A bevásárlóközpontok ma már a szemnek igen vonzó, rendkívül étvágygerjesztő termékeket forgalmaznak. Ízre azonban már kevésbé gusztusosak, és sokszor nem is igen tudjuk, hogy a sonkának vagy virslinek titulált termék milyen összetételű.

„Friss hús”

A bevásárlóközpontok gyakran védőgázas csomagolásban kínálják hústermékeiket. Szép, pirosas színűk alapján a vásárló azt hiheti, hogy csupa friss árut tartalmaznak a csomagok, arra már nem gondol, hogy az, ameddig a húst feltrancsírozzák, a csontot eltávolítják belőle, előkészítik a csomagolásra, a csomagolás és az áruházakba történő leszállítás sok időt vesz igénybe.

A német köztelevízió (NDR) nemrégiben közölt összeállítása szerint azonban a hús a leszállítást követően akár napokig is állhat a boltok raktáraiban, ameddig eladásra kerül. Így a húspultban várakozó hús rendszerint nem is olyan friss, mint színe alapján hinné a vásárló. A frissességet sugalló üde piros színt a magas, 70-80 százalékos oxigénnel dúsított a dobozok levegője adja, amely viszont csakis a hús külső rétegét „frissíti”. A felszíni húsréteg alatt már egészen másként fest a hús: nem egyszer rágós, olykor még sajátságos szaga is van, hiszen valójában nem friss.

Mennyi gomba van a gombalevesben?

A levesporok, főleg megjelenésük pillanatában igen divatosak voltak, de még ma is sokan használják őket, mivel igen könnyen elkészíthetőek, és a belőlük készült leves ízletes. Igaz, ez többnyire az ízfokozó anyagoknak – elsősorban a nátriumglutamátnak – tudható be, amely egyaránt jelen van mind a levesporokban, mind pedig a félkész ételekben.

A nátriumglutamát fokozza ugyan az ízvilágot, ugyanakkor azonban igen ártalmas, sokan érzékenyek lehetnek rá. Hatása fejfájást, rosszullétet, szapora szívverést okozhat. Másik, igencsak kellemetlen mellékhatása az, hogy kikapcsolja az éhségérzetet, az ember teli hassal továbbra is ágy éárzi, hogy éhes, és hiába van már tele a hasa, akkor is tovább is eszik. Agyártók fő törekvése ugyanis az eladott mennyiség növelése.

A levesporok általában igen sok más anyagot is tartalmaznak, mindenekelőtt módosított keményítőt, rizslisztet, búzalisztet, növényi zsírokat és olajat. Az instant gombaleves nagyrészt ezekből az anyagokból áll. Egy közvélemény-kutatás alkalmával az emberek többsége arra gondolt, hogy egy zacskó gombaleves legalább 5-6 gombát tartalmaz. A valóságban azonban a zacskó tartalmának mindössze 3,6 százalékát képei a gomba – ez a mennyiség nagyjából egy közepes csiperkegombának felel meg.

Több sertés egy sonkában

A sonka a magyar konyhában a közkedvelt eledelek közé tartozik. A bevásárlóközpontokban igen elegánsan tálalva, vékonyra szeletelve, csomagolva is kapható, nagyjából hozzáférhető áron. Íz dolgában azonban elmaradnak az igazi, „parasztsonka” mögött. Alaposabban megszemlélve, külalakra is különböznek a „rendes” sonkától: a sonkarostok iránya nem megegyező, színük sem „igazi sonkaszín”. Ezek a sonkákat ugyanis nem a hagyományos értelemben vett sonkák, hanem „ragasztottak”: többféle húsból készülnek. Laboratóriumi DNS-vizsgálattal kimutatták, hogy nem is egyetlen állat, hanem több sertés húsából „kombinálták” össze.

A „szupermarket-sonkát” nyomás alatt préselik „sonkaszerűvé”, azt a benyomást keltve, mintha egyetlen sertés sonkájából készülne. Korábban,  2010-ig használhatták a nyesedékek, apróbb húsdarabok összeragasztásra a thrombin nevű enzimet is, ennek használata azonban ma már tilos. A gyártók ráadásul nem tüntetik fel mindezt a csomagoláson, a vásárló úgy hiszi, hogy valóban sonkát vásárolt.

Kaviár – tengeri nyúlhaj ikrájából

Számos olyan termék kapható az élelmiszer-üzletekben, melyek külsőre, de nem egyszer nevük alapján is összetéveszthetőek egy sokkal jobb minőségű termékkel. Ilyen tipikus példa a garnélát utánzó (külsőre és ízre is) halnyesedék, a drága, előkelő kaviárnak látszó olcsó kaviár, ami leggyakrabban a tengeri nyúlhal ikrája csupán, vagy a lazacfilének látszó, lazacszínűre színezett alaszkai tőkehal filé.

De talán a legismertebbek a pizza feltétek, amelyeket ugyanúgy csomagolnak, mint a sajtot vagy a sonkát. Ezek az esetek nagy részében ott találhatók a pizzás polcok mellett, sokan így meg is vásárolják a pizzához, anélkül, hogy tudnák, ezeknek alig van közük az „igazi” sajthoz vagy sonkához.

Ezeknek a műsonkáknak csupán fele a hús, másik felük burgonyakeményítőből, szójafehérjéből, glükóz szirupból, adalékokból és főszerekből áll. A „műsajt” viszont korántsem sajtból, hanem növényi zsírokból, olajokból, állományjavítókból és más adalékokból készül. Élelmiszer-tesztelők szerint azonban az eredmény mégis meglepő: a kész pizzán ezek a műtermékek egészen ízletesnek hatnak. Az élelmiszergyártók így adják el, viszonylag jó áron olcsó termékeiket. 

Ráadásul számos, másfajta trükkel is élnek, amelyek útján olcsó termékeiket drágán forgalmazhatják. Darált húsaikat nem egy esetben csökkentett zsírtartalommal hirdetik, ezeket – alacsony kalóriatartalmuk miatt – mindenekelőtt a fogyókúrázóknak ajánlják. A „csökkentett zsírtartalmat” azonban azzal biztosítják, hogy e termékek minimum harminc százalékkal kevesebb húst tartalmaznak, ezt olcsó adalékokkal – leginkább szójával – helyettesítik. Olyan hústermelő is akad, aki az olcsóbb árut a rendes darált húsnál is drágábban árusítja – „egészséges” hatása miatt.

Fél kivi

A bevásárlóközpontokban kapható gyümölcslevek, gyümölcslé-keverékek, gyümölcsízesítésű tejtermékek, müzlik úgyszintén „laborban” készülnek. A gyártók többnyire egy-egy – többnyire ízletes, gyakran egzotikus – gyümölcsöt emelnek ki, amelyek viszont alig néhány százalékát adják az italnak. A kiviből készült italban például alig fél kivi található, a többi más, olcsóbb, könnyebben kezelhető gyümölcsökből (elsősorban almából, körtéből) készült.

Mindez szintén megtéveszti a vásárlót, akinek feltétlenül el kell olvasnia a címkén az összetevőket. Ezek sorrendje a gyümölcsében lévő gyümölcsök mennyiségét jelenti, csökkenő sorrendben, így nagyjából tudhatja, hogy mire is adta ki a pénzét.