A Képviselőház, mint döntéshozó törvényalkotó ez év február 18-án fogadta el a külterületen fekvő mezőgazdasági területek adásvételét szabályozó törvényt, miután az 2005. évi 312. törvényben előírt hét éves moratórium, az EU-hoz történő csatlakozásunktól számítva, 2014. január 1-jén lejárt. Csak megemlítem, de nem részlezetem, hogy a föld adásvétele, a földszerzés a tagországokon belül a csatlakozási egyezmények egyik kötelező előírása volt és maradt, amit esetenként halasztani lehetett átmeneti derogációval. De mindenki tudta, hogy a moratórium le fog járni, s a földszerzést a belső jognak is szabályoznia kell. A törvény nehezen született meg, az elnök, élve visszaküldési jogával, egyszer újratárgyalásra visszaküldte a Parlamentnek, és a másodszorra elfogadott jogszabály február 26. óta az elnök kihírdetésére és közlönyi megjelentetésre vár.

Még ki nem hirdetett és a Hivatalos Közlönyben nem olvasható jogszabályról nem szoktam törvényismertetőt írni. Most kivételt teszek, de csak két előírását fogom ennek a törvénynek ismertetni. Az egyik az elővételi joggal kapcsolatos, a másik pedig, ami az elnök javaslatára került be a törvénybe, a kölcsönöség elvét rögzíti. Mindkettő alaposan megnehezíti majd a termőföld vásárlását és eladását. A tagállamok állampolgárainak földszerzése azután lesz kivitelezhető a polgári törvénykönyv tartalmi (anyagi) és alaki előírásainak betartásával, miután a terület társtulajdonosa(i), a haszonbérlő, a területszomszéd(ok) és maga az állam, ebben a sorrendben, nem jelezték, nem jelezte földmegvételi szándékát. Mint egykori gyakorló közjegyző, tapasztalatból tudom, hogy mennyire nehézkes és veszéllyel teli egy ilyen eljárás lebonyolítása. Most az eljárás közigazgatási hatáskörben, a polgármesteri hivatalokon keresztül bonyolódik majd. Amellett, hogy az eljárást alsóbbrendű jogszabályban aprólékosan ki kell majd még dolgozni, a legnagyobb veszélyt abban látom, hogy itt-ott maga az ügyintézés felületes, „hézagos” lesz, s ez perek sokaságát indíthatja be az elővételi jog megsértésére, mint jogalapra hivatkozással. Talán jobban szolgálta volna a jogbiztonságot, ha az eljárásnak ezt a fontos fázisát is a közjegyzőkre bízták volna, akik különben a földeladást és –vételt amúgy is közokiratba foglalják.

A kölcsönösség elvét is beépítették a törvénybe. Ezt – gondolom -, úgy kell érteni, hogy egy tagország állampolgára olyan feltételekkel vásárolhat mezőgazdasági külterületet Romániában, mint amelyeket az állampolgár tagországának belső joga előír, megenged egy ott földet vásárolni akaró román állampolgárnak. (A harmadik, a tagállamokon kívüli ország állampolgárának és az ott lakó hontalannak földvásárlása a kétoldalú egyzményekben rögzítettekhez igazodik, ez is a kölcsönösség elve alapján; ez is benne van a törvényben.)

Hogy ezek a földvásárlást nehezítő, -védő törvények mennyire vannak összhangban a szabad földforgalom EU-s elvével, ez később derül majd ki. 28 tagország e kérdést szabályozó jogszabályát kell ismernie mindazoknak, akik ebben az eljárásban majd szerephez, hatáskörhöz jutnak Illusztrálásképpen: belelapoztam a Magyar Közlönyben

2013. június 30.-án megjelent 2013. évi CXXII., a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról alkotott törvénybe. Ez a vadonatúj, sok vitát kiváltó jogszabály kimondja ugyan, hogy földet magyar és uniós állampolgárok egyaránt szerezhetnek, de egy hektárnál többet csak földművesek. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy a személyi kritérium a tagállamiakra is vonatkozik. A földművesként való elismerés tehát a tényleges mező- és erdőgazdasági termelő tevékenység főfoglalkozásszerű gyakorlásához, gazdálkodásra alkamassághoz (megfelelő szakképzettség vagy szakirányú gyakorlat), illetőleg a föld műveléséhez megfelelő mezőgazdasági felszerelés igazolásához kapcsolódik. A tagállami állampolgár ugyanolyan feltételekkel szerezhet termőföldet, mint a magyar állampolgár, amiért rá is vonatkozik az a szabály, hogy a földműves arra a mező-, illetve erdőgazdaságilag hasznosított földre szerezhet tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot, amely a tulajdonában álló ingatlanon nyilvántartásba vett székhelye, illetve tulajdonában álló ingatlanra bejelentett telephelye, tanyája, birtokközpontja szerinti település közigazgatási határától legfeljebb húsz kilométer távolságra van. Vagyis a valós lakhelytől nem lehet húsz kilométernél távolabb. Az elővételi jog, - mert ez a magyar földtörvényben is benne van -, termőföld eladásakor első helyen az államot illeti. Ezt követi a földet legalább három éve használó földműves, aki vagy szomszéd, vagy helyben lakik, vagy akinek a lakhelye, illetve üzemközpontja legalább három éve olyan településen van, amely a település határától legfeljebb 20 kilométerre fekszik. Ha a kölcsönösség elve tételesen kimondva, eltérő, hasonló vagy csak részben hasonló/eltérő módon megfogalmazva, 28 tagállam földtörvényébe ágyazva alkalmazásra kerül, szakember legyen a talpán, aki egy-egy földeladást és –vételt majd hiba nélkül fog tudni lebonyolítani. Ezeket az előírásokat olvasva, ezért nem tudtam pozitív kicsengésű törvényismertetőt megfogalmazni. (A hazai földtörvényre majd még visszatérek.)