Idén harmincéves a smiley, amit Scott Fahlman talált ki tréfából, hogy egy egyetemi fórumon meg tudják egymástól különböztetni a viccesnek és komolynak szánt üzeneteket. A smiley azóta elárasztotta a világot, Fahlman meg már talán meg is bánta, hogy bedobta az ötletet, mert ki nem állhatja azokat a kis sárga, izgő-mozgó figurákat, amivé a smileyk váltak az évek során.

„Azt javaslom, hogy a következő karakterlánccal jelöljük a viccnek szánt dolgokat: :-) Oldalra fordítva nézd! Igazából, lehet, hogy gazdaságosabb lenne azokat a dolgokat megjelölni, amiket NEM viccnek szántak. Ehhez ezt használjátok: :-(” – ezzel az üzenettel kezdődött harminc évvel ezelőtt a smileyk és az emotikonok története egy pittsburghi Carnegie Mellon egyetem fórumán.

Az üzenetet Scott Fahlman írta, akit ma a smiley atyjának tartanak, és aki mára teljesen meggyűlölte a kis ikonokat, amiket kitalált. Egészen pontosan csak azokat, amik lettek belőle: a kis sárga, izgő-mozgó figurákat. Ezek már léteztek Fahlman ötlete előtt is, egy biztosítócég reklámjánál már a 60-as években megjelentek, de csak az interneten, és nagy részben Fahlman ötletének köszönhetően terjedtek el iszonyatosan.

„Szerintem rondák, és tönkreteszik azt a kihívást, hogy hagyományos, a billentyűzeten szereplő karakterekkel fejezzünk ki érzelmeket. De lehet, hogy csak azért nem tetszik, mert a másik fajtát találtam ki én” – mondta Fahlman az Independentnek. A smileyt egyébként nem hosszú távra tervezte, egy beszélgetésben dobta be ötletként, hogy megnevettesse a többieket. „Egy fizikáról szóló beszélgetésfolyamba vittem egy kis hülyéskedést. Tíz percet vett el az életemből. Arra számítottam, hogy néhány barátomat megnevettetem az üzenettel, aztán ennyi” – mesélt arról, hogy nem számított rá, hogy az egész világot meghódítja.

Fahlman leginkább az emojik miatt gyűlölte meg a saját teremtményeit. A kis képes emotikonok, leginkább piktogramok szinte minden email-klienst, csetprogramot, fórumot elleptek már, hogy a sörtől kezdve a banánon át, az ollóit csettintgető rákig mindenfélét ki tudjunk velük fejezni könnyedén. Ott vannak az okostelefonokban is, és már annyiféle létezik, hogy történeteket is könnyedén el lehet velük mesélni, szavak nélkül.

De talán még az emojiknál is komolyabb torzszülöttek, a szintén Ázsiából származó emojiconok, vagyis az olyan kis képek, amiket különféle karakterekből raknak ki, hogy bármilyen szövegbe be lehessen őket illeszteni. Külön gyűjtőoldaluk is van. Az egyik legnépszerűbb emojicon az asztalborítós, amivel azt lehet jelezni, hogy valaki olyan dühös, hogy legszívesebben valaki másra borítaná az asztalt. (╯°□°)╯︵ ┻━┻ így néz ki.

Azt nem tudni, hogy Fahlman hogyan viszonyul az emojiconokhoz, de a korábbi nyilatkozatai alapján talán jobban tűri őket, mint az emojikat. Fahlman létrehozott egy Smiley-díjat, amivel kommunikációs fejlesztéseket támogat, és azt hangoztatja, hogy próbáljunk meg a számítógép billentyűin található karakterekkel minél több dolgot kifejezni. Ennek az emojiconok inkább megfelelnek, bár az tény, hogy elég extrém módon használják fel a beírható karaktereket.