A sepsiszentgyörgyi Bagoly Levente jelenleg Bukarestben él, de amikor hazalátogat szüleihez, biciklivel teszi meg a távot. Biciklizik a fővárosban is, amikor sportol, akkor is kerékpárral teszi, ha dolgozik, akkor is. Európát is két keréken járta körbe, a hétvégére is így érkezett Kolozsvárra, ahol interjút adott a maszol.ro-nak.

Milyen sűrűn teszed meg a Sepsiszentgyörgy-Bukarest távot két keréken?

Körülbelül kéthetente, persze a téli időszakban nem. Embere válogatja, hogy kellemes-e ez az út, a forgalom ugyan veszélyesnek tűnik a DN-1-esen, az autók gyorsan hajtanak stb., de széles utakról beszélünk, amelyeken kényelmesen lehet haladni. Van úgy persze, hogy ledudálnak, de nem veszem szívre – ők tovább haladnak úgyis, én meg utánuk, vagy ha Bușteni-ben dugó van, akkor még meg is előzöm őket.

Ha néhány várost hasonlítunk össze – legyen ez a szülővárosod, a főváros és Kolozsvár –,. akkor miben különbözik az autósok bringásokkal szembeni magatartása?

A három város közül Sepsiszentgyörgy a legnyugisabb, ott az autósok bármikor megállnak, míg mondjuk Bukarestben akkor is dudálnak, ha teljesen szabályosan közlekedsz. Balesetem egyébként nem volt még, de egy ismerősömmel előfordult az is, hogy egy autóbusz szándékosan meglökte hátulról. A fővárosi bicikliutak egyébként papíron voltak megcsinálva: átvették a munkálatokat, le van pecsételve minden, a nagy pénzeket kifizették, de a járdán levő sárga csíkokat az eső mossa el, ráadásul, mint utólag kiderült, ezek illegálisak is, mert a törvény szerint a bicikliutakat az úttesteken kell kialakítani. Ha itt, Kolozsváron valaki felébredne, és elmenne a rendőrségre, akkor valószínűleg az összes ilyen utat le kellene zárniuk. Persze lehet, hogy Kolozsváron van értelmük a bicikliutaknak, ez a fővárosról nem mondható el.

Európai körúton is voltál, így lehet némi tapasztalatod a bringások külföldi megítéléséről. Mi a verdiktum?

A Benelux államokban komoly szubkultúra a biciklizés, törvényi előnyök illetik őket: ha például elütsz egy autóst, akkor ő a hibás. De bárhol, ahol jártam, előnyük van a bicikliseknek akkor is, ha nincs írott törvény erről, sőt azt mondhatni, túlságosan is tiszteletben tartják őket. Persze a helyzet itthon is változik, Bukarestben legalábbis egyre több biciklis jelenik meg, akik kilencven százaléka sofőr is, csak megunta a forgalomban ülést.

A trikódon azt írja a Bukarest felirat alatt, hogy „fixed”, ez is bringához kötődik?

Igen, a fixed biciklik esetében a pedál és a kerék közvetlenül van összekötve, így ha az egyik mozog, akkor a másik is, ezért ahogy megy a bicikli, egyfolytában kell hajtani is. Több csoport létezik a világon, amely ilyen kerékpárokkal foglalkozik, mi is létrehoztunk egy klubot, egyelőre úgy tizenöten vagyunk.

Egy futárszolgálatnál dolgozol, ami szintén összefügg a kerékpárral…

Öt éve kopogtattam egy csomagkihordó cégnél, hogy biciklivel vállalnám a munkát, egy év után aztán a barátaimmal saját vállalkozást alapítottunk. Amíg nem jelentünk meg, nem létezett, hogy ajtótól ajtóig hordták a csomagot, előbb mindig elvitték egy központba, ahonnan másnap továbbszállították. Azóta már harmadik, hozzánk hasonló vállalkozás indult a városban. A piac nagy, javarészt számlákat küldenek, de ez is változik az internetes szokások miatt, így a jövő az ajándéktárgyaké.

Versenyezni szoktál?

Eljárok városi megmérettetésekre, de vettem részt illegális versenyen is. Az első ilyen meglehetősen balul sült el, rengetegen vettek részt rajta, de akik szervezték, még benevezési díjat is kértek, a rendőrség pedig meg akarta tudni, hogy kik állnak mögötte. Gyorsulási, „allycat” (jelentése sikátori macska, általában csomagkihordó kerékpárosok szervezte városi megmérettetés – K.M.A.) versenyt is gyakran szervezünk.

 Mi a leghosszabb táv, amit megtettél bringán?

Ha azt vesszük, hogy egy nap alatt, akkor a tavalyi Bukarest-Kolozsvár táv, amit azóta sem sikerült megdöntenem, a leghosszabb pedig a két hónapig tartó európai túrám, nyolcezer kilométer.

Számodra mi fontos a kerékpározásban? A helyszínek meglátogatása, elérése, vagy az út maga?

A pedálozás. A hely csak állomás két út között, a fontos az, hogy ilyenkor elvagyok a gondolataimmal, hallgatom a fák susogását, nézem a zöldellő dombokat. Az ember nem koncentrál egy idő után arra, hogy mozog, a lényeg, hogy folyamatosan halad. A bicikli nekem nem eszköz, hanem életforma.