A romániai politika elmúlt két és fél évtizedéről, a románok Erdélyhez és az egységes nemzetállamhoz való viszonyáról, a politikai pártok ideológiamentességéről beszélt Kelemen Hunor Kolozsváron, az  Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság Tanulmányi Napjainak keretén belül, csütörtök délután tartott előadásában.

Kelemen Hunor mint filozófia szakon végző volt diák is tartott előadást az EMFT rendezvénysorozatán, politikai áttekintése pedig már csak azért is alapos lett, mert 1997 óta jelen van benne, első, államtitkári pozíciója megszerzése óta. Előadását azzal kezdte: a bukaresti politikai életben mindig visszafogottak az új emberekkel szemben, előbb ki akarják ismerni őket.

A demokrácia rendszerét mindössze 1989 decemberétől tanulgatják, hogy mekkora sikerrel, azt már 1990 márciusa, a marosvásárhelyi események is megmutatták, amelynek ürügyén többek között a román társadalom ellenségét – a magyarságot – is sikerült kijelölni. Ezen túl egyébként, mondta, nem beszélhetünk politikai pártok ideológiai különbségéről, ám néhány nagy közös célt már a kilencvenes években sikerült megfogalmazniuk. Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, három évvel később az EU-hoz, ezt követően nem voltak kiemelt célkitűzései, a politikai élet dezintegrációja pedig megkezdődött.

Visszalépve az időben, Kelemen elmondta, a kisebbségi kérdés tekintetében mindig is az Erdélyhez való viszonyulás volt a román politikum lakmuszpapírja.

„A mai napig nem hitték el, hogy ez az ország az övék” – fogalmazott hozzátéve, nem ismerik fel, hogy Romániában regionális identitások léteznek, ezeknek meg át kell adni a döntés jogát. Ami a nemzetállamhoz való viszonyt illeti, véleménye szerint nem változott az elmúlt negyedszázadban, és ez a jövőben is így marad, de a tulajdonjoggal kapcsolatos álláspont – legyen szó az elkobzott tulajdonokról, kiemelten a Mikó-ügyről – sem túlságosan rugalmas.

Bukarestben nem értették, nem értik az erdélyi magyarság törekvéseit. Erdéllyel egyébként sem szívesen foglalkoznak a fővárosban, mert „mindig csak bajt okoz”.

Az RMDSZ első, 1997-es kormányzati szerepvállalását is a bizalmatlanság jellemezte, ráadásul, amiben megegyeztek estére, az másnap reggel már nem biztos, hogy érvényes volt. A helyzet 2000 és 2004 között, Năstase alatt változott, akivel ha nehezen is egyeztek ki, de a szavában bízhattak.

Kelemen arról is beszélt, egyik román pártnak sincs kisebbségpolitikai ajánlata, de mindegyik képes együttműködni a magyarokkal, ha az az érdekét szolgálja.