van gyulladva az arcüregem, gyomorgyulladásom van, azt hiszem, napszúrást kaptam – egy sor nagyon pontos diagnózist tudnak felállítani a gyerekek a tábor első napjaiban, olyan részletességgel elemezve a betegséget, hogy az egy családi orvos is megirigyelheti. Aztán kapja a telefonos értesítést a szülő a táborvezetőtől, hogy úton van, viszik haza a gyerekét.

Miért akar hazajönni a táborból?

András Gabriella nevelési tanácsadó szerint ha a gyerek haza akar jönni a táborból, annak számtalan oka lehet. A leggyakoribb és leggyorsabban diagnosztizálható talán az elválástól való szorongás. A szülők legtöbbször teljesen jó szándékkal küldik táborba a gyereket, hogy ezáltal is több tapasztalathoz, élményhez jussanak. Viszont lehet, hogy a gyerek erre nem tart igényt, különösen tíz éves kor alatt, amikor még nehezebb a leválás, különösen, ha a kicsi azelőtt sem töltött el időt a családtól távol, a nagyszülőknél.

„Még ha előzőleg várta is a tábort, a tudatalatti által vezérelt testi működés azonnal kinyilatkoztatja a gyerekek vágyát, és a betegség mindig is kézenfekvő ok arra, hogy otthon akarjon lenni, biztonságban, azok mellett, akiket szeret, akikben bízik. Különösen érvényes ez a nehezebb táborokra, mint a cserkésztábor, sporttáborok. A gyerek, a helyszínen szembesül azzal, hogy néhány helyzet mennyire kényelmetlen. A patak, melyben fürödni kell, hideg, a sátor beázik, az evőeszközöket mindenkinek el kell mosogatni, lovas táborokban a lovat fel kell nyergelni, meg kell pucolni és nem csak az orrát simogatni. Amint elkezdenek hiányozni a megszokott kényelmi faktorok, a szülő el kezd hiányozni és a gyerek haza vágyik” – mutat rá a táborban kialakult enyhébb betegségek lelki okára a nevelési tanácsadó.

Mit tegyen a szülő?

„Attól tartok, hosszú időn át komolyabb trauma fogja érni, ha még marad” – véli az egyik anyuka. „Nem hozom haza, ha egyéb baja nincs, csak kicsit lázas, akkor maradjon, mert azt csak ki kell pihennie, és a legjobb hely erre a természet” – véli a másik anyuka. Egy harmadik arról számol be, hogy már táborba induláskor tudta, a kicsije megbetegszik, mivel a barátnője is betegség miatt maradt otthon és arra kíváncsi, ez is örökölhető? Mert kiskorában maga is sokszor járt így.

A nevelési tanácsadó úgy véli, a gyereknek alternatívát kell biztosítani: meg kell értetni vele, hogy ha kihasználja a tábor adta lehetőségeket, a gyerekekkel való együtt játszás örömeit, a kalandos programokat, melyekre nincs minden nap lehetősége a városban, akkor ez a pár napos program akár jó is lehet. Ha már elment a gyerek a táborba, akkor a legtöbb esetben (persze nem mindig) jobb, ha marad is. Sok esetben, ha elvisszük a gyereket, inkább megerősítjük a negatív tábori élményei átélését, és a megküzdési kapacitásait gyengítjük.

„Ezekre a táborokra fontos előre felkészíteni a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy rá kell őket szoktatni arra, hogy vannak feladatok, könnyebbek és nehezebbek, melyeket meg kell oldani és vannak extrém helyzetek, váratlan események, melyekkel mikor szembesül a gyerek és bekattan az ötlettára, hogy ezt hogy lehet megoldani, mit lehet ebből kihozni, akkor mindenképpen nyertesen jön haza a táborból, a program végeztével. Éljen akkor is, ha nehezen él, ha éppen valamit túlél”, javasolja András Gabriella.

A tábori helyzet egyébként nem extrém, hanem arról szól, hogy erejéhez mérten, még ha extrémnek tűnik is, feladatokat kell megoldania. A szülőnek akkor is alternatívákat kell mutatnia, ha ezek a feladatoktúl nehéznek tűnnek, és a gyerek feladja. "A baj akkor van, ha a felnőtt saját rossz élményei miatt félti a gyerekét a függetlenedéstől és az első telefonhívásnál kimenekíti a gyereket a táborból. Ezáltal a gyerek megtanulja ezeket a szavakat, mint a trauma, stressz, sokk, és használni is fogja, különösen, ha rájön, hogy van akivel” ˜– mutat rá a nevelési tanácsadó.

Természetesen a szülő ismeri a saját gyerekét, ő tudja, mire képes és mit bír ki a csemetéje. A szorongást mindenképpen enyhítheti a megfelelő előkészítés: beszéljük meg részletesen a gyerekkel, hogy mi vár rá, és legyen tudatában annak, hogy maga is részt vehet a döntésben, javasolja a szakember. Fontos szerepük lehet a megerősítésben a gyerekekre vigyázó pedagógusoknak, sőt a gyermek magával vitt személyes tárgyainak is.